ÁCS MIHÁLY,
böllér ötven év körüli, hatalmas, erős ember. Nem műveletlen, de nem is túl okos. Kedélyes férfiú, szeret enni, inni, mulatni.

ÁCS MIHÁLYNÉ, MARISKA
szépasszony, jó tíz évvel fiatalabb az uránál. Felvágták a nyelvét, nem tennénk érte tűzbe a kezünket, ha ez jelent valamit.

ÉVA,
Ácsék nagyobbik lánya tizenkilenc éves, komoly, szomorkás lélek

ERZSI,
Ácsék kisebbik lánya tizenhat éves, hebrencs, életrevaló

TANÍTÓ
harminc év körüli, művelt, zárkózott, finomkodó lélek. Nem elsősorban Ács miatt látogatja a házat, hanem a két lány és talán Mariska miatt.

TISZTELETES
hatvan év körüli, kenetteljes, de kemény, számító ember

TIZEDES
harmincöt év körüli, tapasztalatlan. Fővárosi, ez hol nyafkaságban, hol tájékozatlanságban mutatkozik meg. Kiegyensúlyozatlan, meggondolatlan.

KRAUSZ
húsz év körüli, izgága, sunyi; közlegény

VIRÁG
negyvenen felüli ember; közlegény

BOROS
harmincas, komor, humortalan ember; szomszéd

JANKOVICS
ötven év körüli, néma szereplő

GULYÁS
szomszéd

GULYÁSNÉ
szomszéd

TELEK
szomszéd

TELEKNÉ
szomszéd

KLEIN
szomszéd

ASSZONY
harminc körüli, nyúzott teremtés

ERZSI
Utálom ezeket az előkészületeket! Apuska mindig túlzásokba esik. Na, mit bámulsz? Nem így van talán?

ÉVA
Így van. De akkor sem illendő. Ha ő jónak látja...

ERZSI
Ne mán, te kis szentfazék. Tisztára olyan vagy, mint a tiszteletes. (Utánozza.) Gyérékék. Szérésséték az ápátokát, mér áz jézuská csák ákkor szérét majd bénnétékét...

ÉVA
Szégyellhetnéd magadat! Hát nincs benned semmi tisztelet?

ERZSI
Hát nincs. Ha valaki idecsődít egy csomó embert, akkor ne szédelegjen el a kocsmába, hanem legyen itthon, szívjon bort a pincében, töltse szét üvegekbe, süsse meg a hurkát, fényesítse ki az étkészletet, terítse meg az asztalt...

ÉVA
Apuska nem a kocsmában szédeleg. A terítés különben sem az ő feladata...

ERZSI
Nekem aztán mindegy. El akarok innen menni. Remélem, az én jó Istenkém hamar férjhez ad valami túlszép emberhez.

ÉVA
Apuska elszomorodna, ha hallaná, Erzsikém...

ERZSI
Apuska, apuska! Mást se tudsz mondani. Apuska. Szerintem te az apuskádhoz fogsz férjhez menni, ha már végképp nem bírod tovább. Jutott már eszedbe, hogy más férfi is van kerek e világon? Olyan erős, magas, barna, na jó, legfeljebb veres. Szőke nekem nem kellene a föld minden kincséért sem. Szőke, az aztán nem.

ÉVA
Miért nem? Apuska is... A szőke is csak ember... ha nem is szép... ember az is...

ERZSI
Nem fiacskám. A szőke a' nem ember, hanem a' gazember. Nézd meg anyánkat! Milyen élete van a szőkéje mellett... Pedig szép asszony lenne. Mit lenne, hát az is, szép. (A mellét tapogatja.) Ha nekem olyan melleim lehetnének. Nagyok, kemények... Neked persze már majdnem akkora van... Te szerencse kegyeltje, te...

ÉVA
(szinte futva megy kifelé, szörnyen zavarban van) Megígértem anyuskának, hogy segítek a konyhában, felvágni a kalácsot. Különben is... megbotránkoztatsz.

ERZSI
(utánozza) Különben is megbotránkoztatsz... a kis kurvája. Hogy őt meg lehet botránkoztatni. A tanító, az kellene neki. Vagy a Boros. Arra meregeti a szemeit egész bibliaóra alatt. Amikor meg a Boros ránéz, elpirul. Azt mondja nekem, hogy Erzsikém. Tiszta nyál a szeretetétől minden. Nyálban tocsogunk, drága gyermek. (Pakolgat. Nem veszi észre, hogy Ács benyit a bal oldali ajtón. A férfi a lánya mögé lopakszik. Kapatosnak látszik.)

ÁCS
Húúú!

ERZSI
(rettenetesen megijed) Jaj! Hát hülye maga? Tisztára hülye? Hogy néz ki? Az Istenit a pofájának! Hülye maga?

ÁCS
(megszégyenülten) Na elég... Csak játszódtam... cicám.

ERZSI
Tudja kivel játszódjék maga, meg hogy ki a maga cicája! Megint bebaszott. Aztán meg jön a pap, meg jönnek a haverjai, maga meg megint azt találja mondani nekik, na, csak ne integessen, azt mondja nekik, mint a múltkor, hogy ha József ács volt, akkor maga József, mert hogy maga hivatalosan Ács, úgy mint született Ács Mihály, erre különösen nagyon vissza tudok emlékezni, hogy született Ács Mihály, és hogy tulajdonképpen akkor maga a Jézus apja, az igazi ács, József meg az itteni böllér, mert végső soron ő csak egy József és másodfokon ács, na nekem ne integessen, így volt, és még akkor is röhögött ezen, amikor a tiszteletes rendesen lepirította.

ÁCS
Na, most akkor Ács vagyok, vagy nem vagyok Ács?

ERZSI
Magát csak úgy hívják. Ácsnak Ács. De nem ács, hanem böllér. Ráadásul maga pogány is, semmiképpen nem lehetne Jézus apja. Állítólag a mi apánk, de...

ÁCS
Ne izélj, te Böske! Hamar a szappant, és a forró vizet. Tudod, munka után mindig lemosakszom.

ERZSI
Ne szólítson Böskének!

ÁCS
Akkor ne izélj! Tudod, hogy munka után... le kell mosnom nekem ezt a sok vért a kezemről... Ünnep nekem a kézmosás, kicsi lányom... szertartás, melyet minden vágás után el kell végeznem itthon. Milyen érdekes, nem, hogy az orvos a műtét előtt mosakszik be, én meg a műtét után. Bemosakszom az élethez, drágám...

ERZSI
Nem menne már átöltözni? Mindjárt itt lesznek a többiek.

ÁCS
Csak nem? Ne marháskodjál, fiam. Csak nem csütörtök van éppen? Már megint...

ERZSI
Egészen véletlenül, éppen csütörtök. Már megint. De tényleg csak egészen véletlenül.

ÁCS
Akkor pedig...

ERZSI
(először mosolyodik el) Akkor pedig...

EGYSZERRE
Akkor pedig - bibliaóróóóóóóóra!

ÁCS
A betyár szentségit, hát nem elfelejtettem!

ERZSI
Na tessék. Káromkodik. Magának aztán lesz mit leszenteskednie ma este... is...

MARISKA
(egy ideje jelen van, szótlanul hallgatta őket) Hagyd apádat, Erzsi! Látod, mennyire kimerült.

ERZSI
Anyám is egy szent... Meg kell a szívnek szakadni.

MARISKA
Te meg egy szemtelen fruska vagy. Mihály, menjen már, hozza rendbe magát, mindjárt itt vannak a vendégek.

ÁCS
Félre ne érts, csak elugrottam vágás után egy percre...

MARISKA
Tudom, tudom.

ÁCS
(keményen) Hogy áll a hurka?

MARISKA
Készen.

ÁCS
Kolbász van rendesen a tepsikben?

MARISKA
Készen.

ÁCS
Krumpli?

MARISKA
Készen.

ÁCS
Savanyúság?

MARISKA
Készen.

ÁCS
Hájas sütemény?

MARISKA
Készen.

ÁCS
Bort szívtatok-e?

MARISKA
Készen.

ÁCS
Mi van?

MARISKA
(felriad) Szívtunk.

ÁCS
Amit a tiszteletes szeret?

MARISKA
Amit a tiszteletes szeret.

ÁCS
(kifelé menet) Áldom az én Istenkémet, hogy ilyen remek családdal áldott meg... mondom is mindenkinek, Ács Mihálynak nagy szerencséje van az élettel...

MARISKA
Menjen már...

ÁCS
Hogy én ma mi finomságot fogok itt összezabálni... (Becsapódik utána az ajtó. Még hallatszik:) Évikém, hozz hamar apádnak egy lavór forró vizet, meg szappant, ahogyan szoktuk, tudod... Meg egy kupicával a nagy ijedelemre...

ERZSI
(rövid, tanácstalan hallgatás után) Hogy rohadna beléd!

MARISKA
Miket beszélsz, te szerencsétlen? Az apád...

ERZSI
Arról én nem tehetek. Arról csak te tehetsz. Hogy ez az apánk. Hogy egy ilyen...

ÉVA
(eddig hallgatózott, vizes kezeit törölgetve) Miért, mi bajod van vele?

ERZSI
Nekem ugyan semmi. Csak elegem van belőle. Az egész figurából. Abból, hogy olyan otromba... ostoba... goromba... (Tanácstalanul néz rá az anyjára.) Mondhatom? (Mariska bólint.) Egy faszfej.

MARISKA
(meglepődve) Ezt nem kellett volna... visszavonok mindent. Vegyük úgy, hogy nem mondtál semmit.

ERZSI
Te mit véded, amikor tönkretette az egész életedet? Olyan lehettél lánykorodban, mint egy királynő. Nem így volt? Szép, puha, hideg királynő.

ÉVA
Mamuska még most is olyan, mint egy királynő.

ERZSI
Neked kuss van!

MARISKA
Ejnye! Megharagszom... a mérték... mit akartál mondani?

ERZSI
Igen, te királynő lehettél volna, anya. Igazi királynő. És mi lettél?

MARISKA
Hagyd ezt!

ERZSI
Egy falusi böllér felesége. Hétvégeken sütöd a hurkát, apa meg hazajön vér- és borszagúan... Mossa, mossa a kezeit, de nem tudja lemosni róla a vért... a vérszagot... az egész lakást eltelíti a vérszag... a friss vér szaga...

ÉVA
Egy hentesnek az a dolga, hogy disznót vágjon...

ERZSI
Ja. Megállás nélkül öli azokat a nyomorultakat... Torokba szúrja őket. Azoknak meg méhe van... meg heréje van... párzanak, szülnek...

ÉVA
Te hülye vagy. Jobb lenne, ha a disznók szúrnák torokba apuskát?

ERZSI
Ostoba liba. Nem erről van szó.

MARISKA
Tényleg nem erről van szó...

ÉVA
(nagyon megbántódik) Értem én. (Megkeményedik.) De nem akarom, hogy az apámat bántsátok!

MARISKA
Senki sem bántja az apádat. Apát valamennyien szeretjük.

ÁCS
(törülközőbe csavargózva toppan be) Ki szidja az anyámat? De bitangul elfáradtam, ha ti azt tudnátok! Három malac egy nap. Az egyik volt vagy két és fél mázsa. Segítség meg sehol. Mire a földön volt... na, azt látnotok kellett volna. Mire a földön volt. Ha harc, legyen harc! Képzeljétek el, megvadult. Kitört abból a vacak ólból, fel-alá rohangált az udvaron. Tudjátok, mire emlékeztet engem egy ekkora állat? A vonatra. Jön, és elsodor. És éppen úgy világít a rohadt szeme, mint a mozdonyé. Na, jött az átkozott. A fogónak megfogadott emberek persze mind félreugrottak. Jön nekem, egyenesen nekem a dög. És mekkora nagy olyankor! Erre lekapom a kabátomat, rádobom a fejére. Egy pillanatra megtorpant, no, akkor lendültem előre, rá a disznóra, a tetejére... ki kell ezt pontosan számolni...

MARISKA
Ezt majd máskor, Mihály, itt lófrálgat gatya nélkül, a vendégek meg már a kapuban.

ÁCS
Na ja. Édes kicsi feleségem, merre találom a tiszta gatyát, a tiszta trikót, a tiszta zoknit, a tiszta inget...

ERZSI
Ez tisztára becsavarodott...

ÁCS
(belemerevedik az előző mozdulatba) Te, ide figyelj, én egyszer meghallom, érted, meg fogom hallani, eljut majd a fülemig, amit mondasz, érted, és akkor neked annyi. Kibelezlek. Értetted? Mint egy disznót. Azért mégiscsak van határa mindennek! Az ember hajnalban kel, egész nap gürizik, hozza haza a lóvét meg a kóstolót, a kisasszony meg, aki egész nap itthon heverészget, csak úgy, lazán lehülyézi. Az apját. (Mariska közéjük áll.) Élősködő kis szarosok. Mind a ketten. Azok, mind a ketten, és már nagyon bánom, hogy megcsináltam őket.

ÉVA
Ne, apuska, nem gondoltuk ám...

ÁCS
Te... kuss!

MARISKA
Gratulálok. Igazán rendes család, fínom, tapintatos családapa.

ÁCS
Igaz. Ne haragudj, kislányom, nem is neked szántam, csak éppen te... Elfáradtam...

ÉVA
Látom. Le kéne pihenned...

ÁCS
Ez az Erzsi nagyon felbosszantott az előbb.

ERZSI
Én nem ez az Erzsi vagyok, én a kislányod vagyok, az egyik kislányod, csak nem nyalom olyan vehemensen a seggedet, kedves apám, ahogy a másik kismajmod, aki gondolkodás nélkül...

MARISKA
Most aztán elég. Kifelé innen... elég... mind a kettő!

ÉVA
De hát én miért?

MARISKA
Azt mondtam, kifelé! Kifelé!

ÁCS
Nyugalom, Mariskám, kamaszodó lányok. Ilyenkor nagyon sok a problémájuk, hiszen pontosan tudod te is eztet...

MARISKA
Hagyja most ezeket. Mindjárt kezdődik az óra. (Zavartan.) Mit hallott a... katonákról?

ÁCS
Azok vannak. Itt vannak. Már egészen, közel, valahol.

MARISKA
Hablatyol.

ÁCS
Nem. Bármelyik pillanatban...

MARISKA
Ne mondja ki!

ÁCS
Én is félek, Mariskám. Nézz rám, itt vagyok, ekkora nagy melák állat, és félek. Érted, félek? Én, aki puszta kézzel baszom homlokon a bikát, én, félek... de nagyon, édesem... egy ekkora nagy melák állat...

MARISKA
Mitől fél, maga nagy melák állat?

ÁCS
A katonáktól. Azt mondják, napok kérdése... óráké talán... itt lesznek... és akkor mi lesz... veletek?

MARISKA
Velünk? Mi lenne velünk? Semmi sem lenne velünk. Jönnek, aztán meg elmennek. Nem így van?

BOROS
Azt nekem pedig ne mondja senki, hogy ezt meg fogjuk úszni. Tetszik ezt érteni, Mariska, hát hogyne tetszene megérteni.

MARISKA
Ne keltsen pánikot, Boros, nyugalom, itt bibliaóra lesz, s nem a háborúról fogunk vitatkozni. Ne izgassa fel a lányokat...

BOROS
Jól van, én csak mondtam.

MARISKA
Ne mondja! Üljön le. Vegyen a süteményből. Van bor is, töltsön magának. Képzelje, ma a piacon kaptam paradicsomot. Akar egy paradicsomot? Mikor evett utoljára paradicsomot, Boros?

BOROS
Nem lehetne, hogy Mihálynak hívjon?

MARISKA
Nem lehetne. Én a férjemet hívom Mihálynak. Akar paradicsomot, Boros?

BOROS
(sunyi pillantást vet rá) Nem paradicsomot akarok. Mást.

MARISKA
(hátat fordít neki) Mással nem szolgálhatok, Boros. (Bizonytalanul.) Megértette?

BOROS
(mögé lép, hirtelen mozdulattal mindkét tenyerét a nő mellére tapasztja.) Ne játssz velem, te kis dög. Tudom, hogy te is akarod... (nagyot rándul az altestével) érzed, érzed, milyen nagy vagyok...

MARISKA
(nyugodtan) Boros! A férjem pillanatokon belül itt lesz. Ha azt látja, hogy maga a mellemet markolássza, előveszi azt a nagy disznóölő kését, és... és... kiheréli, Boros. Levágja azt a nagy büszke valamilyét, amelyiket most a fenekemhez szorítja. Azt gondolnám tehát, Boros, hogy menjen a fenébe a mancsaival meg a... nagy faszával...

BOROS
Tessék?

MARISKA
Jól hallotta. Zavar, hogy a hátamba nyomja az izéjét. Nem izgat fel, Boros, fogja fel végre. Elegem van magából. Ha nem száll le rólam, szólok a férjemnek. Rákényszerít.

BOROS
(leül, kényszeredetten vigyorog) Úgysem szól. De legyen. Leszállok magáról. Egyet azonban megmondhatok. Én figyelni fogok. Ha valakit magához enged... mást... ha valaki magát... ha... én megölöm.

MARISKA
Rendben, Boros, csak ölje meg. És engem is? Képes lenne rá?

BOROS
Dögölj meg, te...

MARISKA
Ce...ce...ce... Ha szabad kérdeznem, miért nem hozta el a feleségét, Boros?

BOROS
Elküldtem a gyerekekkel Délre.

MARISKA
El? Csak nem? És miért küldte el őket Délre?

BOROS
Tudja, kedvesem, a háború... nem akarom, hogy bajuk essék...

MARISKA
Hát igaz, Boros, igaz, hogy a háború... hogy elérhet minket?

BOROS
(lehajtja a fejét) Tudja mit? Hagyjon engem békén! Rendben van? Hagyjon engem békén... maga dög.

ÁCS
(nem tudjuk, hallotta-e az utolsó mondatokat, furcsán, zavartan álldogál az ajtóban) Na, hát már itt is az első vendég. Jó estét, Boros!

BOROS
Neked is, Mihály bátyám.

ÁCS
Hűvös van odakint, ugye?

BOROS
Hűvös.

ÁCS
De idebent bezzeg nincs hideg, ugye?

BOROS
Idebent nincs.

ÁCS
Rosszkedvűnek látszol.

BOROS
Nincs jó kedvem.

ÁCS
Valamit innál-e?

BOROS
Valamit. Nem muszáj.

ÁCS
Muszáj, nem muszáj. Furcsa ember vagy te, Boros.

MARISKA
Hagyja békén szegényt! Nem látja, hogy milyen elgyötört?

ÁCS
Elgyötört? Csak nem a nők gyötrik agyon szegényt?

MARISKA
Ne ízetlenkedjék.

ÁCS
Ejnye. Már a tréfát se akarjátok érteni. Hazajövök fáradtan...

MARISKA
Az ég szerelmére, csak el ne kezdje!

BOROS
Vágott?

ÁCS
Ja. Savanyú pofát. Hehe. Egyébként vágtam. Hármat is. Hál Istennek, van munka elég. Szeretnek, de nem azért mondom... (Tölt Borosnak egy kancsóból.) No, igyál, Boros.

BOROS
Maga nem?

ÁCS
Most nem. Ha meg nem haragszol.

BOROS
(hirtelen, sötéten) Csak velem nem, ugye?

BOROS
Ennek meg mi a fene baja van?

MARISKA
Milyen ártatlan ember! Megszakad a szívem! Itt legyeskedik körülöttem már hónapok óta, azt hiszi, teljesen hülye a férjem?

BOROS
Gondolja, hogy valamit tud?

MARISKA
Ha valamit tudna, akkor maga már rég helyet cserélt volna a reggeli disznókkal. Biztos, hogy a torkába verné a kést.

BOROS
Ne ijesztegessen, édes. Nem olyan nagy vagány a maga Mihálya...

MARISKA
Isten hozta mindannyiukat.

TELEK
Igyekeztünk azért mi magunk is.

GULYÁSNÉ
(csókot lehel Mariska arcára) Jó színben vagy, drágám.

MARISKA
Köszönöm. Te pedig nagyon... csinos... na, ne ácsorogjanak már, üljenek le.

ÁCS
Kinek tölthetek?

MARISKA
Micsoda kérdés? Mindenkinek.

TELEKNÉ
Nekem csak üdítőt, Mihály.

ÁCS
Lónyálat én nem töltök. Az az asszonyok dolga.

MARISKA
Miket nem mondasz? Szégyenbe hozod az embert.

ÁCS
(nem vesz tudomást róla) Addig igyatok, amíg a tiszteletes meg nem érkezik, mert akkor aztán vége a... (Csöngetés szakítja meg a mondatot.) Aha, lehet, már itt is van. Gyorsan a poharakat! Lányok, menjetek ajtót nyitni. Lányok, ajtó! (Kapkodva teletölti mindenki poharát, isznak. A tanító érkezik, nyomában Éva.)

TANÍTÓ
Jó estét! (Valamennyien morognak valamit, egyszerre feszültséggel telik meg a levegő.)

ÉVA
Foglaljon helyet, tanító úr.

TANÍTÓ
Nem tanító úr: István...

ÉVA
(zavartan) Nem tudom mondani... na!

ÁCS
Isten hozta a tanító urat.

TANÍTÓ
Kérem szépen, Mihály, mondtam már magának is, hogy engem hívjon Istvánnak, de maga is csak...

ÁCS
Nem áll rá a szám. Maga valahogy nem olyan, mint egy István. Maga pont olyan viszont, mint egy tanító. Én a tiszteletest se hívom Sanyinak.

TANÍTÓ
Az más.

ÁCS
Nekem nem más.

MARISKA
Üljön már le, István, kóstolja meg az uram új borát.

TANÍTÓ
Na látja! Köszönöm. Elfáradtam ma az iskolában. Nehéz dolog a tanítás.

GULYÁS
Hallja, én szívesen cserélnék magával. Persze, ha olyan okos lennék, mint a tanító úr. Oszt maga fogná meg az ásó nyelét.

TANÍTÓ
Megfognám.

TELEK
Tán még a teheneket is megfejné helyettem.

TANÍTÓ
Megfejném. Nem piszkos nekem semmilyen munka sem. Úgy higgyék el, ahogy mondom.

ÁCS
Akkor a disznókat is levágná helyettem, ugye?

TANÍTÓ
Azt nem. Ölni nem szoktam. Pardon... bocsánat... úgy értettem, hogy megszúrni... mondom, hogy fáradt vagyok, nézze el nekem, kedves Mihály, nem akartam megbántani.

ÁCS
Nem bántott meg. De látom, valamit nem ért. Hogy az én munkám is szakma. Lehet szeretni, hogy olyan, mint a Gulyásé, vagy a Teleké, vagy akár a magáé, tisztelt tanító úr. Valakinek le kell vágnia az állatokat. Nekem eszembe se jut, amikor megszúrom őket, hogy élőlények. Akár a tárgyak. Érti? Jó helyen kell szúrni, a torkába, nem elvágni a nyelőcsövét rögtön, jól kell pörkölni, kaparni, fehérre súrolni, jól kell a hasán felvágni, lefejteni a hájat, ki a beleket, a sonkákat, a szalonnát, abálni, zsírt sütni, hurkát és kolbászt tölteni... Ölni? Mit jelent az, hogy ölni? Emlékszem, amikor inas voltam, azzal riogattak, hogy amikor lovat vágok, majd rám néz a ló a nagy barna szemével, és könnyek lesznek a lónak a szemében, és elgyengül a kezem, és álmomban folyton látni fogom a lovat, a szenvedő, könnyes arcú lovat. Tudja mit mondok én magának, tanító úr? Hát én nem álmodok lovak arcával, mert a lovaknak nem arcuk van, hanem csak pofájuk. No, én odaálltam a ló elé, olyan csinos, almásderes volt, kecses és magas, néztem a szemébe, de a ló szemében nem volt semmi, ami emberi lett volna, azt egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nincs mit néznem rajta. No és, kitalálja, hogy mit csináltam? Nem fogja. Olyat odabasztam neki, hogy egyből összecsuklott. No, érti-e már, miről van szó?

TANÍTÓ
Értettem én az elején is. Csak rosszra állt rá a szám...

ÁCS
Tudom én, hogy sokan úgy gondolkodnak, ahogy a tanító úr. Hogy én mégiscsak megölöm a disznókat. Meg. Na, ezt akarják hallani? Meg én, a kurva anyjukat, a disznóknak, és nincs lelkifurdalásom. Hogy lelkem sincs? Ez megint nem igaz. Úgy sírtam én az anyám lakodalmán, mint a szaros gyerek. Meg akkor is, amikor ezek a kis csipások megszülettek. Letettem a homlokomat ide ni, a karomra, aztán bőgtem, mint az állat... Szóval, ordítottam.

TISZTELETES
Dicsértessék.

ÁCS
(még mindig az előző túlhevítettségben) Maga meg hogy a francba jött be, tiszteletes úr?

ÉVA
Apuska, mit nem mondasz!

TISZTELETES
Bejöttem, hát bejöttem. Erzsi engedett be. Hanem, erős hangulatában van ma megint, Mihály.

MARISKA
Üljön már le minálunk, ne ácsorogjon, tiszteletes úr. Az uram éppen arról beszélt, hogy milyen meghatódós.

TISZTELETES
Ezt én is igazolhatom. Amikor a te keresztelőd volt, Évikém, apád itt ült az asztalnál, és amíg beszéltem, megállás nélkül zokogott. Na, pont úgy rakta le az asztalra a vastag karjait, ahogy most is. Végeztem a szentbeszéddel, megkereszteltelek, még mindig zokog az ember. Odamegyek hozzá, mondom neki, ejnye, Mihály, hát hagyja már abba, ha tudom, hogy ilyen érzékeny, akkor másik beszédet választottam volna. Tudod, hogy mit mondott erre? Azt mondja, a vörösre dörgölt, kisírt szemeit rám emelve végül, azt mondja, nem is hallottam, hogy mit beszél, a nagy sírástól. (Derültség. Isznak.) Istennek legyen hála.

MARISKA
Mindannyian itt vagyunk?

TISZTELETES
Ahogy elnézem, mindenki, aki szokott.

MARISKA
Akkor most mi legyen, Sándor bácsi? Előbb megtartjuk a bibliaórát, és utána eszünk, vagy előbb eszünk, és utána tartjuk meg a bibliaórát.

TISZTELETES
Hát hogy szoktuk, Mariskám?

MARISKA
(tüntetően kacéran) Hol így szoktuk, hol úgy szoktuk.

TISZTELETES
Na, akkor most szokjuk úgy, hogy... előbb eszünk... feltéve, ha van mit.

ÁCS
Hogy van-e? Hát miért vagyok én hentes, ha még egy vacsorára valót se tudok összevágni magamnak. Csigatészta-leves, főtt hús tormával, friss hurka, kolbász, töltött káposzta ja, és Mariska sütött a lányokkal hájast is...

GULYÁS
Ez már döfi. Akkor már én is amellett lennék, ha meg nem sértem a tiszteletes urat, hogy együnk egy falást...

GULYÁSNÉ
Vagy tán ehetnénk kettőt is...

ÁCS
Lányok! Jöhet befelé a vacsora!

TISZTELETES
Aki nékünk ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!

MIND
Ámen.

KLEIN
Dicsértessék. Nem akartam megzavarni a vacsorájukat, elnézést kérek mindenkitől...

ÁCS
Történt valami, Klein úr?

KLEIN
Itt vannak.

MARISKA
Hol?

KLEIN
Elérték a falu határát. A sógorom hozta a hírt. Sokan vannak. Azt mondja, meglőttek valakit. Azzal kezdték, hogy meglőttek valakit.

TISZTELETES
Akkor most mennem kell... hátha szükség van rám...

KLEIN
Csak tessék nyugodtan maradni. Annak már nincs szüksége utolsó kenetre. Majd csak a temetéskor...

ÁCS
Szóval, maga tudja, ki az.

KLEIN
Igen, tudom. A Halápi Feri bácsi.

JANKOVICS
(ököllel sújt az asztalra, egyet, kettőt, sokat. Artikulátlan hangokat ad ki magából, mintha nyögne.)

TISZTELETES
Nyugodjék meg, Jankovics úr. Alighanem tévedés lesz.

KLEIN
Hát, akkor én megyek is. Tudom, sehol sem látják jó szívvel a rossz hír hozóját, de gondoltam... na, Isten áldja magukat, megyek, mert azok jöhetnek, a család meg otthon, egyedül... Jobban tennék, ha most maguk is hazamennének... mihamarabb...

MARISKA
Ne haragudjon... a nagy ijedtségben elfelejtettem... nem enne velünk valamit...

KLEIN
Nem, nem...

TISZTELETES
Bocsássanak meg, szeretett híveim, de nekem a templomban a helyem ilyen válságos időkben. Az úr mindent jóra fordít, meglátjátok.

GULYÁS
Várjon, tiszteletes úr, megyünk mi is.

GULYÁSNÉ
El kell a lányokat rejteni otthon. Be kell őket falazni. Az a legjobb, higgyék el. Nem lesznek ezek itt egy-két napnál tovább. Azok meg kibírják...

MARISKA
Ne félj, drágám, nem haramiák jönnek, hanem katonák. Nem hiszem, hogy bántódása esnék a lányaidnak... Itt vannak a mieink is, én bízom benne, hogy...

GULYÁSNÉ
A katona háborúban nem katona. A katona a háborúban nem ember. A katona háborúban állat.

ÁCS
Ámen.

TISZTELETES
Hm!

ÁCS
Pardon.

GULYÁS
Jobb félni, mint megijedni, Mariska...

MARISKA
(nevetgél) Hát, jó. Ahogy gondolják. De nem kell nagyobb feneket keríteni a dolognak, mint... nyugi, csak pár napról van szó - ha valóban szó van...

TELEK
Mi sem maradunk. Minden ott van otthon, ebek harmincadjára marad, ha nem vagyunk otthon, a katonák meg beverik az ajtót.

MARISKA
És ha ott van? Akkor mi van, ha hazamegy? Meg tudja védeni a házát? Van fegyvere? Legfeljebb lelövik. Az jobb lesz?

TELEKNÉ
Ne beszélj már, Mariska! Szerinted mit kellene csinálni? Hagyjuk, hogy elvesszen minden?

MARISKA
Ezek csak átvonulnak rajtunk...

GULYÁS
Köszönöm szépen. Csak átvonulnak. Rajtunk. Az a kérdés, mivel. Tankkal, vagy golyószóróval.

TISZTELETES
Menni kéne, emberek, amíg nem késő.

ÁCS
No, azért csak egy János-poharat, ha meg nem sértem a társaságot, egy kicsike János-poharat, az egy fél pillanat...

TIZEDES
Szép jó estét, mindenkinek. Van szerencsém bemutatkozni. Kósa István, tizedes. Átmenetileg le vannak tartóztatva. Nem kell megijedni, nem nagy ügy. Háborúban vagyunk. Meg lehet szokni. Lakhelyemül kijelölöm az önök házát. Háziasszony? (Mariska előrelép. A tizedes kezet csókol neki.) Megbecsülésnek érzem, hogy önökhöz kvártélyozhatom be magamat. Jut eszembe! Ne próbálkozzanak szökéssel, mert lövetek. Á, miért állnak úgy, mintha karót nyeltek volna? Foglaljanak helyet, kérem. Csak üljenek le a hölgyek és urak, helyezzék magukat kényelembe. Sajnálom, hogy megzavartam a vacsorájukat.

MARISKA
Velünk tartanak? Van bőven.

TIZEDES
Köszönöm, igen. Én igen. (A legényeihez:) Ti a konyhában esztek.

KRAUSZ
Értettük. Tizedes úr, Krausz és Virág közlegények, kérünk engedélyt a szoba elhagyására.

TIZEDES
Megadom.

ÁCS
Lányok, terítsetek meg a vitéz uraknak, s hozzatok a tizedes úrnak is terítéket.

TIZEDES
Ők a maga lányai? Szépek. Nagyon szépek. (Pisztolyát kihúzza a tokjából és az asztalra teszi.) Van önöknél fegyver? Egyikőjüknél sincs? Talán nagy könnyelműség háború idején. Atyám, akar valamit mondani?

TISZTELETES
Nekem el kellene mennem. A templom nem maradhat háború idején sem egyedül.

TIZEDES
Értem. Arra céloz, hogy netalántán kirabolnák katonáink a maguk templomát. Biztosítom, tisztelendő úr, a temploma épségben marad, amíg mi itt vagyunk. Hogy azután mi fog történni vele, arra nem vállalok garanciát. Szép, nagy család.

TELEK
Mi nem ide tartozunk, kérem.

GULYÁS
Mi sem.

TIZEDES
Értem. Barátság.

ÁCS
Tölthetek a tizedes úrnak?

TIZEDES
A barátság nagy dolog. Békében, háborúban.

TISZTELETES
Bibliaórát készültünk tartani.

TIZEDES
Az szép dolog. Nagyon szép dolog. Maga kicsoda?

TANÍTÓ
Én a falu tanítója vagyok.

TIZEDES
Az es szép dolog. Tanítani. Emberekkel bánni. Nem hiszik el, de a katonaság is valami ilyesmi. Emberekkel bánni. Itt van például az én két szép emberem. Jó emberek ezek, csak nagyon primitívek. Azt gondolják, a háború minden írott emberi szabályt felrúg. Nagyon sok rosszat lehet hallani a katonákról, akik a civileket molesztálják. (Mariskára néz.) Főleg a nőket. Nos, én megmondtam nekik, ha bármi kilengés elkövetődik a részükről, lelövöm őket, mint a kutyákat. Le én. Ezt én megígértem nekik.

TANÍTÓ
Nagyon bölcsen tette, tizedes úr.

TIZEDES
Köszönöm.

TISZTELETES
Isten ezért meg fogja önt jutalmazni.

TIZEDES
Köszönöm, de valahogy nem tartok rá igényt. Tisztelem az önök hitét, de nem ismerem az Istent.

TANÍTÓ
Mi sem ismerjük, tizedes úr.

TIZEDES
Majd meg fogják...

TISZTELETES
Tessék?

TIZEDES
Semmi. Csak magamban mormogtam. (A lányok behozzák a vacsorát.) Ez igen. Fejedelmi lakomát rendeztek, ha nem is a mi tiszteletünkre.

MARISKA
Szedjen... tizedes úr.

TIZEDES
Nagyon kedves, de sem a hölgyek, sem a tiszteletes úr előtt nem szedek. Parancsoljanak. Csak bátran.

KRAUSZ
Gondoltuk, egy kis meglepetés a civileknek.

TIZEDES
Barom. A kurva anyádat!

VIRÁG
Azt gondoltuk, örülni fog a tizedes úr.

TIZEDES
(végre visszanyeri a lélekjelenlétét, gesztusai átváltanak katonásba) Máskor szóltok, Virág. Megértettük?

VIRÁG
Igenis, tizedes úr.

TIZEDES
Hát akkor - vegyenek csak, bátran - mindenkitől elnézést kérek. Elsősorban öntől, asszonyom. Remélem nem sértettem meg? Se így, se úgy? Vigasztalhatatlan lennék, ha bármi jóvátehetetlent elkövettem volna. Nem válaszol. Rendben. Akkor legalább bólogasson! Igen, vagy nem. Kérem, bólogasson! Azt kértem, hogy bólogasson. (Jankovicshoz) Mondja neki, hogy bólogasson! Hallotta, amit kértem? Mondd már neki, az anyád Istenit, te paraszt, hogy bólogasson, mert szétlövöm azt a bamba fejedet!

TISZTELETES
Hagyja, kérem! Néma.

TIZEDES
Szóval néma. Rendben van. Tehát elkezdődött. Éreztem én, hogy ez lesz a vége. Ha nem vadállatként érkezik az ember, rögtön hülyének nézik. Néma... Semmi gond. Krausz!

KRAUSZ
Igenis.

TIZEDES
Kiviszitek ezt a jóembert a konyhába, s meggyőződtök arról, igazat mondott-e a pap. Ha igen, úgy elengedem, tiszteletes. Ha hazudott, akkor bűnt követett el az Istene ellen. És - ellenem. Ez esetben meg fogom büntetni.

VIRÁG
Tizedes úr, kérünk engedélyt kivinni a civilt. (Kiviszik az ellenkező, rúgkapáló Jankovicsot.)

TIZEDES
Én figyelmeztettem magukat. Már láthatják, nem a katonák provokálják a civileket, ellenkezőleg, maguk, civilek provokálnak bennünket. Maga például még mindig nem integetett. Pedig nyomatékosan kértem erre. Integessen. Igent, vagy nemet. Nekem mindegy, hogy haragszik, vagy nem. Csak azt nem tudom elviselni, ha ellenkeznek. Ha megtagadják a parancsaimat. Bólogasson. (Mariska mereven nézi, mint aki nem érti, mit mondanak neki.)

ÁCS
Bólogass már, Mariskám, az Isten szerelmére. Pardon. Bólogass már!

TIZEDES
Rendben van. Beszélhetünk másképpen is. (A nőre emeli a pisztolyát.) Háromig számolok. Egy... Látom, nem akarja érteni a beszédet. Pedig, nem viccelek, szépasszony. Ilyenben nem ismerem a viccet. Kettő...

TIZEDES
Három.

TIZEDES
Úgy látom, túl erős volt a tréfa. Elnézést. Az ember kicsit eldurvul a háborúban. Nem vettem észre. Emelem poharam a ház asszonyára, urára, leányaira, kedves vendégeire, kérem, emeljék a poharukat, s az illem szabályai szerint mondjanak önök is valamit.

TANÍTÓ
(remeg a hangja) Emelem poharam a katonákra. Nagyon örülünk, hogy megtiszteltek bennünket azzal, hogy megosztották velünk a vacsoránkat. Reméljük, sok kellemes percet fogunk együtt eltölteni, amíg itt tartózkodnak.

TIZEDES
Helyes. Igyunk a szép beszédre. Gratulálok, tanító. (Isznak. Egyedül az időközben magához tért Mariska nem nyúl a pohárhoz. A tizedes vagy nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni.) Krausz, Virág!

KRAUSZ
Tizedes úr, jelentkezünk.

TIZEDES
Nagy a csend. Mire jutottatok?

VIRÁG
Jelentem, tényleg néma. Egy hangot nem tudtunk kihúzni belőle, pedig mindent megtettünk.

TIZEDES
Hozzátok be!

TIZEDES
Azt mondják ezek a derék katonák, hogy maga valóban néma. Ez esetben elnézést kérek, hogy fölöslegesen megfigyelés alatt tartottuk. Ez a háború, kérem. Elfáradtam. Le fogok feküdni. (Mariskához) Kérem, mutassa meg a szobámat! (Krauszhoz és Virághoz:) Ti itt maradtok, és vigyáztok a vendéglátóink testi épségére. Meg természetesen az enyémre is. Felváltva ültök az ajtónál. Önök természetesen ehetnek, ihatnak, alhatnak is, de csak ebben a szobában. Különben nem tudok önökért felelősséget vállalni. Na, vezessen, szépségem, vezessen. Mindenkinek jó éjszakát!

KRAUSZ
(Jankovicsot bámulja) Csak azt tudnám, minek néma ember szájába a nyelv!

VIRÁG
Na, kihajnalodott. Ezt is megértük. Hála Istennek.

KRAUSZ
Elfeküdtem a karomat. Jó reggelt mindenkinek. Reggeli tornát akarnak? Nem akarnak? Na, mi van? Mitől ilyen kedvetlenek?

ÁCS
Hosszú éjszaka volt. Kényelmetlen.

TANÍTÓ
Mariska?

KRAUSZ
Megéheztem az alvásban. Esküszöm, ez a legrosszabb az egészben. Hogy időtlen idők óta nem lát az ember vetett ágyat. Bezzeg a tizedes. Neki mindig megágyaznak, sőt, akadnak asszonykák is, akik, meg miegymás...

ÁCS
Utána nézek a reggelinek...

VIRÁG
Maradjon itt! Majd ha a tizedes felébred, megmondja, mozoghatnak-e.

GULYÁSNÉ
Szabad azért kimennem vécére, vagy nem?

VIRÁG
Természetesen, oda lehet. Csak tessék. De egyenként...

TELEKNÉ
Nagyon vicces. Azt gondolja, majd közösen járunk ki a budira...

TELEK
Mikor fognak elengedni bennünket?

VIRÁG
Kérdezze meg a tizedest!

TANÍTÓ
Nem tudja, meddig maradnak itt?

KRAUSZ
Amíg szükség van ránk. Ne engem baszogasson ezzel! Hallotta? Amíg szükség van ránk.

TELEK
Kinek van szüksége magukra?

VIRÁG
Gondolom, maguknak van szükségük ránk. Csak nem tudják. Még nem tudják, hogy szükségük van. Maguk csak civilek. Lehet, hogy nekünk köszönhetik, hogy léteznek.

TELEKNÉ
Lehet, de nem biztos.

VIRÁG
Az viszont biztos, hogy léteznek, asszonyom. Mi a fenét akarhatnának többet?

TELEK
Hazamenni.

KRAUSZ
De be vannak sózva. Annak is eljön az ideje. Nyugalom a hosszú élet titka. És én nagyon tudom ajánlani, hogy legyen itt nyugalom. Kurva rosszak az idegrendszereim... (Gonoszul nevetgél.)

TIZEDES
(Nyújtózkodva jön lefelé a lépcsőn, láthatóan jól esett neki az éjjeli alvás, s talán más is.) Adjon Isten! De szép napra ébredtünk! Minden ébredéskor úgy érzem, kitárul körém az egész világ. Különösen itt, maguknál, faluhelyen. Kitárul a szívem is. Ráadásul tavasz van. Felnézek az égre, kék, hatalmas, végtelen, és azt mondom magamnak, ember vagyok. Ezt még a háború sem tudta elrontani. Egyébként hogy aludtak? Remélem sikerült kipihenniük magukat! Kedves házigazdám, először is önnek kell megköszönnöm ezt a remek pihenést. A puha, fodros-bodros ágyat. Mit mondjak, van fantáziája. Hát, barátom, irigylem, hogy ilyen körülmények között él itt. És ilyen remek... felesége van... (Ács mozdulna, de Telek visszafogja. A tizedesnek a revolvertáskáján a keze. Valamennyien felállnak. A tiszteletes mozdulatára visszaülnek a helyükre.) Hol is tartottam... szórakozott vagyok. Nem fogom én ezt magának elfelejteni. Hogy itt tejben-vajban fürösztött bennünket. Apropós. Reggeliztek már? Reggelizni kell - feltéve persze, hogy van mit. Akkor lesz erejük egész napra. A napi feladatokra... Ugye, jól emlékszem, hogy ön hentes? Vagy ahogy itt szokták mondani, böllér. Na, az az ember, aki levágja a disznókat.

ÁCS
Az vagyok. Böllér. Aki levágja a disznókat.

TIZEDES
Nagyszerű. Erre még visszatérünk.

TIZEDES
Jó reggelt, szép háziasszonyom. Mivel örvendeztet meg ma reggel bennünket?

MARISKA
Sült vérrel. Jó reggelt.

TIZEDES
Juj. Kinek a vére? Csak nem az enyém?

MARISKA
Egy... disznóé.

TISZTELETES
Köszönöm, én nem kérek. Én a véres hurkát sem szoktam megenni. Állat vérét enni embernek...

TIZEDES
Az ám, atyám, reggeli után elengedem. Pontosabban, együtt elmegyünk, és megnézzük a templomát. Biztosan szép a temploma.

TISZTELETES
Azt mondta, nem templomjáró ember...

TIZEDES
Fogalmazhatunk így is. Attól még szerethetem megnézni a szép templomokat, nem gondolná?

TISZTELETES
Nekem mindegy. Csak már mennénk.

TIZEDES
Még nem megyünk. Még megreggelizünk, szép barátságban. Az előbb fejtettem ki, hogy reggelizni kell.

TELEK
És mi? Velünk mi lesz?

TIZEDES
Természetesen jut maguknak is reggeli.

TELEKNÉ
Az uram arra gondolt, mi mikor mehetünk haza.

TIZEDES
Maguk is hazamehetnek. Mindent szép sorjában megoldunk. Azért vagyunk itt, kérem.

GULYÁS
Akkor mi is?

TIZEDES
Természetesen maguk is haza fognak jutni.

GULYÁSNÉ
Az ég áldja meg magukat!

TANÍTÓ
Megkérdezhetem, ha most szélnek eresztenek minket, akkor mire volt jó ez a ma éjszakai fogság?

TIZEDES
Gondoltam, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést valaki. Megmagyarázom. Este elfoglaltuk a maguk falucskáját. Nem volt nagy ügy, egy-két dörrenés, egy-két halott. De ahhoz, hogy be tudjunk rendezkedni, ki tudjuk alakítani a védőállásainkat, az kellett, hogy önök nyugton maradjanak. Minden házban. Hogy nyugalom legyen. Tetszenek érteni? Mára talán elrendeződött kint minden. Remélhetőleg. Önök elköltik velem a reggelijüket, és távozhatnak. Egyelőre még a társaságunkban. Elkísérjük önöket a házaikba, körülnézünk ott, kizárólag a maguk érdeke ez is, minden lehet... Értik, ugye? S ha semmi sem jön közbe, elkezdődhet a normális élet. Mert, ha hiszik, ha nem, mi is a normális életet szeretjük. Amikor nyugalom van, amikor szántanak a földeken, őröl a molnár, galambok és fecskék röpködnek a házak homlokzata körül.

ERZSI
Egy költő veszett el a tizedes úrban.

TIZEDES
Jé, a lányoknak van nyelvük! Mióta itt vagyunk, meg sem szólaltak a fiatal hölgyek.

ÉVA
Nem kérdezett bennünket senki. Mi rendesen vagyunk nevelve. Gyerekek akkor beszélnek, ha a felnőttek megkérik őket erre.

TIZEDES
Na tessék. Mit nem mondanak! Kérdezném, kérem én magukat, de látom, a papájuk máris szigorú szemekkel néz rám.

ÁCS
Hagyja békén a lányaimat!

KRAUSZ
Hogy beszél a tizedes úrral?

ÁCS
Ha nem lenne nálad az a dióverő, megtanítanálak a tiszteletre téged is.

KRAUSZ
De nálam van a dióverő. Úgyhogy fogd be a pofádat, vén szarvas, mert beléd eresztek egy sorozatot!

TIZEDES
Kuss, Krausz. De ez vonatkozik a tisztelt házigazdánkra is. Takarodjatok segíteni a lányoknak. És egy ujjal sem hozzájuk nyúlni!

KRAUSZ
Csak magának szabad...

TIZEDES
(pofon veri) Kuss!

KRAUSZ
Kérek engedélyt a konyhába távozni! És bocsánat...

ÁCS
(ezek után kénytelen megszólalni. Szörnyen zavarban van.) Mit csinált a feleségemmel?

TIZEDES
Mi baja van, böllér? Valami nem stimmel? Hülyeségeket kérdez.

ÁCS
Azt kérdeztem, mit csinált a feleségemmel?

MARISKA
Elhallgasson! És szégyellje magát. Még hírbe hoz. A reggeli az asztalon. Lássanak hozzá, jó étvággyal. (Szed mindenkinek. Boros mögött megáll egy pillanatra.) Valamit ígért, Boros! Eljött az ideje. Engednem kellett...

ÁCS
Miket beszélsz?

MARISKA
Semmi. Ne törődj velem. Ez egy más dolog.

ÉVA
A tiszteletes úr elfelejtett imádkozni a vacsora megkezdése előtt...

ÁCS
Micsoda szemtelenség, gyermekem...

ERZSI
A tiszteletes úr tényleg elfelejtett...

ÁCS
Most szóltam...

TISZTELETES
Hagyja csak! Tudod, kislányom, magamban én mindig elmondom az imát. De most, hogy itt vannak a katonák, felborult a rend...

TIZEDES
Hova megy?

TISZTELETES
Elfelejtette, hogy néma?

TIZEDES
A kurva anyja! Az a néma. Mindegy. Mit akar?

TANÍTÓ
Nyilván vécére akar menni.

TIZEDES
Menjen a fenébe!

TIZEDES
Finom ez a vér. Hagymával. Nagyon finom. Még sosem ettem sült vért. A maga felesége egy angyal, böllér! Letérdelhet előtte, megcsókolhatja mind a két kezét! Csókolja is meg. Na, mire vár? Azt mondtam, csókolja meg a kezét! Mind a kettőt! Böllér, úgy emlékszem, mondtam valamit.

TIZEDES
Térdeljen le.

TIZEDES
Mondtam valamit, böllér! Térdeljen le, és csókolja meg a felesége kezét!

TIZEDES
Értem. Makacs egy család. Krausz! Mikor voltál utoljára nővel?

KRAUSZ
Tizedes úrnak jelentem...

TIZEDES
Hagyd ezt!

KRAUSZ
Kurva régen.

TIZEDES
Melyik lány tetszik neked?

KRAUSZ
A kisebb!

TANÍTÓ
Térdeljen már le, az ég szerelmére, ember! Nem érti, mit mond a tizedes?

ÁCS
(letérdel, megcsókolja a felesége mindkét kezét) Hagyják a lányaimat.

TIZEDES
Na látja. Kellett ez magának? Tanulja meg tisztelni a környezetét, ember! Elrontotta a hangulatomat.

TIZEDES
Na, barátom, sikerült?

TISZTELETES
Azt gondolom, indulhatnánk, tizedes úr.

TIZEDES
Rendben van. Menjünk. Köszönjük a háziaknak a jóltartást, (Mariskára néz szemtelenül) a szép éjszakát, mindent, amit kaptunk. Remélem, nem leszünk a terhükre, ha ma este még visszatérünk ide. Attól tartok, legalább még egy napig veszteglünk a maguk szép kis falujában. (Számba veszi az embereket.) Hm. Itt van mindenki? Mintha többen lettek volna tegnap.

TANÍTÓ
(kiszalad a száján) Boros...

ÁCS
Hülye.

TIZEDES
Mit mondott? Boros? Tényleg, volt önök között egy komor bika is - ugye, asszonyom, akinek az előbb mondott valamit. Valami titokzatosat. Az ám, hol van az édes titkok tudója, Boros úr?

TISZTELETES
Talán vécére ment ki.

TIZEDES
Ha emlékezetem nem csal, oda a kuka szomszédjuk ment ki utoljára. Találkozott Boros úrral a vécén? (Jankovics a fejét rázza.) Szóval, nem találkozott. Hány kijárata van ennek a háznak, Virág?

VIRÁG
Jelentem, egy. Ez, ahol ülök. És egy percre nem mozdultunk el az ajtó elől.

TIZEDES
Kiváló. Boros úrnak akkor itt kell lennie, itt a házban. (Elordítja magát.) Boros! Boros, a jó kurva égbe, azonnal jöjjön elő! (Fülelnek, de nincs válasz.) Meg fogjuk keresni Boros urat. A föld csak nem nyelte el. Gyere, Krausz! (Fegyverüket tüzelésre tartva átvonulnak a másik szobába. Később feldübörögnek a falépcsőn az emeletre.)

TISZTELETES
Remélhetőleg nem csinált semmi ostobaságot ez a Boros.

ÁCS
Attól minden kitelik. Magának való bolond.

MARISKA
Milyen ostobaságot csinálhatott volna?

ÁCS
Mit mondtál neki az előbb? Inkább arról beszéljünk, mit mondtál neki az előbb!

MARISKA
Hagyjon már békén ezekkel! Mondtam neki valamit, de annak nincs jelentősége.

ÉVA
Anyuska, én féltem Borost.

ERZSI
Féltheted is! Olyan, mint egy ökör. Tényleg komor bika.

TANÍTÓ
Most eldönthető, hogy ökör, vagy komor bika, kisasszonyok, mivelhogy nem mindegy.

VIRÁG
Akár ökör, akár komor bika, egy biztos, ha nem kerül elő, maguk fogják meginni a levét.

TISZTELETES
Mi? Mi közünk nekünk ahhoz, hogy Boros mit csinál? Már elnézését kérem a vitéz úrnak, de ne keverjük össze a dolgokat...

VIRÁG
Boros is civil, akárcsak maguk.

TELEK
Na és, ha civil? Mi közöm nekem ehhez? Nem tartozom felelősséggel mindazért, amit más civilek követnek el. Bárki civilért én feleljek?

VIRÁG
És én? Engem felelőssé tehetnek azért, amit a katonák követnek el? Most persze nem dumálnak. Könnyű azt mondani, ilyenek, meg olyanok a katonák. Aztán, amikor vállalni kéne maguknak is valamit, mondjuk, hogy ilyenek meg olyanok a civilek, hallgatnak. Hát persze, hogy hallgatnak, mert be vannak szarva. És én ezt meg is értem - most.

TANÍTÓ
Ez azt jelentené, hogy ha nem találják meg Borost...

VIRÁG
Azt jelenti, nem jelentené. Ismerem a tizedest. Nem fog szarozni magukkal sem. Az előző faluban tizedelt. Nem számított ennek asszony, gyerek... Lövetett, mint a kurva Isten... elnézést... Javaslom, imádkozzanak, hogy megkerüljön az a Boros.

GULYÁSNÉ
Én azt sem tudom, miről szól ez a háború...

TISZTELETES
A háború nem szól semmiről. A háború a felzaklatott emberi lélek kivetülése a világba. A háború az emberiség furcsa öntisztulása.

GULYÁSNÉ
Én ezt nem értem. Én azt sem tudom, ki ki ellen, és miért...

GULYÁS
Fogd már be a szádat! Mit kell neked mindig kotyognod! Örülj neki, hogy nem jártál úgy, mint...

ERZSI
Mi senki ellen nem vagyunk, mégis letartóztattak a katonák.

ÉVA
A katonák vannak a civilek ellen... maguk jöttek ide, ki hívta magukat...

ÁCS
Elég legyen ebből! Az ember megbolondul a karattyolásotoktól. Üljetek már békén a seggeteken... (A tizedes visszajön, nyomában Krausz.) Megtalálták?

TIZEDES
Pedig már egész szépen alakult. Olybá tűnt számomra, hogy barátok vagyunk. Hogy értjük egymást. És most tessék, probléma akadt. De még milyen súlyos gond van itt, e kies placcon. Boros úr meglógott. Tudják hol szökött ki az ember? A budijuk ablakán. Kinyitotta az ablakocskát és kibújt rajta. Van azonban egy kis gond ezzel. Az az ablak nagyon magasan van. A klozet ablaka. Úgy építették, hogy magasan legyen. Mondhatni, annyira magasan, hogy egyedül nem tudott volna felkapaszkodni Boros úr.

TANÍTÓ
És hogyha felállt egy székre?

TIZEDES
Kitűnő gondolat, barátom. Egyetlen ponton hibádzik csak. Engedjük meg, hogy egy székre állva kapaszkodott fel az ablak pereméig. Hova lett azonban a szék. Mert ha Boros szökevény egy székre állva éri el az ablak peremét, akkor annak a széknek ott kellene most árválkodnia az ablak alatt. Merthogy magával el nem vihette. Széket viszont nem találtunk. Értik maguk ezt? Tiszteletes, érti maga ezt?

TISZTELETES
Én nem avatkozom ebbe bele.

TIZEDES
Hát maga, böllér, érti-e?

ÁCS
Nem értem, kérem. Ha nem volt ott szék, akkor nyilván nem tudott felkapaszkodni az ablakba.

TIZEDES
Pedig felkapaszkodott a bitang. Ez biztos. Van egy ajánlatom. Fene nagy lelkem van nekem, tudják? Ezért nem lesz belőlem soha Napóleon. Mert olyan fene nagy lelkem van. Szóval van egy ajánlatom. Aki kitalálja, hogyan jutott ki a házból Boros, az nem kerül bele a tizedelésbe.

TISZTELETES
Mibe? Jól hallottam?

TIZEDES
Tökéletesen, tisztelendő atyám. Tizedelés lesz. Nomen est omen. Tizedes tizedel. Jó vicc, nem? Megjegyzem, ez esetben magát sem fogja a reverenda megvédeni.

TANÍTÓ
(rémült igyekezettel) Valaki segített neki megszökni!

TIZEDES
Maga egy zseni. Kár lett volna ezért a lázas szép fejért. Úgy ahogy mondja. Valaki segített neki. Ki segített? Maga?

ÁCS
Nem.

TIZEDES
Maga?

MARISKA
Nem.

TIZEDES
Maga?

TANÍTÓ
Nem.

TIZEDES
Maga?

GULYÁS
Nem.

TIZEDES
Maga?

TIZEDES
Maga?

GULYÁSNÉ
Nem.

TIZEDES
Maga?

ÉVA
Nem.

TIZEDES
Maga?

ERZSI
Nem.

TIZEDES
Maga?

TISZTELETES
Nem.

TIZEDES
Maga?

TELEK
Nem.

TIZEDES
Maga?

TELEKNÉ
Nem.

TIZEDES
Milyen különös. Tételezzük fel, hogy nem a katonáim segédkeztek Boros szökésében. Miért is segédkezett volna. Akkor pedig itt valaki hazudott. A hazugság pedig csúnya dolog, nem? Tessék bólogatni! (Valamennyien bólogatnak.) Valamennyien bólogatnak. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy önök valamennyien megvetik a hazugság intézményét. Helyes. Önök becsületes emberek. Ha pedig megvetik a hazugságot, akkor azt kell hinnem, hogy egyikőjük sem hazudott. Lehetséges volna ez? Lehetséges. Folytassuk tovább a töprenkedést. Senki sem mondott igent, egyikük mégis segített. És egyikőjük sem hazudott. Hogyan lehetséges ez? Újabb esély a büntetés elkerülésére...

TANÍTÓ
Jankovics...

ÁCS
Te szemét... (Feléje köp.)

TIZEDES
Ejnye, Ács, egy házigazda ne szemetezze le a vendégét! És teremben nem köpködünk. Hölgyek társaságában főleg nem. Egyébiránt a tanító úrnak teljes mértékben igaza van. Jankovics úr nem hazudott, hiszen ő nem mondta sem azt, hogy igen, sem azt, hogy nem, mert Jankovics úr a tiszteletes Istenének elrendeléséből néma. Viszont, nem béna. Kiment vala tehát előbb Boros úr, most már rémlik is, majd Jankovics úr. De Jankovics úr már akkor kiment, amikor Boros úr még nem tért vissza. A klozettnál találkoztak, Boros úr Jankovics úr széles vállaira állva könnyedén felkapaszkodott az ablak peremére. S nem maradt nyom. Azt azonban nem kalkulálta be a derék Boros, hogy van önök között egy olyan kiváló nyomozó, mint a tanító úr, aki két lépcsőben kideríti a turpisságot. Na, mit szól ehhez, Jankovics? Persze, persze, nem tud mit szólni. Hogyan lehetne megszólaltatni Jankovics urat? Írni tud? Nyilván tud...

KRAUSZ
Tizedes úr, én szóra bírom a gyanúsítottat.

TIZEDES
Rendben van, Krausz. A tied. De legyen itt tíz percen belül a vallomása.

KRAUSZ
Itt lesz. Kérek engedélyt a fogollyal a konyhába távozni.

TIZEDES
Menjenek. (Krausz belökdösi a konyhába a géppisztolya csövével Jankovicsot.) Szóval, így van ez, kedveseim. Egyébként teljesen érthetetlen számomra, miért csinálta ezt a Boros. Hiszen pár perc választotta el önöket a szabadságtól. És ezt ő is tudta. Nyilván meg akart valamit mutatni - valakinek. De kinek? Nekem? Aligha. Miért akarna nekem akármit is megmutatni Boros úr? Hiszen alig ismerjük egymást. Akkor kinek? Szabad találgatni. Még mindig elegen vannak a tizedeléshez...

TELEKNÉ
Hát a Mariskának.

TELEK
Fogd be a szádat!

TIZEDES
Ne bántsa, jóember. Remek választ adott. Boros úr az önök szép háziasszonyának akarta megmutatni, hogy ő egy férfi. Szemben a férjével. Lám csak, kedves böllér, a világ ilyen. Itt van maga, az állatok nagy mészárosa, s nem tud imponálni a feleségének. Jön ez a Boros, és imponál. Mit is mondott neki, kedvesem, amikor reggelinél elment a háta mögött?

MARISKA
Nem emlékszem.

GULYÁSNÉ
Ér még az előző ajánlata?...

TIZEDES
Ér hát, szépségem.

GULYÁSNÉ
Pontosan persze nem tudom, valami olyasmit mondott, hogy "Most már megteheti, Boros, engednem kellett".

GULYÁS
Ne haragudjon rá, Mariska.

TIZEDES
Maga is jól válaszolt. Úgy látom, egyre kevesebben maradnak a hullajelöltek között. Nem feltétlenül vonzó jellemvonás a gyávaság, de a túléléshez időnként elengedhetetlen. E hölgy volt tehát felbujtó. De magának megkegyelmezek, önkéntes éjszakai szolgálataiért cserébe. Látja, nem vagyok lovag. Kiadom magát az urának. Ez lesz a büntetése. Nem én fogom kinyírni, hanem a kedvenc böllére. Igen, asszonyom, ön hasznos és kellemes társa volt az éjszakámnak. Igen ügyes a szerelemben, a húsa kemény, a fantáziája és a szája szertelen...

ÉVA
Anya!

ÁCS
Hallgasson!... Nagyon kérem... Szörnyeteg...

TIZEDES
Elengedtem a fülem mellett, amit mondott, böllér. Jó, ne többet erről! Egy kis időre kénytelenek vagyunk magukra hagyni önöket. Virág kint fog őrködni, a házat büntetésből egyikőjük sem hagyhatja el. Visszavonom a reggel tett ígéretemet. Krausz!

KRAUSZ
(Sátáni mosolygással jön ki a konyhából. A ruhája véres.) Minden rendben, tizedes úr. Papír, vallomás. Lehet kivégezni.

TIZEDES
Mi a fenét csináltál, Krausz? Hogy nézel ki? Mintha disznót vágtál volna...

KRAUSZ
Tizedes úrnak jelentem, feloldottam a dilemmámat.

TIZEDES
Az helyes. És hol van Jankovics úr?

KRAUSZ
Hozzam?

TIZEDES
Nem tud a saját lábán megjelenni?

KRAUSZ
Hát, egyelőre nem nagyon. (Bemegy Jankovicsért. A többiek feszülten figyelnek. Megjelenik az ajtóban Jankovics, merő vér az arca, a ruhája is. Krausz tartja, szemei lehunyva, valószínűleg eszméletlen. A nők elborzadva takarják el a szemüket.) Itt van a gyanúsított.

TIZEDES
Mit csináltál vele, te szerencsétlen?

KRAUSZ
Tudja, tizedes úr, az volt az én nagy dilemmám, hogy néma ember szájába minek a nyelv. És hát én most kivágtam a nyelvét onnan. Neki is jobb, esküszöm, nem lesz neki útban. Úgysem használta semmire.

TIZEDES
(rövid ideig zavartan hallgat) Logikus is. S még szerencséje van veled, mert így nem végeztetem ki. Tedd le! (Krausz elengedi, Jankovics elterül a földön.) Indulunk. Ajánlom magamat, magunkat. Még találkozunk. A házat az újabb utasításomig senki sem hagyhatja el. Virág, itt áll az ajtó előtt, s ha valaki megpróbálja elhagyni a házat, lelövi. Este pedig a beígért tizedelés.

VIRÁG
Értettem.

TIZEDES
Szedjék össze magukat... civilek! (Mindhárman kimennek. Valamennyien Jankovics köré sereglenek. Ács teljes erejéből szájon vágja a mellette elhaladó Mariskát, az asszony elterül a földön.)

TISZTELETES
Állat!

ERZSI
Anya!

ÉVA
Apa!

GULYÁS
Lenne egy kis beszédem a tanító úrral...

KENÉZ
Érdekes, nekem is...

ÁCS
És nekem is...

(Fenyegetően közelednek a tanítóhoz, kint lövés dördül, majd újabb kettő. Virág hangja kintről: "Megsebesült, tizedes úr?", a tizedesé: "Kerülj eléje, Krausz!", majd Krauszé: "Megsebesült a kurvája, nem juthat messze! Tud jönni, tizedes úr?"; azután csönd.)

TISZTELETES
Ács Mihály, kérem, töltsön nekem pálinkát, de sokat!

TIZEDES
És ha én azt mondom erre, hogy huszár ef öt? Na, mit lépsz rá, te szaros? (Boros hallgat.) Erre nem számítottál, mi? Szó ami szó, ez a lépés valóban a legváratlanabb volt. Mondhatni, drámai. Éppen amiatt léptem meg, gondolhatod. Lett volna jobb is, de te nyilván azt a jobbikat vártad. Az emberek nagy része ugyanis a sémákhoz ragaszkodik. Te is, gyermekem. Ezért szinte valamennyi reakciója előre kiszámítható az emberiségnek. A tiéd is. Emiatt unalmas számomra az emberekkel való foglalatosság, kedvesem. A veled való foglalatosság is.

BOROS
Futó bé hét.

TIZEDES
Nem is rossz! Ezt nevezem. A kis szemét. Én meg azt hittem, két lépésed se maradt a mattig.

BOROS
Magának azért könnyebb. Én nem látom a táblát.

TIZEDES
Na ja. Megtehetném, hogy lásd. De nem teszem meg. Örülj neki, hogy egyáltalán még életben tartalak. Más már régen szétloccsantotta volna a koponyádat. Így van? Én nem tudom, miért vagyok ennyire jó hozzád. De nem csak hozzád, mindenkihez. Talán, mert olyan szar volt a gyermekkorom. Banális, mi? Akkor is az volt, ha banális. Bérkocsis utca. Persze, neked fingod sincs, hogy hol van, mi? Mindegy. És a tiéd? (Boros nem válaszol.) A te utcád, a te gyermekkorod, a te nyomorod hol van? Egyébként, tényleg mindegy. Elég keményet léptél, kishaver, lehet, hogy mégiscsak megúszod az egészet? Persze nem, mert ez az állás még nagy etvasz. Egy kicsit gondolkodom, ha megengeded.

BOROS
Lépjen! Engem folyton sürget.

TIZEDES
Naná! Minden kapcsolatban van domináns személyiség. Azt gondolnám, a mi kapcsolatunkban, amennyiben ezt kapcsolatnak lehet nevezni, én vagyok a meghatározó. Már csak azért is, mert te fogoly vagy. Egészen pontosan, az én foglyom. (Leteszi a sakktábla mellé a pisztolyát.) Például, ha én most lepuffantalak, akkor neked nem lesz módod tovább pofázni, és engem siettetni. (Hirtelen mozdulattal felkapja a pisztolyt, és belelő a sötétbe.) Na, mi van, eltaláltalak? (Előrehajolva várakozik.) Na, beszélj, ha megdöglöttél!

BOROS
Nem talált el. De itt pörkölt el valahol a fülem mellett a golyóbis.

TIZEDES
Direkt nem lőlek még le. Nem rontom el a játékomat. Majd a legvégén. Ha bemattoltalak. Te, mondd csak, tényleg amiatt a nő miatt csináltad?

BOROS
Semmi köze hozzá!

TIZEDES
Na, ne izgasd fel magad! Az a nő mindösszesen egy kis, öregedő kurva. Százával futkosnak nála jobbak Pesten, a flaszteron. Tudod, mit csináltam vele az ágyban? Ne tudd meg, haver! Az a legfantasztikusabb az egészben, hogy nem is én akartam. Ő mászott rám, baszd meg, hősöm. Jött rám azzal a gyönyörű kerek seggével... (Boros énekelni kezd a sötétben, szinte ordít, hogy ne hallja a tizedest.) Én csak annyit kértem, hogy ágyazzon meg nekem. Erre hol ágyaz meg? A nagy családi franciában, ahol a nagy hájas urával szokott henteregni, ha szokott. Jó nagy mellei vannak, haver. És mindent tud az ágyban. A szája, az nagyon tud, a szájával hogy miket... Hiába énekelsz, szamár, tudom, hogy hallasz. Háromszor basztam meg a szerelmedet, haver. Legjobban akkor élvezett, amikor hátulról akasztottam be neki.

BOROS
Kuss már, te állat!

TIZEDES
Csúnya beszéd volt, kisfiam. De most az egyszer megbocsátok neked. Csak azért, mert az Isten engem jutalmazott meg azzal, amire te mindig is vágytál, de amit képtelen voltál megszerezni. Tudod mi az, hogy erogén zóna? Na, a te nagy szerelmed erogén zónája a nyaka töve, tudod, ott a pihéknél, meg a hóna alját csókolgasd, attól nagyon begerjed. Egyébként nagyon higiénikus lény. Nem gondoltam volna, hogy falun valaki borotválja a hóna alját. Hát ő igen. Aztán még a csiklója nagyon érzékeny, csak oda rakod az ujjadat, s máris akkorát ugrik, hogy alig bírod megtartani az ágyon. Nem tudom, neked mekkora faszod van, barátom, de elég csak egyet-kettőt lökni rajta, és már ki is elégült.

BOROS
(abbahagyja az éneklést) Hazudik. Hozzá sem tudott nyúlni ahhoz az asszonyhoz. Maga egy szerencsétlen kis pöcs. Mit kezdett volna az ő pompás testével? Szerencsétlen, aberrált senki. Tizedes... Az is valaki? Na, lőhet. (A tizedes felkapja a pisztolyát, és lő. Csönd a dörrenés után.) Egyre közelebb lövöldöz, tizedes. A végén még lepuffant.

TIZEDES
Le ám, szaros. Harmadszorra valószínűleg tényleg lepuffantalak. Nem érdemelsz több elpazarolt töltényt. Egyébként pedig - seggbe basztam. Na, ennyi elég már?

BOROS
Hiába erőlködik, egy szavát sem hiszem el.

TIZEDES
Hát jó. Kipróbálhatod. Ide fogom hozatni. Akkora lyukat csináltam rajta, hogy könyékig elveszik benne a...

BOROS
Őrült. Ne szadizzon tovább! Inkább sakkozzunk!

TIZEDES
Jó. Ha siettetni akarod a végedet, akkor sakkozzunk.

BOROS
De megtartja, amit ígért...

TIZEDES
Megtartom. Hagyj gondolkodni, ne pofázz állandóan. (A tábla fölé hajol, nyúlna a bábu felé, de nem lép, felszisszen.) Jól belém trafáltál, te szemét. Alig bírom mozdítani a karomat. Tudod, azért mégsem vagy profi. Húsz méterről, orvul rálőni valakire, és csak a karján sebesíteni meg...

BOROS
Maguk se lehetnek nagyra a tudásukkal. Hárman nem tudtak rendesen lelőni.

TIZEDES
De azért csak eltaláltunk, Boros. És itt vagy, Boros. És ha minden jól meg, hamarosan dög leszel, Boros. Nagy Boros-dög fog lógni a...

BOROS
Lépjen, ha kérhetem!

TIZEDES
Lépek már, maradj csöndben! Egyébként pedig nem kérhetsz. Te engem semmire se... (Ismét a tábla fölé görnyed. Krausz lép be a lámpa fénykörébe.) Na, mi van?

KRAUSZ
Meghoztuk a papot.

TIZEDES
Hát akkor engedjétek be.

KRAUSZ
Értettem. Fények?

TIZEDES
Majd ha szólok. Akkor viszont mindent kapcsoljatok be neki. Hadd örüljön a templomának. Oké?

KRAUSZ
Értettem. Kérek engedélyt behozni a papot.

TIZEDES
Hozhatod. (Krausz kilép a lámpa fényköréből.) Ne mondd, hogy szaralak vagyok! Hozattam neked papot is. Feladja majd az utolsó kenetet neked, mielőtt megdöglesz.

TISZTELETES
Mi folyik itt, az én templomomban? Ember, mit művel? Isten házában sakkozik? (Az asztalhoz rohan, és lesöpri a sakktábláról a bábukat.) Pogány!

TIZEDES
Hát, ez hiba volt, tiszteletes. Nagy hiba volt. Valamit rendesen el tetszett baszni, drága papom.

TISZTELETES
Hogy mer Isten házában sakkozni?

TIZEDES
Én mindent merek. Mindenhol. Meg tetszett érteni? A sakk egyébként sem hazárdjáték. Tudtommal csak a hazárdjátékot tiltja a maga hatalmas Istene. A sakk intellektuális játék. A játékok királynője. Akarja tudni kivel sakkoztam?

TISZTELETES
Láttam, hogy egyedül sakkozott.

TIZEDES
Dehogy. Ön téved. És rosszul lát.

TISZTELETES
Kivel sakkozott?

TIZEDES
Én Jézus Krisztussal sakkoztam.

TISZTELETES
(keresztet vet) Pogány. Ezért még...

TIZEDES
Dehogy én fogok megfizetni. Képzelje el, atyám, maga az imént egy életről döntött. Amikor feldöntötte a sakktáblát. Úgy döntött, hogy halál. Mit kell magának mindig kapkodnia? Mi a francnak nem fér soha a bőrébe? Nincs lelkifurdalása például Jankovics miatt?

TISZTELETES
Miért kéne lelkifurdalásomnak lennie? Össze-vissza beszél.

TIZEDES
Szóval már imádkozott... megkönnyebbült, mi?

TISZTELETES
Ez nem tartozik magára.

TIZEDES
Az viszont igen, hogy maga szöktette meg Borost, és nem Jankovics.

TISZTELETES
Kikérem magamnak! Elment a józan esze.

TIZEDES
Hát persze, kikéri magának. Ön nem az az ember, aki klozettablakon át szöktet meg szerelmes férfiakat. Elismerem. Különösen nem, ha a szerelem tárgya egy férjes asszony. És mégis.

TISZTELETES
Hiszen én nem is mentem ki a vécére, tizedes.

TIZEDES
Tizedes úr, tiszteletes.

TISZTELETES
Tiszteletes... úr, tizedes...

TIZEDES
Helyes. Kezdi visszanyerni a méltóságát, tiszteletes... úr. Egy azonban biztos. Jankovicsot maga küldte ki Boros után a vécére. Emlékszik? Maga mondta nekem, mert maga tudta, hogy Jankovics mit akar. Mit kell akarnia. Pontosan emlékszem rá, mit mondott. "Nyilván ki akar menni vécére." Na, ki is ment az áldott ember, nyilván. Jankovics maga nélkül egy lépést sem tett volna. Jankovics maga nélkül hugyozni sem tud. Maga az Istene, tiszteletes, maga Jankovics egyetlen irányítója, támasza. A maga beleegyezése nélkül nem merte volna Borost feltolni az ablakhoz.

TISZTELETES
Csak nem Boros fecsegett össze ilyen őrültségeket?

TIZEDES
Kérdezze meg tőle!

TISZTELETES
Hogyan? Boros él?

TIZEDES
Még igen. Az én jóságom...

TISZTELETES
És itt van valahol?

TIZEDES
Természetesen. Világosító, fényt!

VIRÁG
(valahonnan a sötétből) Értettem. Megy a fény! (Fényár borítja el a színpadot, nehezen szokik hozzá a szemünk a sötétség után. Szemközt a templom oltára, előtte áll a kis sakkasztal, az oltáron Boros, Krisztus mellett balról, felkötözve egy durva, láthatóan frissen ácsolt gerenda-keresztre. Vállán vastag kötés.)

TISZTELETES
Atyám... adj erőt...(Keresztet vet.)

TIZEDES
Rendben van, nem eredeti ötlet. Kommersz is, hatásvadász is. Elismerem, hogy nem eredeti. Én is egy filmben láttam ilyet. Ott természetesen nem volt ennyire modoros. De élőben... Egészen más. Van benne valami rettenetesen izgalmas. Botrányszaga van. Érzi? Egy igazi templomban, egy igazi kereszten, egy igazi bal lator. Ha vulgáris akarok lenni, azt mondom, én vagyok most a Pilátusa. Pontosabban, egy bal Pilátus. Ne emelgesse a kezeit, atyám! Végig fogja nézni, ahogy megmosom a kezeimet a szenteltvíztartóban. Magára Kajafás szerepét osztottam ki. Bal Kajafás. Pusztulásba fogja taszítani ezt a botcsinálta bal Krisztust.

TISZTELETES
Szörnyű! Csak nem képzeli, hogy hajlandó vagyok belemenni a kisded játékaiba? Összevissza fecseg itt mindent... Én pap vagyok, kérem. Követelem, hogy szüntesse meg ezt a pogány misztériumot!

BOROS
(bosszúsan) Köszönöm az érdeklődését, tiszteletes úr, egészen jól vagyok. Leszámítva persze, hogy belém lőttek ezek a bitangok, és hogy felkötöztek ide, szegény szenvedő Krisztus urunk közvetlen közelébe.

TIZEDES
Ne dumálj! Egészen szép látvány vagy ott fenn. Bizonyos aspektusból még szebb is, mint az a szobor. Te valóban szenvedsz, kisfiam, neked igazi, nem festett sebeid vannak, a szenvedést nem csak úgy... mutatod...

TISZTELETES
Azonnal vegyék le! Követelem, hogy azonnal vegyék le!

TIZEDES
Melyiket, atyám? A hamist, vagy az igazit? Kettőnk közül valaki szerepzavarban van, attól tartok. Itt én diktálok. Megértette? És tudja meg, hogy most ítélte halálra gőgösségével ezt a szerencsétlen hülyét. Rám lőtt, rendben van, nem haltam meg, elfogtuk. Azonnal ki kellett volna végeztetnem. Nem tettem meg. Tudja miért? Mert belőlem nem veszett ki még a szeretet. Felajánlottam neki, nyerje el tőlem az életét. Megkapta a lehetőséget, ha megver sakkban, meghagyom az életét. Tudja mit, gőgös pap! Lehet, hogy megvert volna. De most már nem fog megverni. Soha többet. Hát ennyi. Agyő, Boros! (Lelövi a férfit. Boros szemei kimerednek a megdöbbenéstől, kettőt-hármat rándul, azután lecsuklik a feje.) Na, tiszteletes, látja már, hogy nem olyan egyszerű ez a világ, ahogyan a bibliája leírja?

TISZTELETES
Hogy mer templomban lövöldözni?

TIZEDES
Hogy meri ezt a kérdést feltenni nekem, amikor a kereszten lóg egy halott? Miért nem vele törődik? Hol van a maguk fene nagy irgalma? Együttérzése? Miért a szar temploma a fontosabb? Egy életet elvettem az előbb, mégpedig a maga szeme láttára, s akkor ön, tiszteletes, formai hibát lát mindössze a dologban! Hogy a templomban nem szokás lövöldözni. Hát milyen ember maga, tiszteletes? Micsoda pásztora a nyájának?

TISZTELETES
Ne ítélj, hogy ne ítéltess! És... takarodjanak innen!

TIZEDES
Rossz duma. Kár volt magát idehívatnom. Untat. Fantáziátlan öregember. Ráadásul már a második ember halálát okozza az ostobaságával. Na, üljön le valamelyik padba, és imádkozzék a lelki üdvéért! De csöndben! Zavar, tiszteletes, érti, zavar. Menjen a fenébe! (Felordít.) Vegyétek le a fényeket! Krausz! Hozzám!

TIZEDES
Jól ül, atyám? Nem töri a seggét a hideg pad? Azt ajánlom, hogy imádkozzék! Van mit lekönyörögnie a jó Istennél.

TISZTELETES
Miért nem ölsz meg, te sátán?

TIZEDES
Nem rossz ötlet. De én nem vagyok sátán. Ha az lennék, akkor maga vértanú lehetne. Meg ez a szerelmetes majom is ott fenn, a kereszten. Így viszont csak balekok. A balekokat pedig nem szokták sajnálni, azokból nem lesz példakép. Azokat ki szokták röhögni. Tudja mit mondok én magának, tiszteletes... úr? A háború arra való, hogy túléljük. Valahogyan. Akárhogyan. Itt van ez a Boros is. Belebolondul abba a nőbe. Talán a nőnek sem volt közömbös. Minden rendben lenne, amikor megjövünk mi. Jönnek a katonák. Két napot kellene kibírnia békén. Legfeljebb hármat. És erre mit csinál? Hősködik. Megmutatja a nőnek, hogy bátor ember. Hogy férfi. De már nem jut ideje learatni a babért. Meghal. Én lelövöm, éppen a maga balfaszsága miatt. Hát nem hülyeség? Nézzen rám! A közelébe se érek Borosnak. Kicsi vagyok, rondácska, biztos, hogy nincs bennem semmi, ami egy ilyen nő figyelmét magára vonná. És lássa! Ő nem kapta meg az asszonyt, hiába halt meg érte. Én pedig megkaptam. A kisujjamat sem kellett mozdítanom utána. Önként, dalolva feküdt bele az ágyamba. Érti maga ezt?

TISZTELETES
Hazudik. Mariska nem.

TIZEDES
Nem. Nem hazudok. Miért hazudnék? Még csak nem is fenyegettem meg. Az olyan alantas lett volna.

TISZTELETES
Nem áll pedig távol az aljasság magától.

TIZEDES
Téved, tiszteletes úr. Amit maga utál bennem, az a hatalom. Hogy nekem valódi hatalmam van. Magának pedig nincs, hiába emelgeti rá az emberekre a keresztjét. Játsszák a szentet maga előtt, de összenevetnek a háta mögött. És igazuk is van. De próbáljanak meg mögöttem összenevetni! Nem tudnak. Nekem ugyanis hátul is van szemem.

TISZTELETES
Maga megőrült.

TIZEDES
Ne legyen már ilyen földhözragadt! Amit maguk háborúnak szoktak hívni, épp az az én hátsó szemem. A háború nagy színház, tiszteletes, és maguk civilként rosszul mozognak ezeken a deszkákon. Hamis az intonációjuk. Érti már? Nem csak az hallatszik, amit mondanak, de a mondatuk mögött jól kivehetően ott párállik, amit gondolnak. Használjunk egy ostoba közhelyet, hogy megértse, mire gondolok. Olyanok maguk, civilek, mint a nyitott könyv. Mit olvastam ki magából? Azt gondolta, na, itt van ez a tizedesecske. Játssza az agyát. Kibírjuk. Majd csak eltakarodik. Addig pedig tegyünk úgy, mintha komolyan vennénk. Csakhogy én ezen átlátok, atyám. Átláttam az első perctől fogva. És élveztem a helyzetet. Természetesen nem azt, hogy hülyének néznek. Azt, kedves uram az úrban, hogy én tehetem lóvá magukat. Azt gondolják, bátrak és erősek? Mindjárt meglátja, mennyire nem azok. Egyéként, tud sakkozni?

TISZTELETES
Csak nem képzeli, hogy Isten házában sakkozni fogok magával?

TIZEDES
Legyen már kicsit rugalmasabb, tiszteletes úr! Azt gondolja, Jézus Krisztus nem szeretett játszani?

TISZTELETES
Nincs tudomásom róla, hogy szeretett volna.

TIZEDES
És arról, hogy nem szeretett?

TISZTELETES
Arról sincs.

TIZEDES
Na látja! Semmi kivetni valót nem látok abban, hogy egy partit lezavarjunk.

TISZTELETES
Egy halott szomszédságában...

TIZEDES
Üres kifogások. Nem is látszik a halott. Az csak úgy van. Mintha nem is lenne. Vallja be őszintén, nem is tud sakkozni!

TISZTELETES
Ha tudnék, se sakkoznék magával.

TIZEDES
Az más, ez már egyenes beszéd, látja. Megvet, ha nem tévedek...

TISZTELETES
Ne adjunk formát az indulatoknak. Isten engem békességre tanít. És megbocsátásra.

TIZEDES
Inkább sakkozni tanította volna meg...

TISZTELETES
Szégyellje magát!

TIZEDES
Na figyeljen ide, maga pap. Ha még egyszer ki mer oktatni, belelövök a szoknyába bújtatott seggébe. Megértett?

TISZTELETES
Rá merne lőni egy papra?

TIZEDES
Rá én. Még kettőre is. (Felkapja a pisztolyt, és a pap irányába lő.) Na mi van, eltaláltam, faszikám? (Fülel, de nem kap választ.) Fényt, Virág, a kurva Istenbe, fényt! (Fényárba borul a színpad, az egyik padban ott zokog hangtalanul a tiszteletes.) Rendben. Kapcsold le! (Ismét sötét.) Ezt tudják maguk. Pofáznak, azután meg összeszarják magukat a saját Istenük házában. Ne bőgjön már, tiszteletes, a végén még engem is meghat.

KRAUSZ
Megjöttünk volna. Behozhatom őket?

TIZEDES
Előbb a böllért.

KRAUSZ
Értettem. Hozom a böllért.

TIZEDES
Tiszteletes! Ha megkérhetem, ne zavarjon bennünket a közbeszólásaival! Megkérhetem?

TISZTELETES
Nem fogok közbeszólni.

TIZEDES
Rendben. Hát akkor felrakom ismét a bábuimat. Az élet szüntelen játék, állandóan lépni kell, védekezni, de főleg ütni... (Ács lép a lámpa fénykörébe.) Üdvözlöm, böllér. Hogy ityeg a fityeg?

ÁCS
Köszönöm, jól vagyok.

TIZEDES
Ennek örülök. És a kedves felesége?

ÁCS
Hagyja békén a feleségemet!

TIZEDES
Hm. Hát a két ártatlan leánykája?

ÁCS
Őket is hagyja békén!

TIZEDES
Értem. Maga valamiért neheztel rám. Nem beszélhetnénk meg, mint férfi a férfival?

ÁCS
(lefojtott indulattal) Nem beszélhetjük meg. Ön nem férfi...

TIZEDES
A feleségének erről talán más a véleménye. Alkalom adtán kérdezze meg őnagyságát!

ÁCS
Nem úgy gondoltam. Hogyan intézzük el férfiak módjára a dolgot, amikor én fegyvertelen vagyok, magának meg van pisztolya... és a sötétből is, tudom, fegyvercsövek merednek rám.

TIZEDES
Hát igen. Ezek az élet igazságtalanságai, böllér. Nem tudjuk megbeszélni. Ha nem, hát nem. Tud sakkozni?

ÁCS
Nem tudok, kérem.

TIZEDES
Hazudik, böllér. Mindenki tud sakkozni. Maga is. Csak nem akar sakkozni, igaz?

ÁCS
Igaz. Nem akarok sakkozni.

TIZEDES
Velem nem akar sakkozni?

ÁCS
Ma nincs kedvem sakkozni.

TIZEDES
Maga mellébeszél, böllér. Nem arra válaszolt, amit kérdeztem. Azt kérdeztem, emlékeztetném, ha lenne kedve a sakkozáshoz, sakkozna-e velem?

ÁCS
Miért ne sakkoznék?

TIZEDES
Ejnye, böllér! Kérdésre nem kérdéssel válaszolunk. Igennel és nemmel.

ÁCS
Igen.

TIZEDES
Mi igen, kedves Ács uram?

ÁCS
Sakkoznék magával, a betyár szentségét!

TISZTELETES
(belekottyant a sötétből) Ejnye...

ÁCS
Ez meg mi volt?

TIZEDES
Talán valamelyik szentnek nem tetszett, hogy káromkodik. Ismeri a szicíliai védelmet, ugye?

ÁCS
Nem ismerem. Én csak úgy szeretek sakkozni.

TIZEDES
Aha. Most bevallotta, hogy szeret! Különös ember, nagyon különös ember, maga, böllér, Ács, Mihály. Hanem, tudja-e, hogy miért kérettem ide?

ÁCS
Nem tudom. Gondolom, sakkozni akart valakivel.

TIZEDES
Ne legyen már ilyen hiú, Ács, csak nem képzeli, hogy én pont magát nézem ki sakkpartneremül! Ha már itt tartunk, ugye tudott arról, hogy ez a Boros szerelmes volt a feleségébe?

ÁCS
A feleségem dolgaiba nem avatkozom bele.

TIZEDES
Tudott, vagy nem tudott?

ÁCS
Tudtam.

TIZEDES
És miért hagyta?

ÁCS
Mit kellett volna tennem? Nem történt közöttük semmi. A feleségem tisztességes nő... volt.

TIZEDES
Volt. Volt? Meddig? Halljam, hogy meddig?

ÁCS
Amíg maga ide nem jött, és bele nem rondított az életembe.

TIZEDES
Ha Boros rondít bele az életébe, mit tesz vele, böllér?

ÁCS
Megölöm.

TIZEDES
És engem miért nem ölt meg? Megmondjam? Mert gyáva.

ÁCS
Nem volt módomban. Meg, gyerekeim vannak.

TIZEDES
Ja. Mindenkinek vannak gyerekei. Ha hiszi, ha nem, nekem is van egy kisfiam. Három és fél éves. És én is túl akarom élni ezt a nyavalyás háborút, hogy felnevelhessem. De most ne erről beszéljünk. Maga egy hatalmas gyáva húskupac, böllér. Jön a nagy dumával, hogy kézzel üti le a bikát...

ÁCS
Magának én ilyet nem mondtam.

TIZEDES
Minden hentes ezt hazudja. Nekem nem. De mondhatta másnak. Hogy kézzel a bikát. Puszta ököllel. Közben meg késsel a kezükben is be vannak gazolva egyfolytában. Na, de folytassuk. Szóval, Borost megölte volna. Dehogy ölte volna meg! Szerencséjére a feleségének nem tetszett ez a Boros. Hanem, mi van a tiszteletessel? (A pap valahol felnyög a padok között.)

ÁCS
Ezt meg hogy érti?

TIZEDES
Maga szerint a tiszteletes úr nem szerelmes a feleségébe? Nem látta, milyen szemeket mereszt rá folyton, a vén kujon? Sőt, volt egy pillanat, amikor még meg is érintette a felesége mellét... (Ács döbbenten mered a katonára. A sötétben mocorgás hallatszik, egyszerre a fénykörbe robban a tiszteletes, magasra tartott ezüst gyertyatartóval akar lesújtani a tizedesre. Ő könnyedén kikerüli a csapást, s tarkón vágja a papot. A tiszteletes végigvágódik a kövezeten.) Unom ezt az izgága papot. Megint elrontotta a játékomat.

ÁCS
A tiszteletes urat ne... hogy kerül ide?

TIZEDES
(ügyet sem vet Ácsra) Virág! Vigyétek a sekrestyébe, a többihez! Kötözzétek oda egy székhez, hogy ne fickándozzon annyit.

VIRÁG
(a sötétből) Értettem, tizedes úr, máris visszük. (Kiválik a sötétből egy másik, eddig nem látott katonával. Ebből sejthetjük, igaza van Ácsnak, körülöttük mindenhol katonák ülnek.) A száját betömjük?

TIZEDES
Nem kell. Hadd beszéljen. Mondd meg Krausznak, készüljön a második felvonás harmadik jelenetére. De csak jelre kezdjen hozzá. Lehet, hogy már a második jelenetben zöldágra vergődünk a pácienssel.

VIRÁG
Értettem. Kérek engedélyt kivinni a papot.

TIZEDES
Megadom. (Odafordul a döbbenten álló Ácshoz.) Még most sem akar sakkozni?

ÁCS
Szeretném megtudni végre, mit akar tőlem!

TIZEDES
De sietteti a szerencséjét, böllér.

ÁCS
Nem remélem, hogy szerencsét hoz a magával való újabb találkozás.

TIZEDES
Hátha...

ÁCS
Bökje már ki, mit akar!

TIZEDES
Ugye, jól emlékszem, hogy azt mondta, szereti a szakmáját.

ÁCS
Jól emlékszik.

TIZEDES
Én meg azokat szeretem, akik szeretik a szakmájukat. Nekem is van ám szakmám. Mit gondol, micsoda?

ÁCS
Gondolom, katona...

TIZEDES
Dehogy. Az én szakmám... mondjuk, legyen vízvezeték-szerelő. Jó szakma, nem? Békében csövek, vezetékek, csapok, tömítések. Azután meg jön ez a háború, és fuccs a csöveknek, a csapoknak, fuccs a tömítéseknek. Marad a géppisztoly. Szomorú perspektíva.

ÁCS
Miért hivatott?

TIZEDES
Mondom, máris mondom. A szakmájáról beszéltem. Arról, hogy maga mestere a szakmájának. Az a helyzet, hogy kellene nekem egy jó szakember. Lenne itt egy fontos megbízatás. Le kéne vágni néhány disznót. Mi ugyanis katonák vagyunk. És nem böllérek. Tetszik érteni?

ÁCS
Levágom én, ha kell. Hol vannak azok a disznók?

TIZEDES
Majd behozatom őket, ha eljön az ideje.

ÁCS
Disznókat a templomba?

TIZEDES
Miért? Ha magát idehozathattam... na, ne idegesítsen fel, böllér! Vállalja, vagy nem vállalja?

ÁCS
És ha nem vállalom?

TIZEDES
Virág! Egy kis fényt a hentes úrnak, hadd lássa meg Isten igaz útját! (Fényár, a magasban Boros hullája.) Érti már? Én megtettem maga helyett. Most maga jön. Maga teszi meg nekem azt, amire megkérem.

ÁCS
Rendben. Vállalom.

TIZEDES
Helyes. Hozzák be a disznókat!

ÁCS
Itt?

TIZEDES
Miért ne? A követ fel lehet mosni utána. Ígérem, nem a maga dolga lesz. Szaporábban, hé! (Bevezetnek néhány elgyötört foglyot.) Hát, itt vannak. Ezeket kell lemészárolnia, kedves böllérem. (Nevet.)

ÁCS
Nem... nem lehet... nem erről volt szó.

TIZEDES
Megígérte az előbb...

ÁCS
Disznókat mondott.

TIZEDES
Miért, ezek nem elég nagy disznók? Kövérnek ugyan nem kövérek, de nincs időnk felhizlalni őket. A vágásra pedig mindenképpen megértek. Valamennyien azt tették, mint a kereszten rohadó barátjuk. Megpróbálták szerény porhüvelyemből idő előtt kiszabadítani a lelkemet. Hova akarták küldeni? Nyilván a pokolba. No, én úgy döntöttem, elküldöm magam előtt ajánlónak az övékét. Dologra fel, hentes!

ÁCS
Nem.

TIZEDES
Miért, tán ismeri őket?

ÁCS
Nem ismerem. Nem. Embert nem.

TIZEDES
Érdekes elgondolás. Állatot igen, embert nem. Ezek szerint az ember magasabb rendű az állatnál. Pedig nem, Ács Mihály. Sőt, alacsonyabb rendű annál. Nem arra a közhelyre akarok utalni, hogy az állat csak akkor öl, ha éhes. Részben, mert ez nem igaz, részben, mert mi közöm hozzá. Mi közöm az éhes állathoz. Ami fontosabb, böllér, hogy az állat nem gyáva. Még a szelíd őz sem. Látott már szelíd őzt meghalni? Én láttam. Állt méltósággal az oroszlán előtt, várta, mikor tépi fel az ütőerét a vadállat. (Elneveti magát.) Na, ez most olyan volt, mint a maga bikája, meg a puszta hentesököl. Bevallom, nem láttam még őzet meghalni. Őzet még nem láttam. Jelent valamit? Semmit sem jelent. Tudja, mi az igazi különbség az állat meg az ember között? Hogy az állatot nem lehet megzsarolni. Az embert viszont igen. S ha jól zsarolod, mindenre rá tudod venni. Még a fajtája lemészárlására is. Nem hiszed, Ács Mihály? Kár. Mert éppen erre készülök. Bebizonyítom neked, hogy addig zsarollak, amíg el nem vállalod a mészárosmunkát - helyettünk. Mi mégiscsak katonák vagyunk.

ÁCS
Ördög. És ördögök.

TIZEDES
Hagyd ezt. Templomban különben sem ildomos ördögöt szólongatni. Vigyétek ki ezeket a nyomorult állatokat! Ha nem, nem. Fényt le! (Elsötétül a színpad, csak az asztalfény marad fenn.) Krausz! Hallasz?

KRAUSZ
(a sötétségből) Jelentem, igen.

TIZEDES
Kezdődik a harmadik jelenet.

KRAUSZ
Értettem. A szereplők máris a színpadon lesznek.

TIZEDES
Na, böllér, micsoda színjátékot rendezek én magának! Mikor lesz megint ilyen jó sora? Színház, csak a maga kedvére. (A tanító lép a lámpa fénykörébe.) Üdvözlöm, tanító úr. Mi szél hozta ide, a körünkbe?

TANÍTÓ
A katonái hoztak. Meddig tart még ez a cécó, tizedes úr?

TIZEDES
Minden a maga Ács barátjától függ. Csak egy szavába kerül...

TANÍTÓ
Hogyan?

TIZEDES
Kérdezze meg a barátját!

TANÍTÓ
Igaz ez, Mihály?

ÁCS
Igaz, tanító úr.

TANÍTÓ
Hát akkor miért nem intézkedik, Mihály?

ÁCS
Nem tudok, tanító úr.

TANÍTÓ
Most mondta a tizedes, hogy magától függ, hogy meddig tartanak itt bennünket. Intézkedjék már, kérem. Egy szavába kerül. Mondja ki azt a szót!

ÁCS
Nem lehet. Nem tudok. Nem akarok...

TANÍTÓ
Mi az, hogy nem akar? Nekem tanítanom kell a gyerekeket. Maga meg azt mondja, nem akarja...

ÁCS
Nem akarok több halottat.

TANÍTÓ
Mit ért azon, hogy több halottat?

TIZEDES
Böllér, figyelmeztetem, ha elrontja a jelenetemet, lelövöm.

ÁCS
Nem fogom elrontani.

TIZEDES
Tanító úr! Maga felháborodnék azon, ha azt kérném, tanítson meg valamire?

TANÍTÓ
Miért háborodnék fel?

TIZEDES
Miért nem háborodna fel?

TANÍTÓ
Mert nekem ez a dolgom, kérem, a tanítás.

TIZEDES
Na látja. Ács úr azon háborodott fel, hogy arra kértem, gyakorolja a szakmáját. Vágjon le néhány disznót.

TANÍTÓ
Csak ennyi a feltétele a szabadságunknak?

TIZEDES
Csak ennyi. És Ács Mihály nem képes levágni néhány disznót.

TANÍTÓ
Mihály, megőrült maga? Miért nem teljesíti a tizedes kérését? emberek élete van a kezében. A családjáé. Vágja le azokat a nyomorult disznókat!

ÁCS
Nem tehetem. Azok a disznók emberek. Foglyok, tanító úr.

TANÍTÓ
Maga megháborodott... vagy...nem... ez nem lehet igaz...

TIZEDES
Hazudik a böllér. Valójában csak ember formájú disznók. Hogyan lehetnének emberek, ha képesek voltak rám lőni.

TANÍTÓ
Boros is köztük van?

ÁCS
Boros...

TIZEDES
Borossal hamarosan találkozni fognak. Így, vagy úgy.

TANÍTÓ
Ezen mit ért?

TIZEDES
Semmit sem értek. Mondja csak, tanító, melyiknek csapja a szelet?

TANÍTÓ
De kérem...

TIZEDES
Szóval, melyik lányt nézte ki magának?

TANÍTÓ
Kikérem magamnak...

TIZEDES
Hagyja, tanító úr. Láttam én mindent. A kisebbikért van oda. Tudja mi a baj? Az a baj, tanító úr, hogy Krausz is bolondul a lányért. (A sötétben dulakodás zaja, mintha elfojtott női sírás hallatszanék.) Van egy ajánlatom. Nekem mindig van egy ajánlatom. A fene nagy lelkemre fogok egyszer ráfizetni. Maga rábeszéli Ácsot, hogy végezze el a kért munkát, én meg megfékezem Krauszt.

TANÍTÓ
Én nem beszélhetem rá. Ha emberekről van szó...

TIZEDES
Rendben. Ács, utoljára kérdem, vállalja-e a megbízatását?

ÁCS
Nem.

TIZEDES
Virág, fényt! (Fegyverek csöve mered a két fogolyra. Középen, az úrasztalon fekszik Éva lemeztelenítve, két oldalról lefogják a katonák, Krausz áll a szétfeszített combok között, a nadrágját gombolja. Felnéz, jelre vár.)

TANÍTÓ
Éva... szent Isten... Boros...

ÁCS
Ne, könyörgöm, ezt ne! A lányomat ne...

ÉVA
(meghallja az apja hangját, sikolt) Apuska, seg... (Betapasztják a száját.)

TIZEDES
Várj, Krausz! Mondott valamit, böllér?

ÁCS
(letérdel) Mindenre, ami szent, kérem, ne... ne bántsák... őt ne... velem bármit megtehetnek, de a lányomat... kérem, maga is apa... irgalmazzon neki...

TIZEDES
Nem ezt vártam magától, Ács. Maga engem nem érdekel. Mit kezdjek a szaros életével? Az érdekel, vállalja-e a munkát.

ÁCS
Nem vállalhatom... hát nem érti...

TIZEDES
Krausz, láss hozzá!

TANÍTÓ
(a tiszt elé veti magát) Ne! Várjanak!

TIZEDES
Krausz! Várj! Na jó, még egyszer visszafogom a katonámat. De harmadszorra már nem hiszem, hogy ez sikerülni fog. Gondoljanak csak bele, ott ácsorog szegény Krausz két gyönyörű, zsenge, érintetlen lánycomb között. Micsoda lelkierő kell, hogy megállja, hogy ne lökjön egyet rajta... igaz, Krausz?

KRAUSZ
(lihegve) Jelentem, igen, nagyon nehéz... kérek engedélyt... megkezdeni... végre...

TIZEDES
Mit akart mondani, tanító?

TANÍTÓ
Én vállalom.

TIZEDES
Maga? Mit? Na lám, micsoda hős. Vállalja a piszkos munkát az apósa helyett. Hozzanak be egy disznót! Gyorsan, gyorsan! (Bevezetnek egy foglyot. A tizedes egy bajonettet nyom a kezébe.) Lásson hozzá, jóember.

TANÍTÓ
(a fogolyhoz tántorog, megáll előtte, lengeti a bajonettet. Próbálja megtenni, de nem viszi rá a lélek.) Képtelen vagyok megtenni.

TIZEDES
Krausz!

TANÍTÓ
Ne! (Belenyomja a szerencsétlen pára torkába a tőrt, a fogoly összecsuklik, melléje hanyatlik a tanító.)

TIZEDES
Lám, így lesznek névtelen kis senkikből hősök.

ÁCS
Mocskos szemetek.

TIZEDES
A maga lánya miatt volt, Ács. Csak ne legyen cinikus. Krausz! Egyelőre nem... vigyétek ki! A harmadik jelenetbe belepiszkolt ez a bolond tanító. Készüljetek a negyedik jelenetre.

KRAUSZ
Az utcáról?

TIZEDES
Naná. És lehetőleg nőt. Nem kell szép. Legyenek gyerekei, kettő, három. (Odasétál a földön fekvő tanítóhoz, belerúg.) Ostoba szerelmes állat. Mit meg nem tesz azért, hogy megmentse azt a kis nebáncsvirágot. Amire, maga, dicső apa, nem lett volna képes. Igaz? Ha nincs a tanító, Krausz már rég partiba vágja a lányát. Meg az összes többi katona, akik a sötétben csak arra várnak, hátha ők is sorra kerülnek a finom falatocska...

ÁCS
Igaz... igaz... Csak hagyja már abba...

TIZEDES
Rendben. Én azért nem mondtam le arról, hogy maga végezze el a megbízatást. Láthatta, a tanító milyen pancser munkát végzett. Lehet, hogy a nyomorult meg sem halt, most vérzik ki szörnyű kínok közepette a szegény állat. Miért alakult ez így? Mert a tanító nem szakember. Odatotyogott, és szúrt, ahogy bírt, ahova ment. Maga helyett. Szánalmas, kicsit komikus látvány volt, nem? Nem jól van ez így, böllér. Megpróbálkozom tehát mással, hogy meggyőzzem. Lássa, nem ravaszkodom, nem leplezem, amit akarok. Megtörni magát. Olvastam én egy könyvet. Valami orosz diktátorról szólt. Pontosabban annak a kemény embereiről. Hogyan törték meg a legkeményebb figurákat is, egy-két trükkel. A maga kedvéért lekoppintottam onnan egy jelenetet. Ismét színház, Ács, és meg fogja látni, milyen remek rendező ez a maga kis tizedese. Mert nem ám az a nagy dolog, hogy valakit megölünk. Az a könnyebbik megoldás. Valakit megtörni, az a valami, kedvesem. De nem lövöm el a poént. A végén még elunod az előadást. Krausz!

KRAUSZ
(a sötétből) Jelen.

TIZEDES
Készen vagytok?

KRAUSZ
Jelentem igen. Mehet?

TIZEDES
Küldjétek! (Vézna, elhasználódott, meghatározhatatlan korú nő lép a lámpa fénykörébe. Reszket a félelemtől.) Van gyereke?

NŐ
Igen.

TIZEDES
Hány gyereke van?

NŐ
Három.

TIZEDES
Hány évesek?

NŐ
A legkisebb három, aztán van egy tíz és egy tizenhárom éves... engedjenek haza, kérem, felügyelet nélkül vannak a kisebbek...

TIZEDES
Vállalja, Ács? Jól fontolja meg, mit mond. A hölgy nem ér rá.

ÁCS
Nem. (Abban a pillanatban, ahogy kimondja, lövés dördül a sötétből, a nő elhanyatlik.) Miért? Mit vétett magának ez a szerencsétlen?

TIZEDES
Ne ordítson velem, böllér. Nekem semmit se vétett. És magának?

ÁCS
Miért ölte meg?

TIZEDES
Én? Maga ölte meg, barátom. Nem szeretném, ha rám kenné a felelősséget. Maga ölte meg, mégpedig hidegvérrel. Ott kezdődött a baj, hogy nem akarja a szakmáját gyakorolni. S ha az emberek nem akarják a szakmájukat gyakorolni, akkor megbolydul a világ rendje. Megértett már, böllér? A világban minden fogaskeréknek illeszkednie kell. Különben zavarok támadnak a működésben. Mint ennek a szegény asszonynak a példája is mutatja. Tehet ő valamiről? Nem tehet. Megy az utcán, elfogják a katonáim. Ide hozzák. Ön pedig, hogy a saját kezét tisztán tarthassa, megöli. Elsüt egy pisztolyt a sötétben. Közben meg eljátssza, hogy itt ácsorog előttem, és moralizálgat.

ÁCS
Nem, nem, nem. Az ilyen gazembereknek csak egyszer kell, hogy engedjen az ember, és soha nem lesz vége. Pont azáltal léteznek, hogy mindenki fejet hajt az erőszakosságuk előtt.

TIZEDES
Szépen mondta. Hát, ne hajtson fejet, böllér. Mi azonban még nem fejeztük be a negyedik jelenetet. Krausz! Jöhet! (Újabb asszonyt tolnak láthatatlan kezek, vagy fegyvercsövek, a lámpa fénykörébe.) Ismeri ezt az asszonyt, Ács?

ÁCS
Ismerem.

TIZEDES
Hány gyereke van?

ÁCS
Kettő. Két kislány.

TIZEDES
Akárcsak magának. Egy kérdést teszek fel önnek, Ács Mihály. Vállalja-e a magára kirótt feladatot?

ÁCS
(teljesen összeroppanva, csak nagyon sokára válaszol) Vállalom.

TANÍTÓ
(valahonnan a sötétből) A kurva anyádat!

TIZEDES
Nagyszerű. Az asszonyt engedjék el! Önnek szerencséje van, hölgyem. Ez a gentleman megmentette az életét. (Kezet csókol a rémült, semmit sem értő nőnek.) Kérem, majd mindenkinek mondja el, milyen gálánsan viselkedett magával Ács Mihály úr, a hentes. Most pedig hozzák be azt a néhány maradék disznót. Ács Mihály, munkára fel! Készen áll?

ÁCS
Készen vagyok. Kezdhetjük...

ERZSI
Kér pálinkát?

ÁCS
Nem kérek.

ÉVA
Igyék egy kupicával, apuska, az majd jót tesz!

ÁCS
Hát, rendben van. Hozzál. (Éva pálinkát hoz, tölt az apjának, Ács egyhajtásra lehúzza az italt.) Köszönöm. (Láthatóan mondani akar valamit, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá.) Milyen idő van odakint?

ERZSI
Meleg. Egészen kellemes.

ÉVA
Nem akar egyet sétálni, apuska? Most már ki lehet menni nyugodtan.

ÁCS
Nem. Nem akarok kimenni. Adj még egy pálinkát, kérlek!

ERZSI
Nem fog megártani, apuska?

ÁCS
Tudom én, hogy mikor elég. Ne szóljatok bele!

ÉVA
Ma elmennek a katonák.

ERZSI
Éppen ideje. És mi megint a régi életünket éljük.

ÉVA
Nem egészen.

MARISKA
(kilép a konyhából) Miért ne élhetnénk úgy, mint régen?

ERZSI
Szerintem ugyanúgy élhetünk, mint eddig. Történt valami?

ÉVA
Semmi. Igazán nem fontos.

ERZSI
Csak mondd, ha valami nyomja a bögyödet.

ÉVA
Nem történt semmi. Csak anyánk lett kurva, és apánk lett hóhér. Az egész falu ezen ezzel van tele. Szégyellek kilépni a házból.

MARISKA
Hallotta, mit mondott?

ÁCS
Hallottam.

MARISKA
Egy szava sincs hozzá?

ÁCS
Mit mondjak? Igaza van. Már ami rám vonatkozik...

MARISKA
És tényleg úgy gondolod, hogy én kurva lettem?

ÉVA
Úgy gondolom. Ma is a tizedessel aludtál. Nem? Én nem is értem, apuska miért tűri el ezt neked...

MARISKA
Semmi közöd hozzá! Megértetted? Ott még nem tartunk, hogy nektek is beszámolási kötelezettséggel tartozom.

ERZSI
Nektek? Hát szóltam én egy szót? Kivételesen védtelek volna benneteket. De ezt észre sem veszitek.

ÁCS
Elég legyen ebből. Ha elmentek a katonák, majd mindent tisztázunk.

ÉVA
Nekem nincs mit tisztáznom...

ERZSI
Nincs hát. Milyen jó is Évikának... Neki nincs mit tisztáznia. Ő megmaradt tisztának, meg a kis édes. Könnyű persze úgy tisztának megmaradni, hogy helyetted anyád bújik az ágyba. Mit gondolsz, miért feküdt bele anyuska annak a szemétnek az ágyába? Ó, hogy utállak ilyenkor, te álszent fazék! Hát éppen azért, hogy ne a te gyönyörűséges combocskáid között ébredjen fel ma Krausz közlegény...

ÉVA
Virág közlegény meg a tiéid között...

ERZSI
Sajnállak, hogy ilyen együgyű vagy. Neked megmagyarázni valamit... Így maradhattál meg a tanítódnak tisztán... szűzen...

ÁCS
Azt mondtam, elég legyen ebből! Itt mindenki süket?

TIZEDES
(a lépcső tetejéről hallgatja őket) Jó reggelt, kedves családom! Milyen jó is a család megszokott, meleg zajongásában felébredni! Ugye, nem zavarja magukat, hogy ilyeneket mondok? De tudják, én tényleg úgy érzem, mintha a tulajdon családomban lennék. És a család a legnagyobb dolog ebben a zűrzavaros, rossz világban. Vajon mi lehet az enyéimmel? Sokat gondolok rájuk. Egyszer csak véget ér ez a vacak háború. Ugye, véget ér? (Hallgatnak.) Nem válaszolnak. Én tudom, hogy maguknak sem könnyű. De lássák be, mi mindent megtettünk, amit emberileg meg lehetett tenni, hogy minél kevesebb gondot okozzunk önöknek. Nem? Min-dent meg-tet-tünk. És lám, valamennyien túlélték a katonák átvonulását, nem történt tragédia a családban, nem erőszakolták meg ezeket a szép lányokat a mi eldurvult katonáink...

ÁCS
Üljünk asztalhoz, talán!

TIZEDES
Remek. Üljünk. Természetesen nem várok köszönetet azért, amit önökért tettem. Hiszen, ez a kötelességem volt a szállásadóimmal szemben. Költsük el hát az utolsó reggelinket! Bensőségesen, a megszokott szeretet légkörében. (Leül. Erőltetetten humorizál.) Csak nem egyedül fogom ezt a rengetegséget megenni? Kedves Ács család...

ÉVA
(leül mellé. Tölt neki pálinkát. Tölt magának is. A szülők dermedten figyelik.) Na, egészségére, kis hadnagyocska!

TIZEDES
Tizedes vagyok.

ÉVA
Tényleg? Nem hadnagy? Csak egy tizedes? Anyuska, hát lehet az, hogy te csak egy tizedessel...

ERZSI
Begyújtsam-e a szamovárt?

ÁCS
Gyújtsd be!

ÉVA
Lehet az, hogy egy ócska kis tizedessel...? Egy rongyos, szar kis tizedessel...? (Sírva fakad.) Anyaaaaa... hogy teeee...

ÁCS
Szedjen, tizedes! El fog hűlni...

TIZEDES
Rossz a kisasszonyok hangulata. Csak nem történt valami visszavonhatatlan, amiről én nem tudok?

ERZSI
Ha ön a közelünkben van, nem történhet semmi visszavonhatatlan. Hogyan is történhetne? Hiszen tudja, tizedes úr: ön a mi védangyalunk. A mi önzetlen, szeretett védangyalunk.

TIZEDES
Jól esik, amit mond, még akkor is, ha egyetlen őszinte hangocska sincs benne. Maga még túl fiatal, Erzsébet, nem tudja, hogy mekkora igazságokat mondott ki az előző mondataiban. Majd az idő kiigazgatja a mostani hamis hangsúlyait.

ÁCS
Miért nem eszik?

TIZEDES
Csak ön után... Természetesen...

ÁCS
Ne féljen, nem fogjuk megmérgezni! Már csak egy hulla hiányzik ebből a házból, a reggelizőasztal mellé. Csak egyen nyugodtan!

TIZEDES
És maguk? Maguk miért nem esznek? Egyedül elsápadnak ezek a friss, finom ízek a számban...

MARISKA
Ne komédiázzék itt, tizedes! Reggelizzen meg, és menjenek Isten hírével!

TIZEDES
Maga sem eszik, szépséges háziasszonyom?

MARISKA
Én nem. Köszönöm. Én nem vagyok éhes. Én torkig vagyok...

TIZEDES
Böllér?

ÁCS
Köszönöm. Én magával nem eszem egy asztalnál.

TIZEDES
Ó! Mennyire érzékeny lélek. Mintha nem is ön... de hagyjuk talán... Lányok?

ÉVA
Magával nem. Maga ölte meg Borost. Maga gyilkos.

TIZEDES
Ez nem igaz. Borost a háború ölte meg, kedves Éva. Ismét hivatkoznék zsenge korára, amely nem teszi lehetővé, hogy ezt megértse. Azon felül, Boros urat a saját ostobasága, valamint a tisztelendő úr balgasága ölte meg. Egyszer még szégyellni fogja az előbbi igaztalan szavait.

ÉVA
Farizeus!

TIZEDES
(elengedi a füle mellett) Önt már meg sem kérdezem, Erzsébet kisasszony, hogy velem tart-e a reggeli étkezésben?

ERZSI
Miért ne? Szedjek, tizedes úr, vagy ellátja saját magát?

ÉVA
Erzsi! Mit csinálsz?

ERZSI
Ugyan mit? Reggelizem a tizedessel. Ne játsszátok az agyatokat! Ti pontosan tudjátok, hogy ha mindannyian azt mondjuk, nem eszünk a tizedes úrral, akkor a tizedes úr azt fogja mondani, ám legyen, és azt a parancsot adja ki, leülni, enni, mind! És akkor mi le fogunk ülni, és enni fogunk, de enni ám, és nagyon fogjuk szégyellni magunkat utána. Egyedül talán apuska merne ellent mondani neki, de a tizedes úr nagyon haragos és következetes ember, tehát lelőné apuskát, akár egy kutyát, mesélné később a következő szállásán, és akkor nagyon büszkék lehetünk a tisztességünkre, és járhatunk ki a temetőbe...

TIZEDES
Van a beszédben igazság, sőt, él is. Kérem, nyomatékosan kérem, üljenek le, és egyenek! Ez az utolsó közös reggelink. (Valamennyien leereszkednek egy-egy székre. Mariska szed mindenkinek. Némán, kapkodva esznek, nem néznek egymásra. A tizedes fejezi be utoljára.) Fejedelmi reggeli volt, köszönöm. Most akkor, elindulnék. Virág, Krausz! (A két legény a konyhából keveredik elő.) Összepakoltatok?

VIRÁG
Jelentem, igen.

TIZEDES
Helyes. Köszönjetek el!

KRAUSZ
Kezét csókolom a hölgyeknek, viszontlátásra, uram...

VIRÁG
A viszontlátásra!

TIZEDES
Kint várjatok meg!

KRAUSZ
Kérünk engedélyt a távozásra.

TIZEDES
Menjetek már! Milyen körülményesek tudnak lenni a katonák! (Feláll.) Hát, kedveseim, elérkezett a búcsú nehéz pillanata. Ha hiszik, ha nem, fáj a szívem. Megszoktam itt lenni, a maguk szép és természetes lényében gyönyörködni. Higgyék el, a katona is érző ember. Én annak a híve vagyok, előbb a kötelesség, és csak utána az érzelem. Lehet, önök sokszor csak a kötelességét teljesítő mord katonát látták bennem, de én mindvégig az önök szeretetének, szépségének és gyöngédségének a kisugárzásában fürösztöttem, elfáradt életemet. És ezt szeretném megköszönni. (Várakozik, de nem mozdul senki.) Igen, beszélnünk kell arról is, hogy voltak konfliktusok. A katona nem mindig tehette meg azt, amit az ember szeretett volna megtenni. Kérem, nézzék el ezt nekem. Remélem, legalább annyi kellemes emléket hagyok itt önökben, amennyit magammal viszek az ismeretlen, kegyetlen jövőbe. (Ismét várakozik, de még mindig nem mozdul senki.) Még valami... Bizonyára meglepődnek, de nem kívántuk mi ingyen a szállást, az eltartást, a fogadást. A jóltartásért önnek, asszonyom... (Pénzt tesz le Mariska elé.) A segítségéért önnek, Ács uram... (Pénzt vet Ács elé is, és nyomban a pisztolya felé nyúl.) Na, csak ne tiltakozzanak, ez jár maguknak. Szabad a hölgyeknek kezet csókolnom? (Nem kap választ, elindul, mindnek kezet csókol.) Szabad önnel kezet fognom, kedves házigazdám?

ÁCS
Nem vagyok hajlandó kezet fogni egy gyilkossal...

TIZEDES
(tapsol) Bravó, kedves böllérem! Ezt jól csinálta. Komolyan mondom, örülök neki. Ismét van tekintélye a családban. Jól megmondta a szaros tizedesnek. Bátran, keményen, egyenest a szeme közé. De meg ám. S lássa, böllér, még csak meg sem büntetem. Minek? Nem tudja maga még azt, milyen lehetőséget szalasztott el, amikor nem fogott velem kezet. Én vagyok ugyanis ebben a patkányfészek faluban az utolsó ember, aki hajlandó lenne magával kezet szorítani. Lehet azért, mert... De ne érzelgősködjünk... Ha nem, hát nem. Remélem, még viszonozhatom a szívességüket... egyszer... valamikor... (Kezét a sapkájához emeli, összecsapja a bokáját, és távozik.)

ERZSI
Vége, vége, vége, vége, vége...

MARISKA
Te bohóka, te...

ÁCS
Szedjétek le az asztalt! És takarítsátok ki a hálószobát! A szemétre ezzel a pénzzel...

ÉVA
Úgy lesz, apuska. (Gondosan összehajtja a bankjegyeket, és gőgösen elvonul.)

MARISKA
El sem hiszem, hogy vége. Holnaptól kezdődik minden újra.

ÁCS
(szórakozottan) Holnaptól.

MARISKA
Reggel vág?

ÁCS
Igen. Teleknél kettőt.

MARISKA
Az jó. Már kifogyóban vagyunk a hurkából.

ÁCS
Majd holnap feltöltjük megint a kamrát.

MARISKA
Mihály? Mikor akar beszélni velem?

ÁCS
Semmikor. Mit kellene beszélnem veled? Életben maradtunk, mind a négyen. Ez a legfontosabb.

MARISKA
Tudja, hogy nem erről van szó.

ÁCS
Én nem tudtalak megvédeni... arról van szó.

MARISKA
Tudja jól, hogy - végső soron - elkerülhettem volna...

ÁCS
Hagyjuk ezt! Ne beszéljünk többé róla! El kéne utaznod a gyerekekkel pár napra Délre! Ahogy mások szoktak. Hogy lenyugodjanak... Jól van, na... (Magához akarja ölelni, de az asszony kicsúszik a karolásából. Zavartan álldogálnak. Mindketten megkönnyebbülnek, amikor csöngetnek.)

MARISKA
Hagyjátok, lányok, majd én kimegyek... (Kiszalad, kisvártatva Telekkel jön vissza.) Üljön le minálunk, szomszéd. Pálinkát? Vagy valami harapnivalót...

TELEK
Köszönöm, nem. Elmentek?

ÁCS
Látod. Elmentek.

TELEK
Hát, már nagyon ideje volt.

ÁCS
Ami azt illeti, ideje.

TELEK
Hallottad, hogy nálunk mindent kirámoltak?

ÁCS
Hallottam. A lányok?

TELEK
Megvannak. Megúszták. Két és fél napig a szalmakazalban... Szegénykék. Még most is remegnek... Szerencsére volt annyi eszük, hogy elrejtőztek, amikor meghallották, hogy jönnek a katonák. Mégsem lett igaza Mariskának...

ÁCS
(rosszkedvűen) Valamilyen formában igaza lett. A mi lányainkhoz sem nyúltak hozzá.

TELEK
(furcsa mosollyal) De csak valamilyen formában... (Kapcsol.) Igaz is. Ők is megúszták, hála Istennek. (Csöngetnek.) Na lám, ha egyszer megindul az élet. Mint azelőtt. A sürgés-forgás nálatok. Majd csak elfelejtjük ezt az ostoba csetepatét. Igaz-e? (A tiszteletes nyomakszik befelé, fején turbán emlékeztet a tizedes pisztolyára.) Drága tiszteletes úr, jól van?

TISZTELETES
Dicsértessék! Nem a legjobban. Nagyon fáj a fejem. Az az átkozott tizedes... de mit is mondok... hát, rendesen odasózott... Meg, nagyon fáj a derekam is... egész nap súroltam a templomban... (Ácsra pillant, aki elkerüli a tekintetét.) A templom kövéről... a rengeteg vért...

MARISKA
Megkínálhatjuk valamivel?

TISZTELETES
Nem, köszönöm. Önöknél minden rendben?

MARISKA
Igen. Nálunk minden rendben.

TISZTELETES
És maguknál?

TELEK
Nálunk is. Köszönjük.

TISZTELETES
Csak szegény Boros... meg szegény Jankovics... a mi vértanúink...

ÁCS
Akkor talán beszéljük meg a holnapot!

TISZTELETES
Kezdődik a béke... vágással... hehe... de most már igazi disznókkal...

ÁCS
De tiszteletes...

TISZTELETES
Bocsánat... úgy látszik, valami fontosat kivert az agyamból a tizedes pisztolyának az agya... hehe... pisztolyagyam lett a veréstől...

ÁCS
Hányra menjek?

TELEK
Éppen erről akarok veled beszélni, Mihály... éppen erről... hogy nem kell jönnöd holnap.

ÁCS
Nem akarsz holnap vágni?

TELEK
De... Vágni kell. Enni kell... élni kell... Csak, tudod, azt mondja az asszony is... de én is úgy gondolom... hogy jobb lenne, ha nem te vágnád le az idén a disznóinkat... annyi minden történt velünk, veled... tudod... zavaros, furcsa dolgok... hogy talán felfogadnánk mást... már fel is fogadtunk... az az igazság... hogy felfogadtunk...

ÁCS
Értem. És jövőre?

TELEK
Hiszen az még annyira messze van...

ÁCS
Szóval akkor sem... jövőre sem...

TELEK
Mihály, hiszen mi barátok vagyunk... voltunk... minek hazudnék neked... nem. Hogy is mondjam... nem kellesz többé. (Hirtelen feláll.) Az a helyzet, hogy el kell most rohannom... Rengeteg még ma a tennivalónk... Kezeit csókolom, Mariska... (Kezet csókol neki.) Tiszteletes úr... Szervusz, Mihály... (Ács a kezét nyújtja felé, de Telek úgy tesz, mintha nem venné észre. Kirobog a szobából. A férfi megszégyenülve ejti le maga mellé a kezét.)

TISZTELETES
Ne is törődjék vele! Majd meggondolja magát. Rendbe jön előbb-utóbb minden, meglátja. Elnyugszanak a felkavart vizek.

ÁCS
Majd csak elnyugszanak. A tanító...?

TISZTELETES
Azóta nem láttam. Majd csak előkerül ő is. Meglátja, minden rendbe jön. (Csöngetnek.) De nagy a forgalom maguknál! Egymásnak adják a vendégek a kilincset, mint régen. (Gulyás lép be. Komor, vagy inkább ünnepélyes.) Gulyás úr, Isten hozta megint a körünkben...

GULYÁS
Jó napot. Minden rendben?

ÁCS
Amint látod.

GULYÁS
Elmentek?

ÁCS
El.

GULYÁS
Nagyon helyes. Mindenki épségben?

ÁCS
Mindenki.

MARISKA
Az előbb volt itt Telek...

GULYÁS
Találkoztam vele... váltottunk pár szót.

ÁCS
Leülsz?

GULYÁS
Nem, köszönöm... (Mariska felé fordulva) Ne fáradjon, Mariskám, nem iszom! Azért jöttem, Mihály...

ÁCS
(komoran) Hallgatlak.

GULYÁS
Tudod, vasárnap reggel vágnék...

ÁCS
Megállapodtunk...

GULYÁS
Hát éppen ez az. Megváltoztak a dolgok, Mihály. Megértheted... nem akarom, hogy te vágd le az állataimat...

ÁCS
Értem. Megmagyaráznád?

GULYÁS
Nehéz ez... az ember úgy összeszokik az állattal... sajnálja... meg tiszteli is... te meg, ugye...

ÁCS
Én meg...

GULYÁS
Te meg, ugye, embert öltél, Mihály... embereket...

ÁCS
Igen.

GULYÁS
Nem akartad, persze, tudom én, de... mégiscsak hóhér lettél... és én nem adom az állataimat... (Elcsuklik a hangja, sír.) Nem adhatom az állataimat hóhér kezére... tudom, megbüntet ezért engem az Isten, Mihály, amit én most mondok neked... és azt se bánom, ha nem bocsátasz meg nekem ezért... (Szinte kitör a szobából, hallatszik, ahogy becsapódik utána az ajtó.)

ÁCS
(nem látszik az arcán semmilyen érzelem) Tölts pálinkát! (Mariska tölt neki. A férfi iszik, végigcsordul az állán az ital, nem törli le.) Akarok még egyet!

TISZTELETES
Nem lesz elég, Mihály? Én nem akarok beleavatkozni a dolgába, de kár tetézni a bajt. Minden csoda három napig tart. Majd csak lenyugszanak a kedélyek.

ÁCS
Én böllér vagyok. Nekem vágnom kell, tiszteletes úr. Van magának disznója? (Tölt magának, iszik.) Mert ha van, akkor arra kérem, engedje, hogy levágjam... Ingyen vágom le... még kóstolót sem kérek... Ha lenne magának egy disznója...

TISZTELETES
Miket nem beszél? Honnan lenne nekem disznóm...

ÁCS
Csak úgy gondoltam. Nekem vágnom kell. Érti? Ez az életem. Hogy mondta a tizedes?

TISZTELETES
Hagyja azt a nyomorultat...

ÁCS
Nem úgy van az. Azt mondta a tizedes, az embernek szeretnie kell a szakmáját... És hogy becsüli bennem, hogy szeretem a szakmámat. Mert én tényleg szeretem. Ezt jól látta meg a tizedes. Nem érek én semmit, tiszteletes úr, csak éppen annyit, hogy szeretek vágni. Disznót vágni. És most elveszik tőlem a disznóimat. (Tölt, iszik, nem merik leállítani, dermedten nézik, már az asztalnál vannak a lányok is. A férfi egyre részegebb, a hirtelen-részegek zavarodottságával beszél.) Egy hóhér ne vágjon disznót. Mert a disznónak lelke van. Én meg csak egy hóhér... vagyok... leszek... a szemükben... Az én lelkem persze senkit sem érdekel. Egy hóhérnak ne legyen lelke. Mit akarhatott velem az Isten... Tudna válaszolni, elvégre maga mégiscsak pap... Mit akart elvégeztetni... akkor... de hát én megmentettem azt az asszonyt... tudja mindenki... vagy nem mentettem meg... vagy nem tudja senki... vagy senki nem akarja tudni... de mit számít ez most... ha nem vághatok, én meghalok, tiszteletes úr, vagy elemésztem magam, vagy elveszejtem...

TISZTELETES
Szerzek magának disznót, Mihály, nyugodjék meg, és le fogja majd vágni...

ÁCS
Nagyon rendes ember maga, tiszteletes. De nekem igazi disznók kellenek! Igazi disznók. Érti? Nem a maga könyörületből beszerzett szar disznói. Igazi disznók! Mint régen. És a hajnalok, és a vödör csörgése az ólnál, és a fogók szuszogása, és a hörgő, rugdalózó állat, ahogy már a hátán fekszik... De ki fog nekem disznót adni, ha a barátaim is elveszik tőlem az állataimat... (Csöngetnek. Ács nem hagyja magát zavartatni.) Ki fog nekem disznót adni? Pedig mindenki tudja, hogy én vagyok a legjobb böllér az egész környéken... mindenki tudja... ha én vágok, az ünnep... az nem egyszerű vágás... (Klein lép be, szörnyen zavart.) Jé, a Klein úr! Klein úr, van magának disznója?

KLEIN
Hogyan lenne, kérem? Én kereskedő vagyok. Nincs nekem időm az állatokkal foglalatoskodni a ház körül.

ÁCS
Kár, nagy kár. Örültem volna, ha van disznója, Klein úr. Ha szabad kérdeznem, Klein úr, ha lenne disznója, rám bízná a vágásukat?

KLEIN
Biztosíthatom, hogy magára bíznám, tisztelt szomszéd úr. De nekem soha nem lesz disznóm. Tudhatná...

ÁCS
Ja. Úgy könnyű rám bízni. Klein úr, megkérném valamire. Menjen a fenébe, Klein úr! (Iszik.) Ha nincs disznója, azonnal menjen a fenébe...

MARISKA
Elnézését kérjük, a férjem nagyon kimerült...

ÁCS
Mondtam valamit, Klein úr! Nem fél tőlem? Nem fél egy hóhértól? Nem hallotta, mit műveltem a templomban a foglyokkal, Klein úr?

KLEIN
Hallottam kérem. Hát, elég szörnyű... a háború, a háború mindennek az oka, szomszéd úr... maga jó ember... maga nem hóhér, szomszéd úr...

MARISKA
Megkínálhatjuk valamivel, Klein úr...

KLEIN
Nem, köszönöm... az a helyzet, hogy megint rossz hírt hoztam... én mindig csak rossz hírt hozok maguknak... nem is tudom, hogy kezdjem el...

TISZTELETES
Ne kerteljen, mi már kiálltunk annyi mindent...

KLEIN
A tanító úr...

ÉVA
Mi van a tanító úrral?

KLEIN
A tanító úr elölte magát, kérem.

ÉVA
Neeeem! Isteeeeen! (A tiszteletes keresztet vet.) Nincs Isten! (Zokogva kirohan a szobából.) Hazudiiiik!

ÁCS
Hogyan?

KLEIN
(félreérti a kérdést) Kötél általi halállal, kérem.

MARISKA
Ne részletezze!

KLEIN
Én nem akartam részletezni, csak... mindig a rossz hírt hozó issza meg mindennek a levét... (Kihátrál.) Elnézésüket kérem, de engem kértek meg...

ÁCS
A tanító. Ki gondolta volna, hogy meg meri tenni... A szaros. Felakasztotta magát. Fel, a bitangja. Elmenekült előle... mi elől menekült el... meghalt a tanító... nem lesz a vejem... szegény tanító... nem illett közénk... meghalt... (Előre csuklik a feje, de nyomban felemeli.) Klein úr! Az ördögbe, Klein úr! Elment. Pedig kérni akartam tőle valamit. Hogy fogjon velem kezet. Lehet, hogy ő kezet fogott volna velem. Tiszteletes úr, nem akar velem kezet fogni? (A pap felé nyújtja a kezét.) Ha megkérem, kezet fog velem?

TISZTELETES
Én kérem pap vagyok. A papok nem szoktak kezet fogni a híveikkel... Szörnyű ez a hír, a tanító... ez még a tizedes műve...

ÁCS
(lehanyatlik a keze) Értem. Merre mentek?

MARISKA
Késő...

TISZTELETES
(zavartan) Meg kellene beszélni a következő bibliaóra időpontját...

MARISKA
Menjen a fenébe...