Május 6.

 

Olajbafőtt Szent János, a Müncheni-kódexben Szent János olajbanfőzete, voltaképpen a római Johannes ante portam Latinam-templom fölszentelési ünnepe. A titulus János evangélista legendájának arra a mozzanatára emlékeztet, amikor Domitianus császár idejében a templom helyén forró olajjal telt katlanba vetik, ahonnan azonban sértetlenül jön ki.

Ismeretes, hogy Olajbafőtt Szent János az egri főegyházmegyének és székesegyháznak ősrégi védőszentje: Már az evangélista főünnepénél (dec. 27.) szólottunk e titulus megválasztásának valószínű okairól. Miután egyrészt a karácsonyi ünnepkör liturgikus telítettsége, másfelől pedig a téli időjárás miatt nincs méltó alkalom a búcsú megülésére, búcsúnapul Jánosnak ezt az ünnepét választották. Középkori helyi liturgiája szerint* az egész papság részvételével körmenet indult a székesegyházból a vár nagykapujához (ad magnam portam). Ez nyilván emlékeztetni akart a római kapunál történt jelenetre.

Telekessy István, Eger nagynevű főpásztora egyik öregkori, Hevenesi Gábor jezsuitához írt levelében (1710)* megilletődötten idézi az ünnepet:

 

Én éppen elöregedtem. Ha Isten a jövő pünkösd havának hatodik napját adja érnem s annyira való erőm lészen második primiciámat fogom elmondani... A mely nap ezelőtt ötven esztendővel Rómában in collegio S. Apollinaris első misémet mondottam vala, de nem lévén szerencsém ehez a solemnitáshoz, hogy itt is azon a szent napon (S. Joannis ante portam Latinam) énekelhessem el második misémet Szent János templomához, az egri várnak kápolnájában. Kinek felette ezelőtt egynéhány esztendőkkel csodálatosan in festo Beatae Marie Virginis Elisabeth Visitantis három szál liliom virágzik vala ki.

 

Atya (Sarengrad) középkori, Szentlélek tiszteletére szentelt franciskánus temploma különös pápai búcsúkiváltsággal dicsekedhetett: minden olyan esztendőben, amikor Olajbafőtt Szent János napja péntekre esett, három ferences pátert választhatott ki gyóntatásra, akik az apostoli felhatalmazás erejénél fogva a gyónókat minden bűnük alól teljes föloldozásban részesíthették. Így aztán minden hetedik esztendőben hatalmas búcsújárás volt Atyán.*

Ezt az ünnepet választotta búcsúnapul Mezőtárkány (1773), Sáta (1781), Csécs (1800), Lucska (Lučka, Rozsnyó közelében), amely régebben szintén Egerhez, az egyházmegye északi határvidékéhez tartozott. Mátraszöllős (1772), Abasár (1756) szőlőbeli kápolnájának patrociniuma is a Szent János áldása szerzőjét dicséri. Nem tudjuk, hogy az Esztergom környéki Kirva, újabb nevén Máriahalom, továbbá Csiffár (Čifáre), hogyan jutott a ritka titulushoz.

A kassai székesegyház sekrestyéjében egy 1510 tájáról származó táblakép az olajbafőzést ábrázolja.* A hagyomány szerint Egerből hozták ide. Nyilvánvalóan még abban az időben, amikor az egri káptalan a török elől Kassára, az egyházmegye északi jeles városába menekült.

A jelenet látható még Muzsna (Mojsna) erdélyi szász falu szárnyasoltárán (1521),* fadomborműként a lőcsei Jakab-templom főoltárán, Lőcsei Pál alkotásán is.

A sátai templom oltárképe (Johannes ante Portam Latinam, 1767, Wagenschön) az egri székesegyház egykori főoltárképe.* Olajbafőtt János társpatrónusa a szatmári egyházmegyének. A titulust az egri anyamegye, majd metropolia védőszentjére való emlékezéssel választotta magának.




Hátra Kezdőlap Előre