Bevezetés

A napokban született kormánydöntés szerint a gazdaságpolitikai döntéshozók felülvizsgálták az euró-zóna csatlakozás korábbi 2008-as céldátumát és 2010-re halasztották a közös pénz átvételét. A GMU belépést megelőző, kötelezően előírt ERM II-es árfolyammechanizmushoz való csatlakozásunk időzítésével kapcsolatban a pénzügyminiszter annyit mondott, hogy azt a 2005-ös gazdasági teljesítmény függvényében ítélik majd meg.

A korábbi, a 2003 nyarán a piaci turbulencia közepette ismertetett stratégia még az EU csatlakozást követő lehető legkorábbi ERM II belépéssel számolt. A döntéshozók akkor az ERM II árfolyam-mechanizmusban a pénzpiacok stabilitásának egyértelmű zálogát látták, egyfajta katalizátor szerepet szántak a rendszernek, mely az árfolyam-ingadozások korlátozásával, a várakozások lehorgonyzásával ösztönzőleg hat a felzárkózási folyamatra.

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy az ERM II rendszere milyen körülmények között képes megfelelni az előzetes várakozásoknak a konvergenciafolyamat elősegítését illetőleg, illetve milyen veszélyekkel, kihívásokkal kell számolnunk a mechanizmus életbelépésével. A dolgozat szerkezete a következő: A második rész röviden bemutatja, hogy az árfolyamrezsimek alakulásában milyen tendenciák voltak megfigyelhetőek a nemzetközi szinten az elmúlt években, a figyelem középpontjába állítva a 90-es évtized valutaválságaira adandó válaszokat. A harmadik rész vázolja az előttünk álló ERM II árfolyam-mechanizmus intézményi rendszerét. Ezt követően a negyedik rész azt taglalja, hogy az ERM II rendszerét meghatározó nem mindig egyértelmű szabályok következtében az árfolyam-stabilitási kritérium inkább egyfajta reálkonvergencia kritériumhoz hasonlít, melynek elbírálásánál szerepet kaphat a politikai akarat. Az ötödik rész az ERM II azon nem egyértelmű szabályait, meghatározásait mutatja be részletesen, melyek következménye a bizonytalanság. A hatodik rész, a bizonytalanságot alapul véve foglalkozik az ERM II spekulációs kitettségével, tekintettel a magyar makrogazdasági helyzetre, illetve a pénz- és állampapír piaci viszonyokra. A hetedik rész a spekuláció kapcsán annak egy ritkább, de nem kevésbé veszélyes esetét, a felértékelődési nyomást vizsgálja az ERM II esetében. Az árfolyamot érő különböző nyomások, és az ERM II optimális centrális paritásának a kijelölése kapcsán a nyolcadik rész az egyensúlyi árfolyammal kapcsolatos dilemmákat vázolja. A kilencedik rész az ERM II-be való belépés időzítését tárgyalja, áttekintve az EU-hoz most csatlakozó országok ide vonatkozó stratégiáit.