CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Szavak
Céltalanság
Fénytelenség
Korai fény
Vakvágány
Szótlanul
Egy nap
Szabad-kár
Napba nézni
Jó lenne
Nap
Újból
A tűz már
Bűnről dalol a Föld
Havas éj
Pedig
Szójáték
Nem kérdezem
A sétányon
Véletlen
Párizs
Kaszás
Elmúlt
Hullámok
Nem értem
Kétség
Olykor
Tengerparti sóhaj-bánat
Bénultság
Keresni
Reménykedni
Bolyongás
Ma már
Havas reggelek
Kórtermek közt
Őszi dal
Magamban
Utcakövek
Bizonytalanság
Tudom I
Januári fény
Monológ R. M.-nek
Valami
A templomban
Úton
Jó lenne öregnek lenni
Nem azért
Elmúlik minden
Halottak napján
Belvárosi séta
Mi lenne ha
Hogy remélhetném
Napok múltán
Már ködbe borult
Néha még
A vándor
A harmadik iksz
Voltam már
Virág helyett
Amikor még
Ha tudnád, hogy
Gyűlölet parazsa
Tudom II
Majd
Karácsonyra
Napok
Sírok között
Közöny
Nem tudom, mi ez
Hatvan év
Talán egyszer
Ki boldog?
Gyertyaláng
Megyek
Sorok egymás után
Mit is
Táguló körök
Téli táj helyett
Sorok
Sziklakép
Levelek
Szellem
Nem kell
Előszó (részlet)
Makovics János verseit olvasva gyakran találhatjuk azokat talányosoknak, mégis kitárulkozóaknak. Sokféle ellentmondás feszül bennük; mindenekelőtt a vágyakozások, a cél- és útkeresés gyötrelme, a hiány megfogalmazása ragadja meg olvasójukat.
A kötet mottója - "Nem vagyok az, aminek látszom" - mélységes küzdelmet takar látszólag a külvilággal, valójában önmagával. Az érzékeny, sebzett lélek jobbra, szebbre tör, de a negatív dolgokat túlságosan is jól ismeri...
E kötet művei jórészt versprózák, olykor a próza felé hajló egyes sorokkal. Sajátos költői-írói világ, a városi és a vidéki élet egyfajta ötvözete, az örök vándor alakja rajzolódik ki előttünk, aki az élet teljességére törekszik, akinek vágyai sokszor megfoghatatlanok, szeszélyesek is talán. Barát, társ után vágyódik, de a barátság buktatóit is megízleli. Meglehetősen jól látja önmagát, változtatni azonban nem akar, vagy nem is tud beállítottságán, szemléletén. Sokszor érzi értelmetlennek életét, az öregség után vágyódik alig harminc évesen. Belső feszültségei, nyugtalansága hajtja egyre; ebből az intenzív belső világából-világáról hoz hírt itt olvasható verseiben, műveiben.
[...]
Ha egy-egy jelző talán vitatható, ha egy-egy sor talán prózába hajlik is, mégis, úgy gondolom, érdemes olvasni ezeket a verseket, eltűnődni alkotójuk mondanivalóján, vágyakozásain, törekvésein jobbító szándékán, megkapó, olykor már-már meghökkentő őszinteséggel leírt lelki gyötrődésein, küzdelmein. Mindezek alapján ajánlom az Olvasó szíves ügyeimébe Makovics János első verseskötetét.
1996. március
Györgypál Katalin