Szent Jusztina szűz
 [szeptember 26.]

Jusztinát (Iustina) az igazságról (iustitia) nevezték el, mivel ő mindenkinek igazságosan megadta azt, ami megillette: vagyis Istennek az engedelmességet, a feljebbvalónak a tiszteletet, az egyenrangúnak az egyetértést, az alárendeltnek a fegyelmet, ellenségeinek a türelmet, a szerencsétlen nyomorgóknak a tevékeny együtt érzést, magának az életszentséget s felebarátainak a szeretetet.

 

Az Antiochia városából származó szűz, Jusztina, egy pogány pap leánya, az ablaknál ülve napról napra hallgatta az evangéliumot olvasó Proclus diákonust, aki végül megtérítette őt. Miután anyja az ágyban elmondta ezt apjának, majd mindketten elaludtak, megjelent nekik angyalaival Krisztus, és így szólt; „Jöjjetek hozzám, és én nektek adom a mennyek országát!” Felébredvén leányukkal együtt rögtön megkeresztelkedtek. Jusztina szűz pedig Cyprianust is megtérítette, aki őt annyit zaklatta. Cyprianus ugyanis gyermeksége óta mágus volt, mert hétesztendős korában a szülei az ördögnek szentelték. Ő tehát a varázslás mesterségére adta a fejét; látták, amint tisztességes asszonyokat igásállattá változtatott, és sok más szemfényvesztést követett el.

Cyprianus szerelemre lobbanván Jusztina szűz iránt, varázsláshoz folyamodott, hogy a lányt vagy magának, vagy egy bizonyos Acladiusnak – aki szintén lángolt a szűz iránti szerelemtől – megszerezze. Magához hívott tehát egy gonosz lelket, hogy szerezze meg neki Jusztinát. Amikor a démon megérkezett, így szólt hozzá: „Miért hívattál?” Mire Cyprianus: „Szeretek egy lányt a Galileai követői közül. Meg tudod-e tenni, hogy az enyém legyen, s hogy kedvemet betöltsem vele?” Mire a démon: „Én, aki az embert ki tudtam űzni a Paradicsomból, s rávettem Káint, hogy megölje öccsét; elértem, hogy a zsidók Krisztust keresztre feszítsék; összezavartam az embereket, én ne tudnám elérni, hogy egyetlen leányt megszerezzek neked, hogy kedved szerint élvezd őt? Fogd ezt az illatszert, és kívülről szórd körül vele a házát, s én ott megjelenvén, szívét szerelemre lobbantom irántad, és ráveszem, hogy odaadja magát neked.”

A rákövetkező éjjelen be is ment a démon a lányhoz, és megkísérelte szívét tiltott szerelemre gerjeszteni. A leány megérezte, és buzgón az Úrnak ajánlotta magát, majd megerősítette testét a kereszt jelével. A szent kereszt jelére rémülten szaladt el az ördög, és Cyprianushoz menvén megállt előtte. Cyprianus így szólt hozzá: „Miért nem hoztad el nekem a lányt?” Mire a démon: „Jelet láttam rajta, mire elgyengültem, és minden erőm elhagyott.”

Cyprianus pedig elküldte őt, és egy erősebb démont hívott elő, aki azt mondta neki: „Hallottam parancsodat és láttam ennek tehetetlenségét, de én majd kiköszörülöm a csorbát, és teljesítem vágyadat. Elmegyek a lányhoz, megsebzem a szívét bűnös szerelemmel, és kedved szerint élvezheted őt.” Belépvén az ördög a leányhoz, igyekezett őt meggyőzni, és szívét tiltott szerelemre lobbantani. Ő azonban magát buzgón Istennek ajánlva, a kereszt jelével minden kísértést elhárított, és rálehelvén a démonra, tüstént elűzte. A démon pedig zavarodottan eltávozott és Cyprianushoz menekülve megállott előtte. Cyprianus így szólt hozzá: „És hol a lány, akihez küldtelek? „A démon azt felelte: „Bevallom, legyőztek, de félek elmondani, miként, mert egy rettenetes jelet láttam rajta, és rögtön elhagyott minden erőm.”

Cyprianus kinevette őt és elbocsátotta, majd magát a démonok fejedelmét rendelte magához. Amikor az megérkezett, azt mondta neki: „A te erőd is csak annyit ér, hogy egy leány elbír vele?” A démon így szólt: „Majd én odamegyek, mindenféle lázakkal gyötröm és lelkét tüzesebbre gerjesztem, és egész testét emésztő tüzekkel szórom be, és megőrjítem őt, és különféle csábító képeket idézek fel előtte, és éjfélkor elvezetem hozzád.” Akkor az ördög szűz leánnyá változott, és Jusztinához menve így szólt hozzá: „Íme, eljöttem hozzád, mert veled akarok élni szüzességben, csak mondd meg, kérlek, mi lesz küzdelmünk jutalma.” A szent szűz azt felelte: „A jutalom nagy, a fáradság csekély.” A démon erre így szólt: „De hát mit is parancsolt Isten? »Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet« (Ter 9,1). Félek ezért, jó társnőm, ha mi szüzességben maradunk, meghiúsítjuk Isten igéjét, és mintegy megvetve őt és ellene szegülve, súlyos büntetést vonunk magunkra, s ahonnan a jutalmat reméljük, ott nehéz gyötrelmek várnak ránk.” A szűz szívét nehéz gondok kezdték gyötörni az ördög csábításai nyomán, és a vágy tüzétől egyre jobban lángra gyulladt, annyira, hogy már-már felkelvén el akart menni. Végül mégis magához tért, és fölismerte, hogy ki az, aki vele beszél. Rögtön megerősítette magát a kereszt jelével, és az ördögre rálehelve, mint a viaszt, tüstént elolvasztotta. Nyomban érezte, hogy megszabadul minden kísértéstől.

Ezután az ördög gyönyörű szép ifjúvá változott, és a lány hálószobájába lépve, mikor az az ágyán feküdt, szemérmetlenül felszökött ágyára, és karjaiba akarta vetni magát. Jusztina ezt látva, és felismerve, hogy a gonosz lélek van jelen, keresztet vetett, és az ördögöt, miként a viaszt, megolvasztotta.

Akkor az ördög – Isten engedelmével – lázzal kezdte gyötörni őt; nyájakkal, csordákkal együtt sokakat megölt, és ördöngösök által megjövendölte, hogy igen nagy járvány fenyegeti Antiochiát, ha Jusztina nem egyezik bele a házasságba. Ezért az egész város betegségektől gyötörve Jusztina szüleinek kapujához csődült, kiáltozván, hogy adják férfihez Jusztinát, és ezzel mentsék meg a várost a nagy veszedelemtől, De mikor Jusztina ebbe semmiképpen nem egyezett bele, s emiatt mindannyian halállal fenyegették, a járvány hetedik évében imádkozott értük, és a halálos vészt mindenestül elhárította róluk. Látván az ördög, hogy semmire sem ment, Jusztina alakját öltötte magára, hogy bemocskolja a lány jó hírét, és Cyprianust kijátszva azzal kérkedett, hogy Jusztinát hozzá vezette. Elment tehát az ördög Cyprianushoz Jusztina képében, odaszaladt hozzá, és mintegy a szerelemtől elalélva meg akarta őt csókolni. Látva ezt Cyprianus, abban a hiszemben, hogy ez Jusztina, örömmel eltelve így szólt: „Üdvözlégy, Jusztina, minden nők ékessége!” Alig ejtette ki Cyprianus Jusztina nevét, az ördög nem volt képes azt elviselni, hanem a név hallatára, mint a füst, tüstént eloszlott.

Búnak adta fejét Cyprianus, látván, hogy kijátszották, és ettől kezdve még jobban égett Jusztina iránti szerelmében. Sokáig virrasztott a szűz ajtajánál, s varázsmesterségével hol asszony, hol madár alakját vette föl, de mikor a szűz ajtajához ért, sem asszony, sem madár nem volt, hanem maga Cyprianus mutatkozott meg.

Acladius is, ördögi mesterkedésekkel verébbé változva, Jusztina ablakára repült, de mihelyt a szűz rápillantott, nem veréb, hanem Acladius állt ott. Szorongó félelem lett rajta úrrá, mivel sem elfutni, sem leugrani nem tudott. Jusztina azonban félt, hogy még le talál esni és összetöri magát, egy létrán lesegítette a betolakodót, figyelmeztetve, hagyjon fel őrültségével, nehogy a törvény szerint boszorkányságért elítéljék. Mindez csupán látszólag történt, az ördögi szemfényvesztés révén.

Az ördög tehát, mindenben vereséget szenvedve, visszatért Cyprianushoz, és zavartan állt meg előtte. Cyprianus így szólt hozzá: „Hát még téged is legyőztek? Mi ér, te nyomorult, a ti hatalmatok, ha egy leányt sem tudtok legyőzni, és nem bírjátok őt hatalmatokba keríteni? Sőt, inkább az győz le benneteket, és ilyen szégyenletesen bánik el veletek. De legalább azt mondd meg, könyörgök, miben áll az ő hatalmas ereje!” Erre a démon így szólt: „Ha megesküszöl nekem, hogy sohasem pártolsz el tőlem, feltárom neked győzelmének titkát.” Mire Cyprianus: „Mire esküdjem neked?” Erre a démon: „Esküdj meg az én nagy erőmre, hogy sohasem pártolsz el tőlem.” Cyprianus erre azt mondta: „A te nagy erődre esküszöm neked, hogy sohasem pártolok el tőled!” Erre az ördög biztonságban érezve magát, elmondta neki: „Ez a lány keresztet vetett, és én rögtön megbénultam, minden erőm elhagyott, és miként a viasz a tűz közelében, elolvadtam.” Így szólt hozzá Cyprianus: „Tehát a Keresztrefeszített nagyobb tenálad?” És az ördög: „Bizony, nagyobb mindenkinél, és minket és mindazokat, akiket itt lenn becsapunk, átad a kiolthatatlan tűz kínjainak.” Mire Cyprianus: „Tehát nekem is a Keresztrefeszített követőjének kell lennem, nehogy én is ekkora büntetést szenvedjek el?” Mire az ördög: „Megesküdtél nekem, az én seregeimnek hatalmára, amire senki nem esküdhet hamisan, hogy sohasem pártolsz el tőlem.” Erre Cyprianus így felelt: „Megvetlek téged, s minden hatalmadat, ami eloszlik, mint a füst. Megtagadlak téged és valamennyi ördögöt, és a Keresztrefeszített üdvösséges jelével vértezem fel magamat.” Az ördög zavarában tüstént elpárolgott.

Cyprianus ekkor elment a püspökhöz. Mikor azonban a püspök meglátta, azt hitte, azért jött, hogy a keresztényeket félrevezesse, s így szólt hozzá: „Érd be azokkal, akik az ajtón kívül vannak; semmit nem tehetsz Isten Egyháza ellen, mert Krisztus ereje legyőzhetetlen.” Mire Cyprianus: „Bizonyos vagyok abban, hogy Krisztus ereje legyőzhetetlen” – és elmesélve, ami vele történt, a püspöktől felvette a keresztséget. Később pedig mind a tudományokban, mind életében sokra vitte, s a püspök halála után őt szentelték fel a helyére. A szent életű Jusztina szüzet pedig kolostorba léptette, és apátnőnek tette meg sok jámbor szűz élére.

Szent Cyprianus gyakran küldött leveleket a vértanúknak, és küzdelmükben erősítette őket. A tartomány grófja pedig, meghallván Cyprianus és Jusztina hírét, magához rendelte őket és megkérdezte, hogy hajlandók-e áldozatot bemutatni.

Ők azonban állhatatosan kitartottak Krisztus hite mellett, mire az megparancsolta, hogy egy viasszal, szurokkal és zsírral teli üstbe tegyék őket, ami azoknak csodálatos frissítésül szolgált, és a hajuk szála sem görbült meg benne. A bálványimádók papja ekkor azt mondta az elöljárónak: „Állíts engem az üst mellé, és tüstént legyőzöm minden erejüket.” Mikor az üsthöz lépett, így szólt: „Nagy vagy, Hercules isten és az istenek Atyja, Jupiter!” És íme, az üstből nyomban tűz csapott ki, és elemésztette őt. Ekkor Cyprianust és Jusztinát kiveszik az üstből, és miután kimondták rájuk az ítéletet, mindkettejüket lefejezik. Testük két napig a kutyák martaléka volt, majd Rómába vitték őket, most pedig – ahogy beszélik – Piacenzában nyugszanak. Vértanúhalált haltak az Úr 280. esztendeje körül, szeptember 26-án, Diocletianus uralkodása idején.

 

fordította: Szente Katalin




Hátra Kezdőlap Előre