December 4.

 

Borbála, népünk ajkán olykor Borbál, Borbálya, az északi csángók ajkán Barbar*, ókeresztény vértanú (†306), egyike a magyar középkor és barokk világ legtiszteltebb nőszentjeinek, továbbá máig legkedvesebb asszonyi keresztneveinknek. Kultusza virágzott az egész hazai középkorban, de az utóbarokk paraszti világában is. Az ünnep már a Pray-kódex misekönyvében fölbukkan.

Legendáját Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódexben* olvassuk. Maximianus császár idejében Nikodémiában élt egy előkelő pogány úr, Dioscorus. Okos és szép lányának Borbála volt a neve. Atyja annyira félti Jézus hitétől, hogy toronyba zárja. És mikoron ott lakozék, éjjel és nappal gondolkodik vala az Úristenről, az szent hitről és az mennyországnak csodálatos állatjáról. Borbála innen a toronyból hírét hallja Origenes alexandriai bölcsnek és ír neki. Kéri, hogy tanítsa meg az igaz Isten ismeretére. Origenes Bálint nevezetű papját küldi hozzá, aki megkereszteli a Szentháromság nevében. Atyja drága művel szereztete lányának egy fürdőházat is. Borbála, miután látta, hogy csak két ablakot hagytak rajta, egy harmadikat is vágatott, hogy a Szentháromságra emlékeztesse, egyúttal az ott álló bálványszobrot összetörte.

Atyja mindezek hallatára Borbálát meg akarja ölni. A lány pusztába menekül, de két vad pásztor kiszolgáltatja apja haragjának. Dioscorus kegyetlenül meggyötri, majd átadja a császárnak, hogy ítélje halálra. Miután Maximianus színe előtt megtagadja az áldozatot, megkínozzák, majd sötét börtönbe vetik. Itt maga a mennyei vőlegény, Jézus Krisztus jelenik meg neki nagy fényességben: vigasztalja és erősíti.

A császár másnap az istenek művének tulajdonítja, hogy Borbála testén a sebek, ütések eltűntek. Ez ellen a szűz keményen tiltakozik. A haragra gerjedt császár égő fáklyákkal veri arcul Borbálát, majd a város utcáin meztelenül hajszolja végig. A lány most így imádkozik: én édes uram Jézus, te tudod, hogy ezeket mind teéretted szenvedem. Azért kérlek, fedezjed be az én mezejtelenségemet, hogy ne nézjék az kegyetlen hóhérok én testemet. És ottan leszállván Istennek szent angyala, nagy szép ruhát hoza őneki.

A császár végül halálra ítéli, szülőapja vállalkozik Borbála kivégzésére. Utolsó perceiben így imádkozik Jézushoz: valaki az te szent nevedről megemléközik, és az én halálomról, bocsássad meg minden ő bűneit, és ne emléközzél meg róla az nagy ítéletnek napján. És szózat jöve őhozzá mennyből, mondván: jövel én szeretőm, nyugodjál immáron ennek utána énvelem az erek bódogságban. És amit kérsz, engedvén vagyon. És annak utána önnön atyjátul érdemlé az szent mártíromságot. És mikoron az ő atyja az hegyről leszállana, mennyből tűz szálla reá és megemészté őtet.

A legendának ez a befejező imádsága, mozzanata magyarázza, hogy Borbála a jó halálnak egyik legtiszteltebb középkori védőszentje lett, egyúttal a négy Virgines Capitales; továbbá a Tizennégy Segítőszent egyike.

Toronnyal, könyvvel, pálmaággal szokás ábrázolni. Mindez legendájából könnyen érthető. Adnak azonban a kezébe kelyhet is, amely fölött olykor szentostya lebeg. Ezt a mozzanatot legendájából közvetlenül nem tudjuk megmagyarázni. Azt hisszük azonban, hogy Künstle helyes úton jár, amikor azt állítja, hogy a három ablakú torony fölvette annak a szem edénynek formáját is, amelyben a középkor végén az Oltáriszentséget őrizték. Érthető tehát a további ikonográfiai fejlődés: kelyhet adtak a kezébe, hogy Borbála végórájukban ne hagyja szentség nélkül azokat, akik életükben tisztelték őt. Így jelenik meg Szászfalva (Sásová) táblaképén is: kehely a kezében, fölötte ostya lebeg. Végh János helyesen mutat rá*, bár a fejlődési folyamatra nem utal, hogy itt róla és nem Dorottya (Divald) vagy Ilona (Radocsay) ábrázolásáról van szó.

 

*

 

A középkori városok puskaporos tornyát szívesen ajánlották Borbála oltalmába, hogy mentse meg őket a véletlen robbanással bekövetkező hirtelen haláltól. Védi a tüzérek életét is, akik puskaporral, ágyúval kénytelenek harcolni. További képzettársítással Borbálát tekintették védőszentjüknek az ágyú- és harangöntők is. Ebből a hiedelemkörből érthető, hogy Hetésben*, továbbá a muravidéki horvátok körében* Borbála (és Luca) napján csak férfinak szabad tüzet rakni.

Borbála hajdani nagy népszerűségét az is mutatja, hogy minden különösebb eszmei, szakmai kapcsolat nélkül a középkor végén Pest varga-, Igló bányász-, Kassa kereskedőcéhének ő volt a védőszentje*. Viszont a torony jelképéből érthető, hogy már barokk időkben miért választották az egri kőmívesek és kőfaragók patrónájuknak*. A szűcsök nagyszombati*, továbbá a kovácsok, bognárok, nyergesek érsekújvári közös céhe is az ő oltalma alá helyezte magát. Céhzászlajuk a plébániatemplomba került.

A bánáti Szentborbála falu modern neve szellemes képzettársítással keletkezett. Tudvalévő; hogy a XVIII. században Elzászlotharingiai németek és franciák is vándoroltak a Bánátba. Megalapították Szenthubert, Károlyliget és Seultour helységeket. A két előbbi nevéről Hubert és Károly napjánál szólunk. A harmadik egy ott álló középkori toronymaradványról kapta francia nevét. A millennium után a falunak a Szentborbála találó magyar nevet adták, miután a vértanú szüzet toronnyal szokták ábrázolni.

 

*

 

Legendájából következik, hogy Borbála a jó halál jeles középkori patrónája volt. Alig van tehát hajdani templom, ahol képével ne találkoznánk. A hívek szükségét érezték, hogy éppen őelőtte imádkozzanak.

A brassai Feketetemplom déli előcsarnokának (Opfertor) timpanonjában freskó: Mária Jézussal, Katalin és Borbála között (1480 körül). Föltűnik még Bántornya (Turnišče) Mária halálát ábrázoló falképén, Katalin társaságában (XIV. század), továbbá Besztercebánya (XV. század, a bányabérlő Thurzók házában)*, Csetnek (Štitnik, XIV. század), Gömörrákos (Rákoš, 1400 körül), Rimabánya (Rimavska Bana, XIV. század)*, Szucsány (Sučany), Marosfelfalu (Suseni, XV. század) freskóin. Jekelfalu (Jaklovce) templomának Borbála és Dorottya legendáját ábrázoló, XV. századból származó freskóciklusa századunkban ment tönkre*. Ófehértó közelmúltban feltárt, XV. század elejéről való freskóalakjai között* Borbála egyike a legszebbeknek.

Borbálát ott látjuk Altnakerék (Malamcrav 1440), Alsóbajom (Boian, 1490), Bakabánya (Pukanec 1480, 1490), Bártfa (1460, 1489, 1505), Bát (Bátovce 1480, az esztergomi Keresztény Múzeumban), Berki (Rokycany 1480), Csíkcsatószeg (1530), Csíkszentlélek (1510), Dubravica (1500), Felsőerdőfalva (Stará Lesná 1480), Frics (Fričovcee 1500), Hervartó (Hervartov 1460), Héthárs (Lipany 1520), Illés (Ilja 1500), Jánosrét (Lučky pri Kremnici 1470), Kassa (1470, 1516), Kispalugya (Paludzka 1510), Kisszeben (Sabinov 1520), Leibic (Lubica 1521), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej 1480, 1512), Liptószentltereszt (Sväty Kríž 1510), Liptószentmária (Liptovska Mara 1450), Lőcse (1460, 1467), LudrófaIva (Ludrova 1510), Magyarfenes (Vlaha 1490), Malompatak (Mlynica 1480, 1515), Nagylomnic (Lomnica 1495), Nagyőr (Strážky 1450), Nagyszeben (XVI. század eleje, Brukenthal Múzeum), Németlipcse (Partizanske Lupča, 1450), Palocsa (Plavec, XVI. század eleje), Segesd (Saes), Szentjákobfalva (Sväty Jakub 1500), Szepeshely (Spišské Pohradie 1470, 1470, 1480), Szepesszombat (Spišská Sobota 1480), Szmrecsány (Smrečany 1480), Sztankahermány (Hermanovce 1510), Trencsén (1410), Zábrezs (Zabrež, XV. század vége), Zsidve (Jidveu 1508), szárnyasoltárain.*

Ciklikus ábrázolásokkal is találkozunk. Bártfa Borbála-oltárán (1450) és Márkfalva (Jazernica Markovice) Anna asszony tiszteletére szentelt főoltárán (1517) Borbála atyjával vitatkozik, majd lefejezik. Besztercebánya Borbála-oltárán (1509) ledönti a bálványszobrot, majd a másik képen az ő lefejezésére kerül sor.*

Borbála jámbor népszerűségét nagyszámú gótikus faszobra is igazolja: Bakabánya (Pukanee 1480), Bártfa (1450, 1480, 1485), Besztercebánya (1509), Busóc (Bušovce 1390), Csíkménaság (Armaseni (1543), Dénesfalva (Danišovce 1490), Dobronya (Dobroniva 1519), Farkasfalva (Vlková 1480), Felka (Velká, 1480), Héthárs (Lipany, 1520), Káposztafalva (Hrabušice, 1520), Kassa (1500), Keresztfalu (Križová Ves, 1510), Kislomnic (Lomnička, 1400), Kisszeben (Sabinov, 1510, 1520), Korpona (Karpffen, Krupina, 1500), Leibic (Lubica, 1520), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš, 1480), Lőcse (1494), Mohos (Poruba, 1500), Okolicsnó (Okolično, 1500), Pónik (Poniky, 1512), Selmecbánya (1506), Székelyzsombor (Jimbor, 1540), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1464), Sztankahermány (Hermanovce, 1510), Turócszentilona (Dražkovce, 1520), Turócszentpéter (Turčiansky Peter, 1500), Zsegra (Schigra, Žehra, 1310).*

Borbála alakja gótikus zárókőként bukkan föl a soproni Szent Mihály templomban.*

Barokk szoborábrázolásai közül említendő Sopron (dominikánus templom, Szentháromság-szobor), Győrsövényháza (1750), Jobaháza (1750), Mihályi (1760).* A középkorban Borbála és Katalin együtt is föltűnik. Ez az ikonográfiai hagyomány főleg szoborkompozícióként a barokkban is tovább él, így Bodonhely, Zsira (1730),* Szécsény főoltárán (1738), Szécsényfelfalu szószékén (1755, Ilona is ott van közöttük). A váci Gombás-patak híres barokk hídján ott áll az ő szobra is. Kronosztichonos felírása: S. BARBARA CUM NECE CERTANTES CONFORTABIS ET ESCA COELESTI CIBABIS (1759), vagyis: Szent Borbála a halállal küszködőket megerősíted és égi eledellel táplálod.*

A tabáni templom egyik mellékoltárán (1816) Borbála és Sienai (!) Szent Katalin, a krisztinavárosiban pedig Borbála és Alexandriai Katalin klasszicizáló szobrai (1815) láthatók.* Barokk nemes kisasszonyként ábrázolja Pápa (bencés templom) és Pecöl oltárképe.

A bányászélettel függ össze Borbálának néhány modern ábrázolása. Pécsvárad barokk templomának egyik alacsonyan fekvő, elsötétített ablakfülkéjét tárnaszerűen alakították ki. Közepén áll Borbála modern szobra ikonográfiai jel nélkül. Tiszteletére két bányászlámpa világít.

A selmecbányai Katalin-templom szentélyében Borbála szobra fején koronával, kezében bányászfáklyával, amelyet minden misén meggyújtanak.

Borbála-patrociniumainkat részben a gótikus jámborság, részben pedig újabbkori bányászatunk ihleti.

Esztergom: Buda (1836, tabáni temető), Detrekőváralja (Plavecké Pohradie), Dorog, Dunaszeg (társpatróna), Köpösd (Hájska), Márianosztra (1727, kápolna, a patrona agonisantium tiszteletére, később tönkrement), Nagyuny (Unin, kápolna), Salgócska (Salgočka), Udvard (Dvory nad Žitavou, kápolna).

Nyitra: Biccse (Bitša), Zsolna (Zilina), Szkacsány (Skačan).

Besztercebánya: Besztercebánya (1746, kápolna), Jezernice (Jazernica, középkor), Lazány (Lazany, XV. század), Szebed (Sebedražie, XV. század), Zsarnóca (Žarnovica, kápolna, 1723).

Szepesi Káposztafalva (Hrabušovce).

Rozsnyó: Rozsnyó (székesegyház, oltár, 1828).

Kassa: Sárosófalu (Opiná, 1773, középkori templom helyén), Hilyó (Hylov 1736), Kisvitéz (Ovčie 1828).

Pécs: Nagyharsány (elenyészett), Darázs (1842), Komló (1937).

Győr: Rétfalu (Wiesen).

Veszprém: Székesfehérvár (1376, elenyészett),* Bakonykoppány (1730), Boronka.

Székesfehérvár: Kisgyón (kápolna), Pilisvörösvár (1930, kápolna).

Vác: Újhartyán (1779).

Csanád: Oravicabánya (Oravita Montana, kápolna).

Erdély: Gyalár (Ghelár), Lupény (Lupeni), Petrozsény (Petroseni), Alsótelek (Telincul de Jos), Kapnikbánya (Capnic),

 

Borbála a jó halál védőszentje. Középkorra visszanyúló, reformációt átélő tisztelete hagyományőrző tájainkon (palócok, jászok, moldvai csángók) is már múlóban van. József lépett a helyére.

Több jellegzetes, de hosszadalmas népi, illetőleg ponyvairodalmi magyar* és német szöveget elmellőzve, csak egy rövid, ritmikus klézsei imádságot idézünk:

 

Szent Borbála az égbe
Könyékig van vérbe.
Arany haja leeresztve
Vasrudakkal lecsíptetve.

 

Ki ezt elmondja egy nap háromszor: a kis körme se lesz bűnbe.

Zalaszentbalázs öregasszonyai röviden így könyörögnek: Szent Borbála, te, aki annyit szenvedtél, könyörögj érettünk! Az égiháború, villámlás életveszedelemmel jár. Érthető tehát ha Bátya "rác" öregei ilyenkor így fohászkodnak: Sveta Borbala ora pro nobis.*

Borbála a jó halál patrónája lévén, áttételeiben érthető az a Csíkjenőfalván följegyzett hagyomány, hogy a múlt századi nagy kolera idején hét éjjel hét Borbála nevezetű fehérnép szőtt, szabott és varrt balkezével egy férfiinget és gatyát. Felöltöztettek vele egy karót, a falu végére tették, hogy a kolera megijedjen tőle és elkotródjék.*

Szent Borbála füve (Barbarea stricta) őseinknek kelevény, himlő, villámcsapás ellen kedvelt orvossága volt. A névvel is a fű foganatosságát akarták fokozni.*

Ismeretes, hogy az állandó életveszélyben forgó bányásztársadalomnak Borbála a legtiszteltebb közép-európai védőszentje.* Hazai bányáink Borbála kultusza főleg képzőművészeti emlékeink tanúsága szerint a középkor végén bontakozik ki. A kultusz egyfelől Kutná Hora (Kuttenberg) híres bányaváros Borbálatemplomától, a csehországi gótika remekművétől és kultikus atmoszférájától kap egyelőre még elemzésre váró ösztönzést.* Közrejátszik azonban az osztrák Alpesek bányászainak a XVI. századtól folyton erősödő Borbála-tisztelete is. Véleményünk szerint e kétirányú benyomulásnak, részben bányászvándorlásnak eredője hazai bányászaink Borbála-kultusza, amely egyébként már csak nyomokban, illetőleg egyénekben él.

A hagyomány megörökítését leginkább Faller Jenő buzgalmának* köszönjük, aki helyesen hangoztatta, hogy rosszul értelmezett nemzeti öntudatból kár István király tiszteletét erőltetni a csehesnek érzett Borbála-tradíció helyett. Több megállapítása azonban igazításra szorul, így a hazai kultusz Hollandiából való eredeztetése. A múlt századból és a két világháború közötti időszakból való anyaggyűjtése azonban igen értékes. A következőkben ebből merítünk.

Hazai bányászaink Borbála napját 1945-ig általában nagymisével és munkaszünettel ünnepelték meg. Ilyenkor az igazgatóságtól jutalmat is kaptak. Este a fiatalság bálozott, ami a népi Borbála-hagyománynak egy másik hajtásához is kapcsolódik.

A salgótarjáni bányászok (Gusztáv-akna) 1928-ig leszállás előtt a Miatyánk után ezt imádkozták: Óh Szent Szűz Borbála, hozzád fordulunk mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk. Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól, könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké. Amen.

Pécs (volt Ferenc József-akna): Imádkozzunk Szent Borbála tiszteletére, hogy minket a tűztől, víztől és hirtelen haláltól megoltalmazzon, és halálunk óráján Krisztus vérével megváltott nagy szentségben részesülhessünk.

A Szent István-akna legénysége a század elején még önálló, de azóta megszűnt Somogybányatelep Rücker-aknai bányászaiból került ki, akik régi Borbála-képüket és az előtte égetett mécsest is magukkal hozták. Ezek Borbála napján régi bányász zászlójukkal szoktak templomba menni.

Faller Borbála-imádságokat közöl még Salgótarján, Dorog, Tokod, Baglyasalja, továbbá a bihari Felsőderna (Derna) régi bányászainak ajkáról. Helyesen jegyzi meg, hogy ezek a magyar szövegek nem régiek, és javarészt nyilván egyházi eredetű fordítások.

Egy jellemző baranyai monda* a legendából sarjadt: egy dúsgazdag, de fösvény házaspárról, meg Borbála nevezetű kislányukról szól.

A gazdag ember még látni sem szerette a szegényeket. A kis Borbála mégis az ő gyermekeikkel játszott egy köves hegy oldalában, amelyet telhetetlen kapzsiságában a gazdag szintén megvásárolt magának. A gyerekek ott áskáltak a tövében, amikor váratlanul szenet találtak. Bányászata megindult, és így az ember még gazdagabb lett.

A nagylánnyá serdült Borbálának megesett a szíve a szegény bányászok küzdelmes életén. Egy vasárnap, amikor lement a táróba, vagyis tárnába, nagy recsegést hallott. Ezt intő jelnek vette és kérte édesapját, hogy a bányászok más vasárnap ne dolgozzanak. Ez azonban kérlelhetetlen maradt. Reggel Borbála könyörgött a bányászoknak, hogy be ne menjenek a táróba. Hallgattak rá. Nemsokára a táró csakugyan beszakadt, de emberélet nem pusztult el.

Borbálát az apja férjhez akarta adni egy gazdag legényhez, de hiába. Erre a lányát egy hatalmas kővel agyon akarta csapni. Ez félelmében a bányászokhoz menekült. Az apa itt is üldözte, azonban eltévedt, majd valami mélységbe zuhant. A lány megmenekült, és azzal hálálta meg szeretett bányászainak segítségét, hogy egész életén át megmaradt jótevőjűknek. Mindig megsejtette és megmondta, hogy hol éri őket veszedelem.

Egy másik pécsi mondai hagyomány szerint* Borbálát ellenség üldözte. Egyszerre megnyílt előtte a föld, és a mélység nyelte el. Bányászok közé került, akik megvédték, ő pedig védőszentjük lett.

Ritka népszerűségéből következett, hogy Borbála a kultusz zárt világából kilépve, meghódította a szakrális népélet szélesebb tartományait is.

Bornemissza Péternél olvassuk* geleszta, vagyis gyomorbántalom ellen ezt a bájoló imádságot:

 

Fekszik vala
egy gelesztás ember
az tengernek partján.
Odaméne három
szép szent asszony.
Egyik szent Borbálya,
másik szent Ilona asszony,
harmadik, kinek
nevét nem tudom.
Szent Ilona asszony
szedé ki az gelesztás
asszonnak az gelesztát
az ő beléből, gyomrából.
 
Az szent Borbálya asszony
apróra vagdalá.
Akinek nevét nem tudom,
az az tenger
fenekébe hányá.
Az tenger fenekén
meg nem maradhata,
ott eloszla, elromla.
Ez embernek az ő beliben,
gyomrában, hasában,
ugyan eloszoljon
Istennek hatalmával,
Boldoganya
parancsolatjával.

 

Borbála napjának vidékenként megnyilatkozó hagyománya a borbálaág vágása. A szokást nyilvánvalóan ihlette a szent legendájának az a mozzanata, hogy a megkínzott szűz fejére Krisztus a paradicsom virágaiból koszorút helyez, mire összes sebei meggyógyulnak. Ez egyúttal Borbálának menyegzői koszorúja is, vagyis az örök vőlegénnyel, Krisztussal való misztikus egyesülésének szimbóluma. Éva lányai azonban földi vőlegény után sóvárognak, ehhez kérik a szűz vértanú segítségét.

Az ország több vidékén Szent Borbála napján cseresznyefaágat törnek és vízbe teszik. Ha kizöldül, akkor hamarasan férjhez fognak menni, öröm és boldogság jut nekik osztályrészül. Somogyvámoson ha valaki jövendőbelije nevére kíváncsi, akkor vágjon kilencféle gyümölcsfaágat, mindegyiket lássa el férfinévvel. Pohárba téve Borbálától karácsonyig minden roráté után öntözze meg. Amilyen nevű ág először kihajt, olyan neve lesz az urának. Eleken a lányoknak mezítláb, egy ingben kell a kertbe kimenniök gyümölcsfagallyért. Utána üvegbe teszik, hogy kisarjazzék. Apátfalván orgonaágat törnek, egy üveg vízben, a kemence tetejére teszik. Ha karácsonyra kivirágzik, az új esztendőben biztosan férjhez mennek.

Óbecsén már különösebb célzat nélkül viszi be Borbála estéjén a meleg szobába a kerti gyümölcsfákról, lehetőleg minden fajtáról lemetszett termőrügyes ágakat a gazdasszony. Itt vízbe, ha van, akkor hólébe teszi őket, hogy karácsony ünnepére kivirágozzanak.

Ha a budaörsi Barbarazweig már az éjféli miséig kihajt, akkor jó termés várható. Ha csak utána, akkor nem.*

Ismeretes, hogy a zöld ág archaikus szimbólum: a folyton megújuló élet jelképe. A katolikus szimbolikában továbbfejlődik, és az ártatlanságot, szüzességet, illetőleg a megszentelő kegyelemben való újjászületést jelenti. E motívum bibliai ősképe Áron vesszeje (Mózes IV, 17), amely a szentatyák szerint az Örök Főpapnak, Jesse sarjadékának, a betlehemi Jézusnak is előképe.

A szokás sajátos helyi fejleményeként Tés faluban Borbála estéje egy tányér közepére poharat állítanak és búzaszemekkel rakják körül. Meleg helyre téve, a búzát szorgalmasan locsolják. A szemek hamarosan csírát eresztenek. Amikor növésükben már túlhaladják a pohár szélét, akkor a búza zöld szálait a pohár felső szélével egyirányban lenyírják. Karácsony este a pohár köré fenyőgallyat tesznek, és szentelt olajat öntenek bele. Az olajban lámpabelet áztatnak. Ezt az éjféli mise után meggyújtják és vízkereszt napjáig el sem oltják.

Leopold Schmidt kutatásaiból* tudjuk, hogy a régi Nyugat–Magyarország, a mai Burgenland német és horvát népe körében a borbálabúza (Barbaraweizen) csíráztatása is járja. Ismeri Pécsvárad németsége is. A szokás ezen a napon tudomásunk szerint a magyar nép körében alig, illetőleg Luca napjához kapcsolódva, lucabúzaként ismeretes. A két szokás célzata lényegében azonos.

Borbála ünnepe főleg a magyar nyelvhatár nyugati, északi, de főleg déli peremein asszonyi dologtiltó nap, amelynek képzetköre Lucáéra emlékeztet. Így Bény (Bina) magyar faluban ilyenkor a látogatókat nem látják szívesen, mert elviszi a család jövő évi szerencséjét. Ha mégis jönne valaki, ügyelnek arra, hogy a kemencéhez vagy a kályhához ne érjen.*

 

*

 

Borbálát Nagykanizsa és Légrád vidékeinek horvát népe kiskarácsony (mali Božiś) néven is emlegeti és munkaszünettel, templomozással ünnepli meg. Szentmihályhegyen mesélik, hogy Bisztricén, a híres horvátországi búcsújáró helyen egy asszony intő példaként mezítelen emlőire tekeredett kígyót mutogatott, amelyet azért nem tudott eltávolítani, mert a tilalom ellenére Borbála napján mosott, varrt.

Borbála horvát, vend kultuszának démonikus elemeit Eperjessy Ernő interetnikus kapcsolatokra. is kiterjeszkedő értékes kutatásai tárták föl.* Eszerint Borbála napjának horvát hiedelemvilága Luca napjának dologtiltó, évkezdő magyar hagyományaira emlékeztet. Bemutatásukról könyvünk jellege miatt le kell mondanunk.

Már Gönczi Ferenc közölt egy muraközi Borbála-köszöntőt,* amely Eperjessy helyes gyanítása szerint horvátból való fordítás: e Szent Borbála napján kívánom magának, hogy mezeje gabonával, erdeje makkal, istállója csikókkal, pajtája borjúkkal, ólja malacokkal, udvara majorsággal legyen tele. A háza meg kinccsel és fiatal legényekkel, kik ne sajnálják a puskát és kardot fölemelni, csatába menni, katolikus vallásunkért vérüket ontani. Bűne e szent napon legyen elengedne, lelke pedig a másvilágon üdvözítve. Dicsértessék a Jézus Krisztus.




Hátra Kezdőlap Előre