Fülszöveg

Petronius, "a választékos ízlés mestere", Nero császár korában élt. Műve, melyet "Satyricon" - szatírák könyve - címen ismerünk, e kort mutatja be. A csupán töredékesen ránk maradt regény lapjain a kor legjellegzetesebb alakjai lépnek elénk: Trimalchio, a rabszolgából milliomossá emelkedett műveletlen, pöffeszkedő újgazdag, aki művészi babérokra is pályázik; Encolpios, a züllött csavargó, aki első személyben mondja el történetét, s kalandok hosszú sorát szenvedi át, botrányt botrányra halmoz; Giton, Encolpios ifjú kedvese; Ascyltos, a vetélytárs; Eumolpus, a ripacs költő; egy szónoklat-tanár; a hírhedt crotoni örökségvadászok; kerítőnők és szerelem-árusok... Petronius bírálni és szórakoztatni akarja közönségét az alantas élet hűséges leírásával; művének könyörtelen és vaskos őszintesége néhol átlépi ugyan az "emelkedett", klasszicizáló irodalom stílusának határait, de mindig megmarad választékosnak, elegánsnak. A regény nagyobb része próza, de sűrűn találunk benne versbetéteket, a kor költészetét parodizáló rögtönzéseket is.

Kötetünk első ízben adja a magyar olvasók kezébe az antik irodalom e remekét, Horváth István Károly teljes, minden töredékre kiterjedő fordításában.