Előszó

Két és fél évtized alatt keletkezett írásokat vesz kézbe az olvasó; 1951 és 1976 a két szélső dátum. A Szabad Európa Rádió adásai során a "protestáns félóránk" keretében elhangzott igehirdetéseim és előadásaim néhány darabja került ebbe a kötetbe. Az ötszázat meghaladó sorozat jórésze elkallódott, különösen a rádió New York-i részlege felszámolásakor. A megmaradt darabokból történt a válogatás, ezért is annyira egyenlőtlen az egymást követő évek anyaga.

A kommunista uralom alá került Magyar Református Egyház öt országba szétszórt hívei hallgatták az adásokat. Persze, mások is. Nehéz történelme során ilyen szituációba még nem került Krisztus népe. Az uralkodó rendszer lehetetlenné tette az otthoni tájékozódást, az egyház szellemi vezetőit elhallgattatták, mások ágáltak a fórumokon. Ebben a helyzetben kívülről, a szabad világból szóltuk a keresztyénség igazát, erősítettük a legszűkebb területre visszahúzódott krisztusi közösséget, és sugároztuk a hitet mindenki felé. Szükségképp kritizáltuk a kommunizmus bomlasztó ténykedését.

Néhány előadás kivételével igehirdetéseket tartalmaz a könyv. Nem klasszikus formában, hisz csak tizenkét perc állt rendelkezésre, ebbe az időbe kellett beszorítani az Ige aktuális mondanivalóját, s ez a helyzet szükségképp áttörte a szokásos homiletikai formát. Egyetlen prédikáció sem szólt valamelyik konkrét gyülekezethez, az egész magyar reformátusság, sőt a teljes magyar nép volt a címzett. A szabad világ bármelyik templomában értelmetlenek lennének ezek a megnyilatkozások, hisz nem aktuálisak, Magyarországon viszont egynél többet senki sem mondhatott volna el, a másodikat már börtönben gondolta volna végig.

Bizonyos változás mutatkozik bennük az évek, sőt évtizedek múlásával. Eleinte: több volt a polemikus elem; a későbbi mondanivaló: hogy élhet a keresztyén ember a kommunista világban; végül: csak tanúságtétel Krisztus mellett. Stílusbeli különbségek is adódnak, de a lényeg nem változott soha, az Ige üzenetét szóltam a kommunista uralom alá került magyar népnek. S túl az aktuális helyzeten ma is bizonyságtevés a kötet minden prédikációja: megvalósul az Isten akarata; s Krisztus az egyetlen Megváltó.

A könyv végére került néhány előadás kevésbé tisztázott műfajt képvisel. Nem tudományos fejtegetés egyik sem, inkább vitairat a kommunista világnézeti folyóirattal a rádiós kommentálás szintjén, de mindig a Kijelentés alapján cáfoltam abszolútnak hirdetett ideológiáját. Az otthoniak fórum nélkül és terror alatt nem tehettek jóformán semmit.

Itt kell megemlítenem, hogy az eredetileg kiválogatott előadások túlnyomó részét kihagytam a könyvből. Ilyenformán egynegyedével megrövidült a munka. Ezek az előadások nem a Világosság című marxista folyóirattal voltak kapcsolatosak, hanem az egyház belső életét és megnyilvánulásait tárgyalták: A Keresztyén Békekonferencia; Keresztyén szolgálatunk a világban; A zsinati tanítás; Jegyzetek egy püspöki beszámolóhoz; stb. Végül is úgy döntöttem, hogy ezeket a tanulmányokat most nem publikálom. Sokkal jobb, ha nem kívülről jött hatásokra indul meg az erjedés, hanem csak belső látások és erők hozzák létre az átalakulást és megújulást a diktatúrától megszabadult egyház életében. Jogunk és kötelességünk volt bizonyságot tenni az elnyomás idején, de nincs jogunk kívülről beleszólni az egyház belső elrendezésébe a szabadságra jutás korában. Egy későbbi időpontban jelennek meg a most kihagyott tanulmányok. Huszonöt éven át rendkívül fontos volt a Magyar Református Egyház számára az itt közölt (és nem közölt) anyag. Robbantó és megtartó erő az elnyomás idején. Most, 1990-ben mint elhanyagolhatatlan történelmi dokumentumot adom közre, a nagy halom egy hányadát. Része volt az egyház életének legsötétebb babiloni fogsága idején. Másfelől a kiadással igazolni kellett, hogy teljesítettük emigrációs életünk feladatait.

Könyvem nyomán az ateista meglepődik, a keresztyén ember viszont hite igazát érzékeli mondanivalói teljesülésekor. Nem futurológiát írtam, csak az Igét alkalmaztam adott helyzetben, s nyomában világossá vált, hogy Isten ígéreteiből minden megvalósul egészen a végső lépésekig. A világra és egyházra vonatkozóan egyformán. Most nagyon hirtelen bomlásnak indult a kommunizmus, sőt megbukott otthon és világszerte; ennek az elkerülhetetlen voltáról beszélt már 1951 óta ennek a könyvnek minden darabja, s erre várakozva is erősítette a hallgatók hitét. S még az ezután jövő eseményekre nézve. Ma nem egészen egzisztenciális sodrású a könyvem, nem hat olyan átütő módon, mint elhangzása két és fél évtizedében. Az akkori szituációban eleven szellemi erő volt, életet mozdított és meg is tartotta. Csak abba a helyzetbe és lelkiállapotba visszatéve (ha ez egyáltalán lehetséges, hisz a történelmi pillanat elmúlt) érzékelheti valaki és foghatja meg a prédikációk igazi mondanivalóit és hatását. Könyvem nem történetírás, nem vallatom és rögzítem benne a múltat, hanem nehéz és fontos részét idézem meg, aminek ezek az írások is - akkor élőszóval elmondott üzenetek - nagyon aktív tényezői voltak. Ma már történelmi dokumentumok. Bár akaratlanul is többek annál: ma is útban áll a mondanivalójuk: tükör és elkötelező bizonyságtevés.

Vád is érhet miatta: könnyű volt az emigrációból beszélni hazafelé, az otthoni helyzet állandó szenvedése nélkül. Nem védekezem, csak tényeket közlök: hitem és ténykedésem miatt átéltem mind a nácizmus, mind a kommunizmus börtöneinek a poklát, megjártam mind a Rökk Szilárd utcát, mind az Andrássy út 60-at, csak azután menekültem külföldre. Otthoni múltam alapján is mérhetetlen kiváltság volt és óriási felelősség történelme legsötétebb óráiban szólni az egyházhoz, és erősíteni a magyar népet a Szabad Európa Rádión keresztül.