Szent Donát
 [augusztus 7.]

Donát (Donatus) annyi, mint ‚Istentől született’ (a Deo natus) az újjászületés, a kegyelem kiáradása és a megdicsőülés által, vagyis az Istentől való háromféle lelki nemzés által. Mikor a szentek meghalnak, akkor születnek meg, ezért a szentek halálát születésnek nevezzük. A gyermek azért akar megszületni, hogy nagyobb tere legyen az élethez, több tápláléka az evéshez, levegője a szabadabb lélegzéshez és több fényt kapjon a látáshoz. Mivel pedig a szentek haláluk által születnek meg az Anyaszentegyház méhéből, ezt a négy dolgot kapják meg a maguk módján, s ezért mondjuk, hogy akkor születnek. Másképpen Donát annyi, mint ‚ajándékba adott’ (dono datus).

 

Donatus Julianus császárral együtt nevelkedett és tanult. Ez utóbbit szubdiákonussá is szentelték, de amikor a császári trónra emeltetett, Szent Donát apját és anyját megölte; Donát azonban elmenekült Arezzo városába, és Hilarius szerzetes mellett maradván, sok csodát művelt. A város prefektusának fiát gonosz lélek szállta meg. Elvitte Donáthoz, s ekkor a tisztátalan lélek kiáltozni kezdett: „Az Úr jézus Krisztus nevében ne zaklass engem, hogy távozzam házamból! Ó, Donát, miért kínozol, hogy ki kelljen mennem belőle?” A fiú Donát imáira azonnal megszabadult a gonosztól.

Toszkánában egy Eustachius nevű adóbehajtó a közpénzt feleségének, Euphrosinának őrizetére hagyta. Az asszony, amikor ellenség dúlta a provinciát, elrejtette a pénzt, de beteg lett és meghalt. Férje, hazatérvén, nem találta a pénzt, és ezért fiaival együtt már majdnem kínpadra vonták, amikor Szent Donáthoz menekült. Donát elment vele a felesége sírjához, fennhangon imádkozott, szólván: „Euphrosina, a Szentlélekre kérlek, mondd meg nekünk, hová tetted a pénzt?” Hang hallatszott a sírból: „A ház bejáratánál ástam el.” Odamentek, és ahogy mondta, meg is találták.

Néhány nappal később Satyrus püspök elszenderült az Úrban, és az egész papság Donátot választotta meg püspöknek. Gergely beszéli el Dialógusaiban,* hogy egyszer a misén, mikor a nép áldozott és a diákonus Krisztus vérét nyújtotta nekik, a pogányok hirtelen támadása miatt elesett és összetörte a szent kelyhet. Ő maga és az egész nép is nagyon elbúsult, Donát azonban összeszedte a kehely darabkákat, imádkozott és eredeti alakjára visszaállította. Egy kis darabkát azonban elrejtett az ördög belőle, ami hiányzik az említett kehelyből: ez a bizonyság a csodára. A pogányok pedig, látván e csodát, megtértek és nyolcvanan megkeresztelkedtek.

Volt egy annyira mérgezett forrás, hogy aki csak ivott belőle, azonnal meghalt. Egyszer Szent Donát szamárháton odament, hogy imáival meggyógyítsa a vizet. Egy félelmetes sárkány ugrott ki belőle, s farkát a szamár lábaira csavarva rátámadt Donátra. Donát a korbácsával rávágott, vagy ahogy másutt olvasható, a pofájába köpött, és ezzel rögtön megölte. Majd az Úrhoz fohászkodott, és a forrásból eltűnt a méreg. Egyszer pedig társaival együtt nagyon megszomjazott, és imájával fakasztott forrást.

Theodosius császár leányát gonosz lélek gyötörte; elvitték Donáthoz, aki így szólt: „Távozz, tisztátalan lélek, és ne merészelj Isten alkotásában lakozni!” A gonosz lélek válaszolt: „Mutass utat, hogy hol távozzak, és merre menjek!” Donát megkérdezte: „Honnan jöttél ide?” „A pusztából” – hangzotta válasz. Mire a szent: „Akkor oda menj vissza!” A gonosz lélek folytatta: „Látom rajtad a kereszt jelét, amelyből tűz lövell felém, és a félelem miatt nem tudom, merre forduljak. Mutasd meg nekem a kijáratot, és kimegyek.” Erre Donát: „Íme a kijárat, menj a helyedre!” S a gonosz lélek az egész házat megrázkódtatva távozott.

Egyszer éppen halottat vittek a temetőbe, Megjelent egy másik ember egy adóslevéllel, amely szerint az elhunyt kétszáz solidusszal tartozik, és emiatt nem hagyta eltemetni. Az özvegye sírva jelentette az ügyet Szent Donátnak, hozzátéve, hogy az az ember már hiánytalanul megkapta az összeget. Donát odasietett, megérintette a halottat, és így szólt: „Hallasz engem?” Amaz válaszolt: „Én vagyok.” Szent Donát folytatta: „Kelj fel és lásd, mi dolgod van ezzel az emberrel, aki nem enged eltemetni.” Mire az felült, és mindenki előtt bizonyította, hogy kifizette a tartozást és széttépte az adóslevelet. Szent Donátnak pedig ezt mondta: „Atyám, altass el újból.” Ő pedig: „Fiam, mostantól fogva nyugodjál békében!”

Egy időben már három éve nem esett, és nagy volt a szárazság. A hitetlenek Theodosius császár elé járultak kérvén, hogy adja ki nekik Donátot, mert varázslással ő okozta a bajt. A császár parancsára kijött Donát, imádkozott az Úrhoz, aki erre bőséges esőt adott. Mindenki bőrig ázott, egyedül Donát ment haza száraz ruhában.

Abban az időben, mikor a gótok feldúlták Itáliát, sokan elfordultak Krisztus hitétől. Quadratianus prefektus, akit Szent Donát és Hilarianus hitehagyással vádolt, elfogta a szenteket és arra kényszerítette őket, hogy mutassanak be áldozatot Jupiternek. Ők azonban ezt megtagadták. Ekkor a prefektus levetkőztette Hilarianust, és addig korbácsoltatta, mígnem kilehelte lelkét, Donátot pedig börtönbe záratta és Arezzóban lefejeztette az Úr 380. esztendeje táján.

 

fordította: Sarbak Gábor




Hátra Kezdőlap Előre