Bevezető

Magyarország egy hónapja tagja az Európai Uniónak. Ahogy erre számítani lehetett, a tagság nem jelentett azonnali, látványos változást a gazdaságban, hiszen maga az európai integráció és a gazdasági felzárkózás egy hosszú távú folyamat, amely nem néhány hét vagy hónap alatt következik be. Más országok példái - akik már több évtizede a Közösség tagjai - is alátámasztják a fenti megállapítást, miszerint a tagság inkább hosszabb távon van hatással az adott ország gazdaságának alakulására.

E tanulmány alapvetően az EK-csatlakozás külkereskedelemre gyakorolt hatását kívánja megvizsgálni néhány korábban csatlakozott ország esetében, ahol kellőképpen hosszú időtáv áll rendelkezésre a vizsgálatra. A négy ország, amellyel foglalkozni kívánok az ún. felzárkózó országok - Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország -, amelyek sok tekintetben hasonlóak, vagy csatlakozásuk pillanatában hasonlóak voltak Magyarországhoz. Igaz, nem szabad elfelejteni, hogy ezek az országok egészen más világgazdasági és világpolitikai környezetben csatlakoztak egy egészen más Közösséghez, mint a mai Magyarország és a mai Európai Unió. De mivel ezen országok példája áll legközelebb Magyarországhoz - és a többi most csatlakozó KKE országhoz -, ezért érdemes megvizsgálni ezen országok tapasztalatait és levonni a lehetséges következtetéseket Magyarország számára.

Bár a különbségek száma nagy, mégis számos tekintetben lehet párhuzamot találni a négy ország és Magyarország között. Portugália például területét és népességszámát tekintve is közel azonos hazánkkal, míg csak a népességszámot tekintve Görögország is e csoportba sorolható. Szintén közös sajátosság, hogy - Írország kivételével - mindhárom országban az EK- csatlakozás egy diktatúra elbukását követően valósult meg, melyekben a tervgazdálkodás, illetve az erőltetett iparosítás, sok esetben az elzárkózás jellegzetességeit is megtalálhatjuk, ahogy erre Magyarország esetében is példa volt a rendszerváltozást megelőző időszakban. Emellett talán a leglényegesebb közös vonás az, hogy mind az öt ország úgy csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy gazdasága (GDP/fő) lényegesen elmaradt a közösségi átlagtól, vagyis a tagság fő céljai között a konvergencia-folyamat felgyorsítása is megtalálható volt.

Az EK/EU történetének egyik első és legfontosabb lépése az volt, hogy leépített mindenféle akadályt a tagállamok közötti áru- és szolgáltatás-kereskedelem előtt, valamint a harmadik országokkal szemben közös kereskedelempolitikát alkalmaz, mely bizottsági - szupranacionális - hatáskörbe került. Nyilvánvaló, hogy a fenti négy ország csatlakozásakor elfogadta ezt a közösségi vívmányt és a tagságból adódóan liberalizálniuk kellett kereskedelmi rendszerüket, ugyanakkor ez volt saját gazdasági érdekük is. E nyitási folyamat természetesen hatással volt a külkereskedelem termékszerkezetére és befolyásolta a partnerországok sorrendjét is. Ezek olyan tényezők, amelyek alapvetően befolyásolják egy gazdaság fejlődési pályáját, hiszen az exporttermék esetén lényeges jellemző, hogy annak mekkora a hozzáadott-értéke, illetve a partnerországokat tekintve a túlságosan egyoldalú kereskedelem azt jelentheti, hogy az adott ország túlságosan egy - nagyobb - ország vagy térség konjunktúraingadozásához köti a gazdaságát.

Az alábbiakban elsőként a négy ország csatlakozási tapasztalatai kerülnek ismertetésre, majd ezután következik egy rövid összevetés Magyarországgal, vagyis a négy ország és Magyarország külkereskedelme között mennyiben vonható párhuzam, és mely országokhoz hasonlít leginkább hazánk külkereskedelmének alakulása. Végül az utolsó részben kerülnek megfogalmazásra a négy felzárkózó ország tapasztalatai alapján a következtetések Magyarország számára.