December 3.

 

Xavéri Ferenc előkelő navarrai család sarjadéka, a Jézus Társaság egyik leghíresebb tagja, az Egyháznak Pál után alighanem legnagyobb térítő apostola (1506–1552), aki Távol-Keleten, főleg Indiában és Japánban töltötte élete java részét.* Az indiai Goa városában temették el. Az itt dühöngő pestis elmúlását mindjárt az ő közbenjárásának tulajdonították. 1622-ben avatták szentté.

Régi magyar himnusza így mondja el* életét, viselt dolgait:

 

Európának az határi
Kicsinyek lőnek s országi
Szent Ferenc szívének
S igyekezetének,
Buzgó szeretetének,
Lángadozó lelkének...
 
A világnak más részére
Által megyen s pogány földre,
Az hol az Istennek,
A mi Teremtőnknek
Hirdeti dücsőségét
Az igaz ismeretségét.
 
Megtérít sok királyokat,
Várassokat s országokat
Krisztus szent hitére
S annak értelmére
És az jóra oktattya
S szűntelen igazgatja...
 
Sok betegeket gyógyíta,
Döghaláltul oltalmaza.
A fene éhségtül
És más inségektül
Sokakat szabadíta
És búban vigasztala...
 
Alázatossan könyörgünk,
Szent Ferenc tégedet kérünk,
Döghalál mérgétől,
Éhség mételyétül;
Ellenség fegyverétül
Ments meg minden inségtül!...

 

Xavér a jezsuita barokk egyik legtiszteltebb szentje: tengeri utazás, pestisjárvány idején, halál óráján szoktak folyamodni hozzá. Jellegzetes attribútuma nincs, legtöbbször mégis vándorbottal és kezében kis feszülettel, vagy nyomorúságos kunyhóban, magára hagyott haldoklóként ábrázolják.*

Nápoly városa 1656-ban dühöngő pestis idején kezdi patrónusként tisztelni. 1709-ben a hazai pestisjárvány alatt Buda városa is védőszentjének választja.

Tiszteletének – tudomásunk szerint – egyik első hazai nyoma Szepes fogadalomból épült Xavér-kápolnája, Bársony György prépost felajánlása (1669). Az egykorú följegyzések szerint egy lengyel nőt a gonoszlélek gyötörte. Az ördögűzés sem használt. Ekkor ráparancsoltak, hogy csókolja meg Xavéri Szent Ferenc képét, mire nyomban rendbejött. A kápolna e csodálatos esemény emlékezetét őrzi*.

Xavér regényes élete sokat foglalkoztatta a barokk ember képzeletét, nekünk már idegen feladatokra, önmegtagadásokra edzette akaraterejét. Az eperjesi Mária-kongregáció egyik előkelő diáktagja Xavér példájára tisztába tett egy tetves koldust. Egy másik növendék, szintén Xavért utánozva, egy beteg ember sebéből két férget szívott ki, majd lenyelte*.

Híressé vált imádsága: Ó Deus, ego amo Te ... Magyarra az elsők között (1750) Faludi Ferenc, jeles jezsuita költőnk fordította:

 

Jézus, szívem szép szerelme:
Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret Tégedet.
Nem azért hogy üdvözüljön,
Tűzre, kínra ne kerüljön,
Másként szeret Tégedet.
 
Ingyen Uram te szerettél,
Teremtettél, megszenteltél,
Megváltottál engemet.
Az én szívem szép szerelme,
Az én lelkem gerjedelme
Ingyen szeret Tégedet.
 
Ebben a hív szeretetben,
Holtig való tiszteletben,
Vígan ontom véremet.
Vígan néked én Istenem,
Drága kincsem és mindenem,
Feláldozom éltemet.

 

A XVIII. században épült jezsuita templomaink közül Xavért választotta pártfogóul Trencsén (1684), Szakolca (Skalica) (1724), Rozsnyó (1660 táján), Besztercebánya. Ez utóbbiból később püspöki székesegyház lett, a szentből pedig az új egyházmegye patrónusa. Kőszeg középkori Jakab-templom a barokk időkben a jezsuiták kezén volt. Egyik kápolnáját Xavérnak szentelték. Bejáratán ez a kronosztichonos vers olvasható: QUISQUIS AUXILIIS INDIGES, VENI HOC OPEM INVENIES. Vagyis: ha szükséget szenvedsz, itt segítséget találsz. Egyéb patrociniumai:

 

Esztergom: Istvánháza (Steffulto, kápolna), Szakolca, Szentistvánkút (Hašpninka, kápolna).

Nyitra: Trencsén (később piarista templom), Teplica (kápolna), Darázs (Dražovce).

Rozsnyó: Rozsnyó (a premontreiek, később Szent István királynak szentelték), Dobsina (1792), Ragály (1842), Kiskovácsvágás (Kováčová, 1866).

Szepes: Szepes (Spišské Pohradie, kápolna).

Kassa: Sebessalgó (Šalgovik, 1764)

Vác: Szolnok (1733).

Győr: Lajtaszentgyörgy (St. Georgen am Leitha, kápolna, 1700).

Székesfehérvár: Törökbálint (1711, kápolna), Zsámbék (várkápolna).

Pécs: Pécs (fogadalmi kápolna).

Kalocsa: Kiskőrős (kápolna).

A XVIII. században jezsuita ösztönzésre Xavér-társulat virágzott Kassán, Komáromban.

Xavér legelső hazai patrociniumai közé tartozik a győri Szent Ignác-templom egyik kápolnája freskóciklussal.

 

A szent hamarosan megjelenik a jezsuita iskoladráma hősei között is. Eszterházy Pál, a későbbi híres nádor deákkoráról írja: annak utána pedig Szombatba (Nagyszombat) mentem. Ottan megint igen szép comoedia tartatott Szent Xaverius Ferencről, kinek képit én viseltem*.

Oltárai: Buda (koronázó templom, 1736), Szent Anna-templom, ereklyével)*, Vác (Hétkápolna)*, Sopron (Szent György-templom, 1763, képe Oberburg kegyképének változata)*, Felnémet (oberburgi kép), Aba (oberburgi kép), Gyöngyös (Orbán-templom, Oberburg), Esztergom (Szent Ignác-templom Xavér-kegyképe, amely a II. világháború végén elpusztult), Bodajk mellékoltárán Xavér és a török-turbános sátán. Egy szerecsen mellékalak kezében szalag, rajta 120.000. A hagyomány szerint a szent ennyi pogányt keresztelt meg, a szimbolikus ábrázolás értelmében ennyi lelket szabadított ki a gonosz hatalmából. Perbál keresztelőkútján Xavér szerecsent keresztel.*

Xavér természetesen köztéri Szentháromság- és Szeplőtelen Fogantatás-szobraink pestispatrónusai között is feltűnik (Vác, 1755*, Zsámbék, 1739). Ezért került egykorú szobra többek között Fertőszéplak, Mihályi*, Budaörs, Óbuda (Újlak) templomába is. Az adonyi plébánia előtt állónak felírása: SACRA ISTA DABAT VOVITQUE FIERI TEMFORE PESTIS LIBER BARO XAVERIVS A STERNTHAL (=1742)*.

A közép-európai, így a hazai Xavér-ábrázolások jelentős része a még említendő Oberburg (Gornjigrad) csodatevőként tisztelt Xavér-képét másolja, illetőleg költi át. Apró szentképek, rézkarcok is készültek róla, amelyeket az eredetihez hozzáérintettek és úgy osztogattak a nép között. A kép Xavér halálát ábrázolja, és éppen ezért főleg haldoklók, járványtól fenyegetett hívek találtak megnyugvást a szemléletében*.

A régi monarchiában bontakozó Xavér-kultuszt természetesen a jezsuiták irányítják gazdag lelkipásztori tapasztalatokkal, a propaganda változatos eszközeivel, így a sacralis contactus mélylélektani lehetőségeinek tudatos felhasználásával. Ez különösen az említett délstájer, de már szlovén lakosságú Oberburg városka közelében emelt Xavér-templom ereklyéivel páratlan méreteket öltött*. Bár a kultuszt egy szlovén világi pap: Achatius Sterschiner kezdeményezte, mégis a gráci jezsuita kollégium támogatása révén lett ismertté, vált az ősi bencés Mariazell igen komoly barokk vetélytársává. Sterschiner egy kis orenburgi Borbála-kápolnát avatott a Xavér-kultusz új színhelyévé. A két szent ünnepe a kalendáriumban egymás szomszédságába esik, így az archaikus-népies Borbála-hagyományba vetette a frissebb Xavér-kultusz magvait. Másfelől a párizsi Borbála-kollégiumban kezdődött Xavérnak Ignáccal való ismeretsége. Ezeknek megfontolásával emeltetett oltárt a kápolnában a szent jezsuita tiszteletére (1715). Csodákról beszéltek, a zarándokok száma egyre növekedett. Már 1721-ben a hívek odaadó munkájával nagy templom építéséhez fogtak hozzá.

Xavér orenburgi oltárképe tehát hamarosan híressé vált. Ott volt rajta egy darabka abból a gyapotból is, amelybe a szent karját takarták. Mirákulumos könyvek* és az oltárképről készült másolatok, fogadalmi képek is hirdették a kultusz gyors népszerűségét. Friess és Gugitz felsorolja, hogy terjedt el az örökös tartományokban, hazánkról azonban nem tudnak. A zarándokok lakóhelyeiről szólva, annyit mégis említenek, hogy Csáktornyáról 2, Kőszegről 1, Besztercebányáról 1, Budáról 2, Pozsonyból 1, Temesvárról 1, „Zemblin” helységből 1, Erdélyből 1 búcsús talált csodás meghallgatásra. Feltűnő, de természetes is, hogy leginkább onnan jöttek, ahol jezsuiták működtek.

Népszerű szentelménnyé vált a Xavér olaja (Oberburger Öl, oleum de lampade Oberburgensis S. Xaverii). Messze vidékekről is eljöttek érte. Nagyszombat városában egy vízibetegségben (hydropicus) szenvedő ember gyógyult meg tőle. Budán Krammer János Lipót esküvel állította, hogy szeme, amelyen orvosság nem segített, a szent olajától gyógyult meg*.

A pécsi jezsuita rendház évkönyveiben, a XVIII. század elejéről olvassuk, hogy Xavér gyűrűje is minden háznál kéznél volt. Használatára a forrás szűkszavúsága miatt csak külföldi analógiákból következtethetünk. Ezekből nyilvánvaló, hogy a szent ereklyéjéhez érintve, esetleg vizével is meghintve vált szentelménnyé: főleg vajúdó asszonyok húzták az ujjukra, de más betegek is viselték*.

A kultusznak ritka ikonográfiai emléke a jezsuiták zágrábi Xavér-templomában őrzött fogadalmi kép. Fölírása: ILLUSTRISS, DOM. COM. EMERICUS GEORGIUS ERDŐDY VOTIVA DEVOTIONE HIC PERACTA INTEGRE A PROFLUVIO SANGUINIS LIBERATUS EST 13. NOV. 1735. MAGNUS S. XAV. CULTOR E BENEF. PIE OBIIT 1. JUN. 1736. AET. 51.* Magyarul: Erdődy Imre grófot fogadalma a vérfolyástól megszabadította.

Egy ezüst, Xavérnak ajánlott ex voto a kolozsvári egykori jezsuita, majd piarista templomból került az esztergomi prímási kincstárba. Felírása: S. FRANCISCUS XAVERIUS S. J. INDIARUM JAPONIARUM APOSTOLUS CUIUS HONORI HANC IMAGINEM ARGENTEAM CURAVIT EX VOTO LADISLAUS MIKOLA DE SZAMOSFALVA 1700. Vagyis: Xavéri Szent Ferenc India és Japán apostola, az ő tiszteletére fogadalomból ajánlotta föl ezt a képet Mikola László. Honn Sebestyén nagyszebeni ötvös alkotása.*

Budán a pestis idejében egyik jezsuita szintén megkapta a betegséget. Már két kiütés volt a testén. 14 napon át állandóan Xavérhoz könyörgött, de a betegek gondozását sem hanyagolta el. A följegyzések szerint meggyógyult. Egy lábfájós asszony a szent trencséni kápolnájához zarándokolt. Megfogadta, hogy ezt minden évben megteszi. A források szerint azonnal meggyógyult*.

 

*

 

Xavér barokk kultuszához hozzátartozott a szokott kilenced (novena) mellett a tíz vasárnapi vagy tíz pénteki ájtatosság, ama tíz esztendőnek emlékezetére, amelyet a szent a pogányok között töltött*. Ezt nagy pompával ünnepelték. A költségeket rendesen nemesek, arisztokraták vállalták, így Óbudán a Zichyek.

Említettük, hogy Buda városa védőszentjének választotta Xavért, aki – mint Döghalál ellen való hasznos és foganatos orvosság írja – minden alkalmatosságit, böcsületét, méltóságát, sőt életét félre tette, hogy a legalábbvalóknak is szolgálna, és az elhagyatott és gyógyíthatatlan betegeket is, hogy lelkeiket megnyerné: vagy segítené, vagy elébbeni egészségükre visszatérítené. Buda városa az ünnep vigíliáján böjtöt fogadott.*

Az 1740. évi járvány után a budavári Szentháromság-szobornál tartott hálaadásra a vízivárosiak, tehát a jezsuiták hívei Xavér-szoborral vonultak föl. Ezt hat olyan gyermek vette körül, aki a járványos betegségből felgyógyult. A várkapuban hat hasonlóan megmaradt férfi is csatlakozott hozzájuk*.

Csejte (Čachtice) az 1738. évi pestis emlékére fogadalmi ünneppé avatta Rókus és Xavér napját*.

 

*

 

Xavér tiszteletét a XX. század jezsuita pasztorációja igyekezett hazánkban föltámasztani, szélesebb körökben azonban már eredménytelenül: a régi kultusz a jozefinista időkben elsorvadt*.

Kalendáriumi eredetű, terminus jellegű szigetközi megtiszteltetés: DisznóöIő Szent Ferenc, Székesfehérvárott: Disznóvágó Szent Ferenc.




Hátra Kezdőlap Előre