Az újabb kutatások szeint az ünnep kultikus pogány előzményei az ó-egyiptomi Osiris-kultuszban gyökereznek. Ez a nap Alexandriában a téli napforduló, egyúttal a fény ünnepe volt, amelyre virrasztással készültek, majd a Nílusból ünnepélyes szertartással vizet merítettek. Az a hiedelem is járta, hogy egyes szent helyeken, így Andros szigetén a forrás vize borrá változik ezen a napon. Urának nyomában az Egyház nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt, bölcs opportunizmussal tehát ebbe az archaikus hagyományba építette vízkereszt ünnepi változatait. Ebből sarjadt a bizánci liturgia kimagasló ünnepe, a nagy vízszentelés (hagiasmos melas): a legszentebbként tisztelt Jézusszimbólumnak, a keresztnek folyóvízbe merítése nagy körmenet keretében. Artner 71.