Abstract

Most studies of optimal monetary policy under learning rely on optimality conditions derived for the case when agents have rational expectations. In this paper, we derive optimal monetary policy in an economy where the Central Bank knows, and makes active use of, the learning algorithm agents follow in forming their expectations. In this setup, monetary policy can in uence future expectations through its effect on learning dynamics, introducing an additional tradeoff between in ation and output gap stabilization. Specifically, the optimal interest rate rule reacts more aggressively to out-of-equilibrium in ation expectations and noisy cost- push shocks than would be optimal under rational expecta-tions: the Central Bank exploits its ability to "drive" future expectations closer to equilibrium. This optimal policy closely resembles optimal policy when the Central Bank can commit and agents have rational expectations. Monetary policy should be more aggressive in containing in ationary expectations when private agents pay more attention to recent data. In particular, when beliefs are updated according to recursive least squares, the optimal policy is time-varying: after a structural break the Central Bank should be more aggressive and relax the degree of aggressiveness in subsequent periods. The policy recommendation is robust: under our policy the welfare loss if the private sector actually has rational expectations is much smaller than if the Central Bank mistakenly assumes rational expectations whereas in fact agents are learning.

Összefoglaló

Milyen az optimális monetáris politika, ha a piaci szereplők nem racionálisak, hanem adaptív tanulással (learning) alakítják várakozásaikat? Ebben a tanulmányban analitikusan levezetjük az optimális monetáris politikát, feltéve hogy a központi bank ismeri a piaci szereplők tanuló algoritmusát. Megmutatjuk, hogy ha a jegybank figyelembe veszi a várakozásokra tett hatását, az eddig ismert intratemporális infláció-termelés tradeoff mellett megjelenik egy intertemporális tradeoff is. Az optimális kamatpolitika agresszívabban reagál az egyensúlytól eltérő inflációs várakozásokra és a költség sokkokra is (cost-push shock) mint azt racionális várakozások és diszkrecionális politika mellett tenne. Az intuíció e mögött az, hogy az optimális monetáris politika kihasználja a várakozásokra tett hatását, és agresszívan a steady state felé tereli az inflációs várakozásokat. Ez a politika hasonlít az optimális monetáris politikára racionális várakozások és hiteles commitment mellett. A monetáris politika agresszívabb kell hogy legyen, ha a piaci szereplők jobban figyelnek az új adatokra, mint a régiekre; decreasing gain tanulás mellett az optimális monetáris politika időben változó: egy strukturális törés után a jegybank agresszívan kell hogy letörje az inflációt, és később csökkentenie kell ezt az agresszivitást. A papír monetáris politikai üzenete robusztus, amennyiben a jegybank bizonytalan a piaci szereplők várakozását illetően: az általunk levezetett tanulás mellett optimális politika kisebb veszteséget (welfare loss) eredményez, ha a piaci szereplők mégis racionálisak, mint ha racionális várakozások mellett optimális politikát folytatna a központi bank, miközben a piaci szereplők tanulással alakítják várakozásaikat.