Az örök témát: az egymásért meghaló szerencsétlen szerelmesek témáját korábbi időkben többen is feldolgozták. Az első fennmaradt változata egy görög novella, ebben a szerelmesek királyi családból származnak, hiszen - felfogásuk szerint - valódi tragédia csak fennkölt környezetben történhet. A novella alapgondolatának felhasználásával a reneszánsz korban olasz tragédia született - amelyet Shakespeare nem ismerhetett.

Shakespeare-t valószínűleg egy régi olasz novella ihlette meg, az 1420-76 között élő Masuccio Salernitano műve: A sienai szerelmesek. Ebben a családok ellenségeskedése nem szerepel, egy véletlenül elkövetett gyilkosság választja szét a szerelmeseket, akiknek a neve is más: Mariotto Mignanelli és Gianozza Saraceni és akik - ki tudja miért titokban - már összeházasodtak.

A következő feldolgozó, Luigi da Porto, már a Romeo e Giulietta címet adja darabjának. Ezt a darabot ismerve írja meg novelláját Matteo Bandello - ezt akár Shakespeare is olvashatta -, hiszen Angliában nagy népszerűségnek örvendett a lefordított novellagyűjtemény, amelyből Arthur Brooke írt elbeszélő költeményt Romeus and Juliet címmel. Ennek alapján született Shakespeare tragédiája - Lope de Vega is ezt használta forrásul, a történetet spanyol környezetbe helyezve.

A darab 1597-ben jelent meg először nyomtatásban - születése néhány évvel korábbra, 1594-re tehető. Azóta, szinte minden korszakban az egyik legkedveltebb darab - nem lehet elégszer játszani, hiszen minden korosztálynak látnia kell egyszer.

Forrás:
http://www.port.hu/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=7015