Május 1.

 

Valburga, másként Walpurgis angolszász királylány, majd bencés apátasszony (†779). Bonifáccal együtt résztvett a német térítésben. Ereklyéit Eichstätt városában őrzik. Apátbottal, illetőleg három kalásszal szokták ábrázolni. A Walpurgisnacht körül képződött német hiedelemvilág csak a naptári időpont miatt kapcsolódott a szent apáca alakjához.* Előbb már láttuk, hogy a maga élettörténetétől függetlenül Fülöp és Jakab legendájában is megjelenik.

Tisztelete a magyar középkorban sem ismeretlen, de nyilvánvalóan Szent György napjának hiedelemvilága, illetőleg Fülöp és Jakab ünnepe miatt nem tudott erőre kapni. Egykorú misekönyveink számon tartják (febr. 25. és máj. 1.), ami liturgiánk rajnai-frank ihletettségéből is következett. A Walpurgis-kenyér és Walpurgis-olaj néven emlegetett, Nyugaton eléggé kedvelt szentelmények hazai virágzásáról azonban nem tudunk.

Valburgát választotta templomának középkori védőszentjéül az erdélyi szász Nagydisznód (Heltau, Cisnadie),* továbbá a magyar Veszprémfajsz (1415).* Illésházy Valburga emlékezetére szentelték Érd Valburga-oltárát (1760).*

Babarc németjei az ünnep éjjelét Walpurgisnacht néven, boszorkányok éjszakájaként emlegetik. A szentelt barkát ezen a napon viszik ki a mezőre.*

 

*

 

A Csodák könyve egyik mondája* egy Valburga sírjához igyekvő zarándokról szól. A múlt század romantikus rémregényeinek stílusában átfogalmazott barokkos történetnek itt csak a tartalmát mondjuk el.

A zarándok viharos éjszakán egy szénégető kunyhójához ért, aki szállással kínálja meg. A zarándok nem fogadja el, mert fogadalma szerint reggelre Valburga templomában kell lennie. Halad tovább. Most egy rablóval találkozik, aki pénzt követelve tőle, leszúrja. A haldokló zarándok imádkozik: óh Szent Valburga, engedd, hogy hozzád eljussak, ha testemből a lélek ki is száll.

Meghalt, a gyilkos vállára vette, hogy egy sebes folyóba vesse. A holttestet a válláról le akarta dobni, de a halott keményen átölelte. A gyilkos rettentő félelmében beleugrott a folyóba, amely azonban hamarosan partra vetette. Terhe még mindig ott volt a vállán. Eszét vesztve rohant előre.

Hajnalodott. Fülét harangszó ütötte meg, ott állott Valburga temploma előtt. A zarándok fogadalma mégis teljesült. A gyilkos magába roskadt és bűnbánó lélekkel közeledett a templomhoz. A bejáratnál térdre borult és könyörgött Valburgához, hogy legyen szószólója Isten előtt. A halott erre levált róla. Bűneit bánva tovább imádkozott a szűzhöz, és a harmadik nap hajnalán megbékélt lélekkel ő is kimúlt a világból.




Hátra Kezdőlap Előre