Június 13.

 

Antal, keresztnevén Ferdinánd, emlegetett nevén Páduai Szent Antal (1195–1231) népünk lelkendező szóhasználatában Csudatévő Pádvai Szent Antal, sőt Szent Antalka a ferencrend tagja, az Egyház fő alamizsnásmestere.* Segítségéért hívők és hitetlenek, katolikusok és más valláshoz tartozók egyaránt könyörögnek. Ennek Ady Endre költeménye: Szent Antal tisztelete is föltűnő megnyilatkozása. Páratlan népszerűségéért igazán a világ szentje. XII. Pius az Ecclesiae sanctae humen kezdetű bullájával az egyháztanítók közé iktatta (1946).*

Antal tiszteletét már halála után zengi* a Bonaventurának tulajdonított, közismert officium:

 

Si quaeris miracula: mors, error, calamitas, daemon, lepra fugiunt, aegri surgunt sani.

Cedunt mare, vincula, membra resque perditas petunt, et accipiunt juvenes et cani.

Pereunt pericula, cessat et necessitas: narrent hi qui sentiunt, dicant Paduani.

Az Aranykorona* még szószerint fordítja:

Ha csudákat keressz: halál, vétek, ínségek, ördög, és bélpoklosság szaladnak; a betegek egésségekre felkelnek.

Engednek a Tenger és fogságok: romlott tagjokat, és elvesztett marhájokat kérik és megnyerik ifiak és vének.

Eltűnnek a veszedelmek, s megszűnik a szükség: beszéllyék azok, a kik érzik, s mondgyák meg a Pádvaiak.

Ez a tömör versezet magában foglalja azt a tizenhárom kiváltság néven fölsorolt körülményt, esetet, amikor Antal közbenjárása foganatosnak ígérkezik. Ezek tehát 1. a jó halál, 2. tévelygés, eretnekség, 3. kár, 4. ördögi kísértés, 5. járvány, 6. tengeri utazás, 7. betegség, 8. rabság, 9. testi épség, 10. elvesztett holmi, 11. életveszély, 12. csodáinak számbavétele, 13. ínség. Mindezeket a kiváltságokat legendájának egy-egy jelenetével is illusztrálni szokták. Szent Antalnak ilyen képei, ábrázolásai külföldön gyakoriak, hazai példát azonban – nyilván a kutatás hiányosságai miatt – egyelőre csak Tápé temetői kápolnájáról tudunk idézni...

Népünk mégis számontartja őket a Szent Antal olvasója néven emlegetett ájtatosságában, amely a Si quaeris kegyelmein sorban elmélkedve tizenhárom Miatyánkból, Üdvözlégyből és Dicsőségből áll.*

A Si quaeris a vulgáris nyelvekben, így a magyarban is parafrázissá, ájtatossággá, népénekké vált.* Kájoni énekeskönyvének ódon szépségű szövege* nem vált hazánkban és népünknél általánossá.* Kiszorította a német parafrázisból fordított, közismert ének:

 

Csodákat kik látni vágytok,
Óh jöjjetek Szent Antalhoz...
Fekélyt, nyomort, vétket, halált,
Sátánt elűz, gyógyulást hoz.
Szent Antalnak imájára
Tenger enged, bilincs megtörik,
Az elveszett tagot, vagyont
Ifjú és agg visszanyerik.
 
Veszély tűnik, szükség múlik,
Páduában ezt hirdetik,
Ezt beszélik, kik érezték
Szent Antalnak jó tetteit
Szent Antalnak imájára
Tenger enged, bilincs törik,
Az elveszett tagot, vagyont
Ifjú és agg visszanyerik.*

 

Szent Antal hallatlan népszerűségét az is mutatja, hogy a franciskánus ihletésű jámborság a hét második napját egészen neki szenteli. Kedd a középkor elején még az angyaloké volt, hozzájuk, könyörögtek a hívek ezen a napon. A középkor alkonyán s az újkor elején viszont Szent Anna tisztelete vált e napon egyetemessé. Ő a Kedd Asszonya, akinek kultuszát népünk – mint látni fogjuk – sokfelé őrzi manapság is.* A franciskánus barokk foglalta le a napot Szent Antal számára. Így született meg a kilenc kedd néven emlegetett fogadalmi ájtatosság, amely később, de nem általánosan ötvenkét kedd formában is virágzott.* A moldvai Lécped csángó népe keddi napokon böjtölni szokott a jószág egészségéért.

A jellegzetes legenda szerint Antal megjelent egy bolognai jámbor asszonynak (1617) és így szólt hozzá: „Látogasd meg kilenc kedden a franciskánusok templomában a képemet, imádkozzál, és így majd meghallgatásra találsz”. Az ájtatosságot szükség esetén odahaza, a szent képe előtt is lehet végezni.

A kilenc keddi ájtatosságnak – tudomásunk szerint – legrégibb bizonysága Csíksomlyóról való, ahol a diákság kezdeményezte. Szokásba jött (1741), hogy Antal névünnepét megelőző kilenc kedden labarum alatt vonultak fel a hegyoldalban épült kápolnába. A jámbor példát a szomszédos faluk népe is csakhamar követtel A hagyomány századunkat is megérte.

Az ájtatosság erdélyi magyar reformátusok között sem ismeretlen.*

 

*

 

Szent Antal tiszteletének első hazai nyoma IV. Béla családjában bukkan föl. Ezé volt az a diptychon, házioltár (1253), amelyen az Árpád-ház szentjei mellett Ferenc és Antal is látható. Ezt az együttest az magyarázza, hogy Béla király édestestvérét, Erzsébetet, a franciskánus harmadrend tagját, szinte egyidőben avatta az Egyház a rendalapítóval és Antallal egyetemben szentté.*

Szent Antal tisztelete azonban a magyar középkorban még nem vált általánossá. Képmását, legendáját a hazai gótika szárnyasoltárain, freskóin egyelőre hiába keressük. Kultuszát a XV. század folyamán kivirágzó franciskánus obszerváncia karolja föl. Erről még szólni fogunk. Magyar tükröződése az obszerváns Temesvári Pelbárt közvetítésével az Érdy-kódex* legendája, amely azonban még nem ünnepli olyan szenvedéllyel, mint a barokk jámborsági irodalom.

Antal tisztelete igazában a XVII. század folyamán bontakozik ki* és válik hazánkban is szinte egyedülállóvá. Két forrásból, illetőleg irányból táplálkozik: egyfelől a Balkánról, hódoltsági területről, Antal apát hanyatló tiszteletéből, másrészt pedig a délnémet barokk ösztönzéseiből.

Az Adria vidékén: Dalmáciában, Horvátországban, de főleg Boszniában, Albániában nemcsak a katolikusok, hanem a görögkeletiek, sőt a muzulmánok is versengenek egymással Antal tiszteletében. Kleinschmidt elmondja,* hogy a török asszonyok bosnyák példára ügyeikben, bajaikban misét mondatnak a tiszteletére, majd a sekrestyében letérdelve a pappal magukra rázatják a miseruha porát.* A török papok is ideküldözgetik híveiket, hogy a tiszteletére gyertyát gyújtva, Antal segítségét kérjék. Albániában a keddi Szent Antal-misékre a görögkeletiek és mohamedánok is eljárnak.

Általános szokás a horvátoknál, bosnyákoknál, dalmátoknál, hogy a szülők beteges fiúgyermekeiket úgy ajánlják a szent különös oltalmába, hogy ferencrendi habitusba öltöztetik, és éveken át abban járatják őket.*

Remete Szent Antal ünnepénél már rámutattunk a bosnyák eredetű ferenceseknek arra a céltudatos, páratlan lelkipásztori sikerrel járó törekvésére, amely a névazonosságnál fogva Antal apát hanyatló, de nagy emberi érdekeket szolgáló kultuszának Páduai Szent Antal tiszteletébe olvasztására irányult. Ez a behelyettesítés egyébként szinte az egész franciskánus Európában megtörtént.* Nem csoda tehát, hogy főleg a jószágnak hagyományos felajánlása és megáldása délvidéki ferences templomainkban, délszláv eredetű katolikus népűnk megható ragaszkodással tisztelt kultuszhelyein már a barokk időktől fogva napjainkig Páduai Szent Antal ünnepén és nevében történik. A vajszkai, bogyáni, plávnai, szontai sokácok – írja* a franciskánus Unyi Bernardin – Bács, a bajmoki, ludasi, sándori, tavankúti, csikériai, palicsi s a többi tanyákon lakó bunyevácok Szabadka, a garai, bácsalmási, csávolyi, vaskúti, felsőszentiváni, bokodi, katymári, szentistvání bunyevácok a hercegszántói sokatokkal, a dusnoki s bátyai „rácokkal” Baja, a dályoki, izsépi, darázsi, hercegmároki, lőcsei, baranyabáni s versendi sokácok pedig Mohács franciskánus alapítású templomaiba mennek Szent Antal napjára. E vidékeken a sokácok és bunyevácok példájára, a magyarok s más nemzetiségű katolikusok is, tömegesen vesznek részt a búcsún, de mégsem a délszláv szomszédok rajongó hevületével.

A búcsú egyik jellegzetessége, hogy „régente a sokácok és bunyevácok élő állatokat: csikót, borjút, bárányt, malacot s baromfit vittek ajándékba a ferences kolostoroknak. Tették ezt többféle okból. Először is ezekkel a természetbeli önkéntes adományokkal akarták leróni hálájukat a náluk működő és értük oly sokat fáradozó ferenceseknek, másodszor élő állataikra Szent Antal áldását remélték elnyerni minden állati betegség és vész ellen, ami abból is kitűnik, hogy a szabadkai bunyevácok a már felajánlott állataikat a zárdafőnöktől szabadáron visszavásárolják.”

A felajánlott jószágból, ételből a barátok egyrészt megvendégelték a szegényeket, másfelől kolostoruk fenntartására fordították. A hívek úgy vélték, hogy a felajánlott, de visszavásárolt jószágokhoz különös szerencséjük lesz. Világos, hogy ez az állatkultusz még Antal apát tiszteletére megy vissza.

A Mohácson egyidejűleg tartott búcsúvásáron a sokác lány régebben virágot tűzött a neki tetsző legény kalapjára.

A hercegszántai sokác asszonyok évközben is állandóan visznek tojást a templomba, Szent Antal oltárára, hogy tyúkjaik jobban tojjanak. A tojás a szegényeket illeti.

Székesfehérvárott is emlékeznek rá, hogy a külvárosok asszonynépe az ünnepen aprójószággal, tojással ajándékozta meg a helybeli barátokat.

Az ország több falujában emelt, később felsorolandó barokk Szent Antal-kápolnák kórésze jószágvész idején tett fogadalomra emlékeztet. Ez azonban a kutatás hiányosságai miatt egyelőre csak Bakonya (1807) és Kunsziget kápolnáiról kétségtelen. Ez utóbbinak ma is álló második kápolnája (1901) a hajdani legelőn épült. Régi oltárképének felírása:

 

Óh, Szent Antal kérd az Istent értünk,
Dögveszélytől mentse meg községünk,
És hogy egykor az egekbe jussunk,
Az Úr Jézus jobbjára állhassunk.

 

Hátlapján: ÓH, DICSŐSÉGES SZENT PADUAI ANTAL, KI MÉLTÓ VOLTÁL AZ ÚR JÉZUST KARJAIDON HORDOZZNI, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK 1857. VARGA JÁNOS, KULLER JÓZSEF, KOCSIS MÁRTON, MAJOR GÁBOR.

Szent Antal napját és nyolcadát a kunszigetiek fogadalmi ünnepként ülték meg. Ilyenkor nem fogtak be, csak tűzvész esetén, vagy ha papot, orvost kellett szállítani. A falu népe a templomból körmenetben vonult a kápolnához. Az útszélen a messze környék összesereglett koldusai térdepelve várták az alamizsnát. A szertartások után a gazdák meg is vendégelték őket.

A kunszigeti jószágtartó családok esti imádságaikban külön is könyörögni szoktak Antalhoz a barom megtartásáért.

Az ünnepen Magyarürög, Oroszló baranyai falukban nem szokták a jószágot befogni. Az embernép kaszált, szénát gyűjtött ilyenkor. Hosszúhetény gazdái sem fogtak be. Marháikat szentelésre ilyenkor a templom elé hajtották. Vittek sót is magukkal. A szentelt sóból a marhának minden héten adtak.*

Gyergyócsomafalva székelyei az istálló ajtaját olyan magasságban kötik át lánccal, hogy a havasra hajtandó marha könnyen átléphesse. Közben a gazda ezt mondja: legyetek erősek, mint a vas, tartsatok össze, mint a lánc, s Páduai Szent Antal őrizzen meg a vadállatoktól!*

Aligha vitatható, hogy ezek a hagyományok is a középkori Remete Szent Antal-kultuszra épültek.

 

*

 

A bajai franciskánus templom remekbe készült barokk kórusfaragványainak egyikén Szent Antal karján a Kis Jézussal, mellette tüzeskemence, sütőlapát és szénvonó. A magunk ismeretei alapján a jelenetet nem tudjuk pontosan megmagyarázni, de valószínűnek tartjuk, hogy Remete Szent Antal legendájából való átköltés.

 

*

 

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Szent Antal kenyere, másként szegények kenyere; Tápé népének ajkán szentantalcipó néven emlegetett és a nagyvárosi nyomor, éhezés felületi enyhítésére szánt modern egyházi, rendi kezdeményezés lényegében szintén Remete Szent Antal kenyérkultuszából sarjadt. 1890-ben a franciaországi Toulon kikötővárosban történt, hogy Bouffier Lujza kisasszony, akinek kis rőfösüzlete volt, egy ajtózárat az odahívott lakatos segítségével sem tudott kinyitni. Amíg a mester újabb szerszámokért ment, a kisasszony kenyeret ígért a szegényeknek, ha Páduai Szent Antal megsegíti, hogy az ajtó a feszítés következtében ne törjön össze. Ezután a kinyitás elsőre sikerült. Most hálából a bolt belső részében, raktárában Szent Antal szobrát állította föl persellyel, amely így csodatevő hírbe került. Sokan jártak ide a raktárba ájtatoskodni eléje, alamizsnáikat pedig a perselybe vetették. Az így befolyt összeget Bouffier kisasszony a szegények táplálására fordította. A dolognak híre ment. Akik személyesen nem tudtak elmenni, levelet írtak a szobornak vagy pénzt küldtek neki. Csak így: Szent Antalnak, Toulon.*

A jótékony kezdeményezés az egész katolikus világban elterjedt. A templomi Szent Antal-szobrok melletti persely hazánkban is a szegények táplálására, istápolására szolgál.

Szeged-Alsóvároson és nyilván más helyeken is a hívek Szent Antal tiszteletére és ünnepére a kolostornak szoktak főleg kenyeret, kalácsot, lisztet, de egyéb élelmiszert is adni, hogy az ilyenkor odasereglő szegényeknek osszák ki. Az ünnepen a cipókkal a szent oltárát díszítik, utána kiosztják a szegények, legújabban a megjelent hívek között.

Tápén szentantalcipó néven ismeretes a jószívűségből, nagylelkűségből nyújtott rendszeres támogatás is, így a szülőké házas gyermekeik életének megkönnyítésére, bár nem volnának már vele kötelesek.

A Szent Antal tüze* hazai németjeink ajkán Antonifeuer, az orbáncnak népszerű magyar neve, amely azonban eredetileg Antal apáttal, illetőleg az antonita rend működésével függött össze: anyarozstól megtisztított vetőmagról gondoskodott az emberek számára. Erről Remete Szent Antal ünnepénél bővebben szólottunk. A hagyományt népünk már emberemlékezet óta a páduai szent ünnepére és alakjára ruházta át.

A betegség első általunk ismert, kolozsvári említése 1584-ből való. Kőmives Ferencné leányának megveszett a lába. Még a boszorkány ujjainak helye is látható volt rajta. Herczeg Andrásné erre ezt mondotta: Szent Antal tüze van a lábán és hol hallottam vala, hogy affélét szentelt gyertyával kéne megfúni. Azzal én magam fúvám meg.*

A Szent Antal tüzének megszüntetése a népi orvoslásban részben ráimádkozással, részben pedig rácsiholással történik.

 

A legarchaikusabb ráimádkozó szövegeket hat változatban Kallós Zoltán a gyímesi és moldvai csángók ajkáról jegyezte föl.* Egyik gyímesi változat:

Elindult az áldott Jézus a Geczemáné kertbe imádkozni.

Megtalálta a hetvenféle szökdöső, futkosó rusnya fekete Szent Antal tűzit, kidőlt-bédőIt oldalával, fagyott szakállával, fekete hermáncával.

Kérdi az áldott Jézus: hova mész, hová mész, te hetvenhétféle szökdöső, futkosó, rusnya fekete Szent Antal tüze, kidőlt-bédőlt oldaladval, fagyott szakállodval, fekete hermáncodval?

Én menyek ennek a Borbálnak csontja, húsa szállongolására, piros vére italára.

Térj meg ,térj meg te hetvenhétféle szökdöső, futkosó, rusnya fekete Szent Antal tüze, kidőlt-bédőlt oldaladval, fagyott szakállodval, fekete hermáncodval!

Térítlek azokval a szent igékvel, melyekvel az áldott Jézus megtérített.

Menj el kemény kősziklákba, ahol oroszlán leányok, legények laknak.

Fejiken bújj be, talpikon bújj ki.

Azoknak szálangold csonjikot, hasogált húsikot!

Menj el fekete tenger közepibe, ahol kakasszó nem hallatszik, s a jó Isten igéje sohasem tartatik.

Első harangszó ne találjon, második itt ne érjen, harmadikszor úgy elmúljál, mint a füst és a pára, semmié válj!*

Gyímesbükki* változat:

Elindula bódogságos szép Szűz Mária

Az ő áldott szent fiávol.

Bemene szent templomába.

Béüle arany karszékébe.

Mongya az ő szent fia:

Eressz ki, eressz ki bódultságos Szent Anyám!

Szent pókámból szent kezemet:

Vegyek le három szál gyértyát,

Olvassak ennek a (név) fejire és egész testyire

Hetvenhétféle Szent Antal tüzitő',

Hetvenhétféle pokoleredettő',

Hetvenhétféle tüzes orbáncoktu',

Eszi nagy fájdalom szálkás húsát,

Issza piros vérét."

"Merre mész, merre mész hetven hétféle Szent Antal tűz?

Hetvenhét felé pokol eredet!

Hetvenhét féle tüzes orbáncok!"

"Menyek, menyek ennek a (név)

Szépsége látogatására,

Csontja hasogatására,

Piros vére megivására."

"Térj vissza, térj vissza hetvenhétféle Szent Antal tüze!

Hetvenhétféle pokoleredet,

Hetvenhétféle tüzes orbáncok!

Menny el, menny el, menny el!

Kérlek a Mária hét fájdalmáér',

Kérlek a Jézus őt mélységes sebeiér',

Menny el, menny el!

Hegyeknek, vőgyeknek, kőszikláknak háta mellé!

Hol fekete kutyák nem ugatnak,

Hol kovászos kenyerrel nem élnek,

Hol fekete kakasszó nem hallszik. Esti harangszókor meg ne találtassál, vagy déli harangszókor.

Abba a csontba, s abba az izekbe, ahova beszállottál,

Mert ha megtaláltatlak,

Elvágom a késvel a nyakadon.

Agyonütlek a Jézus feszülettyive'. Ámen.

Moldvai* változat:

Elindula hetvenhétféle Szent Antal tüze, hetvenhét farkasodval, hetvenhét onokádval.

Hová mész te Szent Antal tüze?

Én menjek ennek Katinak testibe, hogy megigyam piros vérit, elszaggajsam szálas húsát.

Tiltlak téged Krisztusnak szájából jött igékvel: ne szaggasd el szálas húsát, ne idd meg piros vérit!

Menj el havasokra, kősziklákra, hol Isten nevében nem adakoznak. Kakasszót nem hallatsz.

Kérlek Páduai Szent Antal, adj vigasztalást ennek Katinak, minden fejfájástul, filfájástul, mindenféle csont eredeteiből, adj vigasztalást! Háromszor kell elmondani. Szentelt pimpóval, vagyis virágvasárnapi barkával megfüstöli és ruhát tesz a fejére.

Szintén a moldvai csángók körében, Lábnik faluban élő szokás szerint Szent Antal tűzét meggyújtott szentelt fűvel vagy eszburetore (zburatoarea, Epilobium rosmanifolium) fűvel magában vagy más füvekkel (botos, lóminta) együtt körbekerekítik jobbról-balra, és háromszor ezt imádkozzák rá: elindult három fehér asszony fehér Szent Antal tűzivel, csattogó Szent Antal tűzivel, hólyagos Szent Antal tűzivel, hetvenhét Szent Antal tűzivel. Megtalálkoznának boldogságos szép Szűz Máriával. Kérdette: hova mentek tük három fehér asszony? Megyünk Rózsinak a piros vérét megigyuk. Térjetek meg, térjetek meg, te három fehér asszony. Menjetek ki a határba, az odvasfába. Az odvát egyétek, az ágit hasogassátok, s az ő életit elfogyasszátok. Ott sem lesz nyugodalmatok. Menjetek be a veres tengerbe. Kő legyen a párnátok, ott legyen a nyugodalmatok.*

Az egykori Hadikfalva székelysége körében hasonló ráimádkozás járta: hová mégysz Szent Antal tüzes orbáncidval, fene farkasidval. Menyek, s menyek, ennek s ennek (itt a nevét kell mondani) bészállok szüvibe. Gyenge testit elszaggatom, piros vérit mind megiszom. Térj meg Szent Antal, kérlek Krisztusnak keserves kínszenvedésire, öt mélységes sebeire: szállj bé az oroszlán lányoknak szüvibe. Gyenge testit szaggasd össze, piros vérit ott azoknak idd meg.*

 

Az erdélyi Borsavölgyében templom zsindelyének hamvát tartják Szent Antal tüze ellen foganatosnak.*

Az erdélyi evangélikus szászok körében is élt – nyilvánvalóan a környező magyarság hatására – Szent Antal tüzére való ráimádkozás:

 

Heiliger Antonius in deinem brennenden Kleid,

Helfe du mir in meinem Leid!

Bei Christi heiligen fünf Wunden

Lass mich von deiner Kranhheit gesunden...

Egyúttal finom lisztet is szórtak a fájó tagra. Brassó vidékén a lisztet kis zacskóba öntötték és ezt borították a Szent Antal tüzére. A következő napon a zacskót olyan szekérre kötötték, amely fáért ment az erdőbe, hogy a betegséget az erdő vegye magához.*

 

*

 

Akit a szegedi tájon a' Szent Antal tüze kiver, úgy gyógyítják, hogy olyan férfival csiholtatnak rá kovából tüzet, akinek Antal a keresztneve. Deszken ezt a szertartást három Antal nevezetűnek kell elvégeznie. Szatymazon Szent Antal napján elvezetik a gyerekeket olyan házhoz, ahol Antal nevű ember van. Ez hármat üt a talpukra, hogy elkerülje őket a Szent Antal tüze. Kisteleken a beteg arcára vörös kendőt terítenek, és erre csiholnak rá. Bócsa tanyavilágában lisztes zsákkal húzogatják, miközben imádkoznak.

Adács hevesi faluban felfüstölik, aki Szent Antal tüzében szenved; majd három Antal nevezetű férfi a betegség elrettentésére ráugat.

A név Szegeden szólássá is vált. Akinek bortól kipirosodott az arca, arra azt is mondják: kiverte a Szent Antal tüze. Kunszigeti szójárás szerint akinek a jóllakottságtól gyöngyözik, kipirosodik az arca.

A két szent hagyományvilágának elegyedése magyarázza, hogy Szeged népe szerint nem jó lisztbe nyúlni, mert aki ezen a napon belenyúl, kiveri a Szent Antal tüze. Még rántást sem készítenek. Olyan ételt főznek, amelyhez nem kell liszt. Nem nyúlnak lisztbe a dúsnoki asszonyok sem.

Adatainkat nem szaporítjuk tovább. Itt már nem szükséges felsorolnunk mindazokat az eljárásokat, amelyekből a szakrális mozzanat, Antal invokációja már kihullott.

 

*

 

Nyilván Antal remete archaikus paraszti képzetköréből vette át Padova szentje a gyimesi csángóknál a vetések oltalmát is: térj meg sátán, térj meg! Menj el kősziklákra, oda, hol a fekete kókisok nem kikirilnek és az emberek nem járkálnak. Áldott Páduai Szent Antal, térítsd meg, s őrözd meg a határainkat, s a vetéseket az égiháborútól!

Miután elmondta, fészivel (fejszével) keresztet húz a földre, és a fészit belévágja a kereszt közepébe. Olyankor szokták mondani, amikor nagy fekete föllegek gomolyognak, nyargalnak az égen, mielőtt a faluig elértek volna.*

 

*

 

Andrásfalvy Bertalan kutatásai és baráti előzékenységgel átengedett adatai hívták fel figyelmünket az újtűz tavaszi gerjesztésének Szent Antal alakjával, illetőleg ünnepével való összekapcsolására. A hagyomány Baranya északnyugati részén még a közelmúltban is általános volt. Mint mondottuk, a kutatás számára éppen Andrásfalvy tárta föl.

Mi ebből a nagyértékű, dokumentációból – kívánva a teljes anyagnak mielőbbi megjelenését – csak annyit ragadunk ki, amennyi a jelenség rövid bemutatásához és a Szent Antal-összefüggések éreztetéséhez szükséges.

A szokás lényege, hogy Páduai Szent Antalnak, mint a jószág patrónusának tiszteletére ünnepének hajnalán, napkölte előtt, fiatal, életerős férfiak fadarabok összedörzsölésével kint a faluszélen, esetlen harangláb mellett, Mecsekpölöskén a nagyhídon, Abaligeten a templomgyöpön, Magyarszéken Antal faluszéli keresztjénél, elvétve házak kapujában tüzet gerjesztettek, amelynek leginkább Szent Antal tüze, olykor csak újtűz volt a neve. Ezen a tűzön hajtották át elsősorban a disznót, de a marhát, sőt néha a lovat is, hogy egészségesek maradjanak. A falu házaiban aznap a szertartás előtt és alatt nem volt szabad tüzet rakni. Ennek végeztével a tüzet, parazsat széthordták. Minden háznak jutott belőle, és a gazdasszonyok erről gyújtottak alá a tűzhelyen.

Tormás faluban a szent ünnepére a gémeskútnál dörzsöléssel gerjesztettek tüzet. Ki is dobolták, hogy a legények a munkában vegyenek részt.

A szokás eredetéről Kovácsszénája öreg nemzedékei azt beszélik, hogy igen régi fogadalomból, elsősorban disznóvész ellen történt.

E kultikus tűzgerjesztést ismerte még Mánta, Karácodfa, Kovácsszénája, Kishajmás, Szatina, Szentkatalin, Husztót, Mecsekpölöske, Mecsekszakál, Orfű, Baranyajenő, Bodolya, Abaliget, Budafa, Magyarszék népe.

Tekeresen nemcsak Antal napján, hanem más alkalommal is gerjesztettek kovával, taplóval tüzet (Notfeuer), valahányszor disznóvész volt. Amikor leégett, a disznókat áthajtották a hamván. Utána 6–7 kéve vesszőt is elégettek rajta, kukoricát, árpát szórtak közé és a disznókkal föletették. Kisbattyán faluban hasonlóképpen. Itt a faszenet a kanász meg is etette a disznókkal.

Mint látjuk, a szokás magyar és német falukban egyaránt ismeretes, viszont más vidékeken, szomszédos népeknél élő párhuzamairól még nem tudunk. Lehetséges, hogy helyi, baranyai fejleményről van szó, amely több elemből ötvöződött össze: egyrészt az archaikus tavaszi tűzgerjesztés ünnepélyes szertartásából, továbbá Remete Szent Antal egykorú jószágpatronátusából, egyúttal Szent Antal tüzének ezzel a kultikus tavaszi tűzgyújtással való összekapcsolásából, szinte azonosításából, és végül előfeltételül természetesen Páduai Szent Antalnak a baranyai franciskánus kolostoroktól olyan hévvel terjesztett kultuszából.

Említsük meg, hogy éppen Andrásfalvy anyaga szerint a szokás néhány helyen Szent Iván tüzéhez, Ligeten pedig Sarlós Boldogasszony napjához kapcsolódik.

 

Szent Antal tüze és Szent Iván tüze, tehát a tűz kultikus képzete szülte Nagybaracska újabb hagyományát: Antal estéjén gyújt tüzet és ugrálja át a fiatalság.*

A szökédiek szerint Szent Antal a gombát veti, ha napján az eső esik.*

 

*

A magyarországi Szent Antal-kultusznak másik forrása a délnémet: bajor, osztrák barokk, amelyet valósággal megigézett a Tridentinum latin szelleme.

Ismeretes, hogy az itáliai franciskánus obszerváncia nyomán bontakozó nagy rendi újjászületés Sienai Szent Bernardin, Kapisztrán és Marchiai Szent Jakab buzgólkodására egyéb kultuszok mellett a szintén obszervánsnak vallott Szent Antalnak addig inkább csak helyi, lombardiai tiszteletét is felkarolja.* Padovában a XV. században Szent Antal-társulat alakul, amely főleg a franciskánus IV. Sixtus pápa kezdeményezéseire a következő századokban szerteágazik, s a barokk szellemet annyira kifejező közösségi kultuszok között a legjelentősebbek közé tartozik. Müncheni példára Innsbruckban is nagy fénnyel alapítják meg (1652), a Habsburg-birodalomban alighanem a legelsőt. Eleinte leginkább a dinasztia s a legfelsőbb arisztokrácia sorából lépnek a tagok közé, így Lotharingiai Károly, Buda későbbi felszabadítója is. Példájukat természetesen a társadalom minden rétegéből követik.

Már 1663-ban Pozsonyban is alakult Szent Antal-társulat,* és nyilvánvalóan ennek nyomában (1673) a gyöngyösi (Congregatio S Thaumaturgi S. Antonii). Ennek hatása kiterjedt a hódoltsági ferences templomok, így Szeged hívő seregére is.*

A szakrális névmágia jellegzetes példájaként a dinasztiában, de nemsokára az arisztokrácia és polgárság körében is állandósul a Ferdinánd név, amely Páduai Szent Antal keresztneve volt,* de most terjed el mind szélesebb társadalmi körökben az Antal, Antónia név is.

Antalt hatalmas csodatevőként tisztelik. Az ő közbenjárásának, sőt hadvezéri képességeinek tulajdonították a lepantói tengeri győzelmet. Később szinte kényszerítik arra, hogy szolgálja katonatisztelőinek ügyét.

A rozsnyai ferences templomban tengernagyi ruhában, óriási testi arányokban irányítja a lepantói híres tengeri csatát (1571), ahol a keresztény gályák Don Juan d'Austria vezérletével legyőzik a török hajóhadat. A hiedelem eredete még nem tisztázott. Tény azonban, hogy a barokk Szent Antal-ábrázolásokon a lepantói győzelmet sűrűn hozzák kapcsolatba az ő közvetlen beavatkozásával.

A legenda további ihletését mutatja, hogy a spanyolok az észak-afrikai Oran városának visszafoglalását szintén Antal közbenjárásának tulajdonították. A spanyol admirális ugyanis Alicante kikötővárosban a barátok templomában Antal tiszteletére misét hallgatott, majd tengernagyi kalapját a szent szobrára tette és ráruházta a fővezéri tisztséget. Utána a spanyol flotta megtámadta Oránt, de senki sem védekezett. Kiderült, hogy az arabok a várost kiürítették. Elmondásuk szerint egy franciskánus tűnt föl megszámlálhatatlan sereggel a levegőben és pusztulással fenyegette meg őket. A csodának Európa-szerte nagy visszhangja támadt. Híre a habsburgi monarchiába, így hazánkba is eljutott.*

A franciskánusok pécsi kolostorában függött egy napjainkban lappangó kép, amely Antalt győztes oráni tengernagyként ábrázolja.* Simony (Šimonovany) templomi oltárán Antal szintén admirálisként jelenik meg.* Dunaföldvár franciskánus templomának Szent Anna-oltárán is egy kis dombormű ilyennek ábrázolja. Föltétlenül ennek a képzetkörnek ikonográfiai sarjadéka a Budapest-tabáni templom későbarokk oltárképe, amely Antalt víz partján, a háttérben gályával ábrázolja. Ez azonban már nyilvánvalóan a dunai hajózásra akar utalni, emlékeztetni.

Szülőhazájában, Portugáliában, illetőleg az akkor még hozzátartozó Brazíliában Szent Antalt közlegényként besorozzák katonának (1706). A hadseregben végül is elérte a generálisi rangot. Természetesen zsoldjáról sem feledkeztek meg, amelyet csak 1911-ben vont meg tőle az új köztársasági kormányzat.*

 

*

 

Ismerve a spanyol és osztrák Habsburgok közötti kapcsolatot, érthető, hogy a hadvezér Szent Antal tisztelete a bécsi udvarban is elterjedt. Bécs (1683), Buda (1686), majd hazánk felszabadítását a jámbor kortársak, maguk a vezetők is, jelentős mértékben Antal közbenjárásának tulajdonították. Marco d'Aviano kapucinus, a felszabadító hadjárat szellemi irányítója, téli szállásra mindig Padovába ment, és ott imádkozott a szent sírjánál a vállalkozás sikeréért. Lotharingiai Károly és felesége, a császár húga az innsbrucki Hofkirche csodatevő hírben álló Szent Antal-képe előtt adott hálát Buda felszabadulásáért. Följegyezték, hogy Károly Buda ostromához éppen Szent Antal napján fogott hozzá.* Meg kell jegyeznünk, hogy ennek a hiedelemkörnek a hazai folklórban, illetőleg barokk ikonográfiában – tudomásunk szerint – nincs emléke.

Ausztriában egészen az első világháború végéig a katonák Antalt harctéri patrónusként tisztelik. Ennek nálunk csak nyomával találkozunk. Ilyen volt szórványosan az ólomból öntött Antal-szobrocskáknak, esetleg szentképnek zsebben hordozása.*

Visszatérve Szent Antal-tiszteletünk délnémet ihletéseihez, már a XVII, században kitűnik az udvari nemesség és főpapság közvetítő szerepe, elsősorban természetesen a királyi Magyarország területén.

Már utaltunk a pozsonyi és gyöngyösi Szent Antal-társulat virágzására. Megalakult Kecskeméten is (1700).* A hazai kultusznak korai nyoma egy, a sümegi kolostor sekrestyefalán függő kép (1687), Sennyei István veszprémi püspök ajándéka, amely Szent Antalt a világ legnagyobb csodájaként ábrázolja. Hozzája képest semmiségek Egyiptom piramisai, Jupiter olimpusi szobra, Babilon falai, a rhodosi kolosszus, Diana temploma, Artemis mauzóleuma, Ptolomeus világítótornya.*

Eleinte föltétlenül kultikus hivatása volt annak a Szent Antal-képnek, amely manapság Búcsúszentlászló kolostori folyosóján látható. Eredetije a római Ara coeli kegyképe: Antal jobbjában szívalakú lángot tart a Kisded helyett. Ez is Jézus-szimbólum: én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz a világ világossága (János 8,12). A kép bal sarkában törött lábú ember meggyógyítása, a másik sarokban pedig az Oltáriszentség előtt térdeplő szamár. Felírása: VERA EFFIGIES MIRACULOSA ARACOELITANA S. ANTONII DE PADUA.* Magyarul: az Ara coeli csodálatos Szent Antal képének valóságos mása. A kép eredetileg a templomban függhetett, ahol a hívek nyilván egészen addig ájtatoskodtak előtte, amíg Szent Antal monumentális oltára meg nem épült.

Sajnos, közvetlen közelről nem tudtuk, tanulmányozni a budai Szent Erzsébet-templom csodatevőként tisztelt barokk oltárképét. Pokorny Emánuel említi,* hogy "a hívek kedvelt szentjük képét elhalmozták ezüst emléktárgyakkal, ami aránytalan kicsiségét eltüntette. Szent Antal ezüst övet kapott." Ismeretes, hogy a templom és kolostor a XVIII. században a régi kapisztránus ferenceseké volt. Úgy érezzük, hogy a kultusz balkáni és délnémet szálai legelőször éppen ebben az egyházban szövődtek jellegzetesen hazaivá.

Önálló magyarországi Szent Antal-kegyhelyről nem tudunk. Két búcsújáró helyünk (Szentantal,* Tétszentkút) patrociniuma ugyan Szent Antal, de mindkettőnek kegyképe az a Mariahilf, amelyről Mária nevenapján szólunk bővebben. Ez természetesen nem véletlen: mindkettő idézi az ország csodaszerűnek érzett felszabadulását, de a XVIII. század pestisjárványait is. Az eddigiekből is kitűnik azonban, hogy minden franciskánus templom voltaképpen szinte a Titulustól is függetlenül – Antal hajléka. Vegyük még hozzá, hogy talán nincs is olyan templom hazánkban, amely Szent Antal képmását, szobrát, perselyét nélkülözné, és ne látnánk körülötte a fogadalmi táblák sokaságát. Elmondhatjuk, hogy a szentek seregéből Magyarországon Antal tiszteletével senki sem versenyezhet.

A csíksomlyai franciskánus kegytemplom szomszédságában emelkedő hegynek Kissomlyó a neve, rajta Szent Antal-kápolna. A legendába hajló hagyomány szerint egy fráter fogadalmából épült: az 1661. évi tatárdúlás idején a felgyújtott somlyai kolostorból az ellenség elől ide, a sűrű fák közé menekült Mák János szerzetes fráter. Szorongatott helyzetében megfogadta, hogy menekülése esetén a maga kezével fog itt Antal tiszteletére kápolnát építeni. Ez meg is történt (1673).

A kápolnát később Gyulai Ferenc generális felesége, Haller Karolina szintén fogadalomból építtette újjá. Az történt ugyanis, hogy két kislányát már eltemette, amikor egyetlen fiacskája is halálán volt. Őt meg fülfájdalmak gyötörték. Egy este ágya előtt ferencrendi barát jelent meg, aki felszólította, hogy keresse meg Erdélyben azt a kápolnát, ahol Szent Antal tiszteletére kilenc keddi ájtatosságot szoktak végezni és építse újjá. Ezután a látomás eltűnt. A kisfiú reggelre meggyógyult, és ő sem fájlalta a fülét. Kérdezősködve megtudta, hogy Erdélyben csak Kissomlyón van Szent Antal-kápolna.

A kápolna azután a gróf bőkezű alamizsnájából újjászületett. Fölszentelése az 1775. évi jubileumi búcsú alkalmával történt. Somlyón az előírt négy szent helyet 1776-ban, áldozócsütörtökön látogatták végig: 1. Péter és Pál-plébániatemplom. 2. Salvatorkápolna. 3. Az új Szent Antal-kápolna. 4. A barátok temploma, a somlyai kegyhely.*

 

Említettük, hogy számos barokk kápolna pestisjárvány, jószágvész idején* tett fogadalomból született. Páduai Szent Antal ugyanis pestispatrónusként hazánkban is olykor feltűnik. Épültek kápolnák azonban szőlőhegyek oltalmára is.

Esztergom: Felsőhosszúfalu (Dlha), Érsekújvár.

Rozsnyó: Lupocs (erdei kápolna, 1696).

Győr: Csorna, Dőr, Győr, Egyházaskesző, Eszterháza (kastélykápolna), Kapuvár, Kóny, Kópháza, Kunsziget, Lébény, Magyarkimle, Nagycenk, Nagyhőflány (Gross-Höflein), Pinkafő (Pinkafeld 1697), Rábatamási, Vág,* Vitnyéd, Zsira. A feltűnő sok titulust elsősorban a közeli Bécs kultikus kisugárzása és a főúri pietás magyarázza. A jelenség különben még elemzésre vár.

Veszprém: Diska, Raposka, Berzence (1780).

Pécs: Bakonya (1807, "grassante lue pecorum", a szőlőhegyen).*

Székesfehérvár: Csór, Pomáz, Torbágy.

Kalocsa: Bács, Gádor (1765), Csonoplya (1878), Kerény (Krnjaja).

A templomdedikációk közül még a bosnyák provincia hatását árulja el Szombathely (1560), Bákó (Havaslaföld, 1591), Nasic, a barokk időkben még Nekcse (1593), Baja (1690), Nagykanizsa (1716). Már nyilvánvalóan a dinasztikus jámborságról tanúskodik Németújvár (oltár, 1653), Csíksomlyó (1674), Szentantal (Csallóköz, 1670), Kassa (1683), Eger (1688, illetőleg 1773) patrociniuma. Ezeken kívül:

Esztergom: Szentantal (1666, Pálffy Pál nádor és Lippay György esztergomi érsek alapítása), Kékkö (Modry Kamen), Vásárút (Trhové Myto, 1909), Budapest-Pasarét (franciskánusok, 1935), Budapest-Zugló (1946).

Besztercebánya: Donoval (1825).

Nyitra: Bacskafalva (Baštin).

Eger: Eger (1773, minoriták), Demjén (1780), Gyöngyöspata (1922, kápolna), Kálmánháza (1922, kápolna), Tiszaszöllős (1929), Pátroha (1934).

Kassa: Bacskó (Bačkov, 1731).

Veszprém: Alsóbogád, Badacsonyörs, Balatonszemes, Devecser, Gice, Juta, Kisörs, Nemesgulács, Szentantalfa, Tótszentpál, Zalabér.

Győr: Tétszentkút, Vértestolna (1759), Hánta (1828), Doborján (Reiding), Eszterháza (kastély).

Szombathely: Kerca, Strém.

Székesfehérvár: Pusztavám (1748), Pilisszántó (1759), Börgönd, Nagyhörcsök.

Pécs: Szigetvár (1736), Hásságy (1763), Kölesd (1858), Ófalu (1904), Hőgyész.

Vác: Ecser (1730), Felsővarsány.

Kalocsa: Óbecse (1905), Zenta (1910), Csantavér (1928).

Csanád: Arad (XVIII. század közepe), Katalinfalva (1812), Nándorhely (Ferdinand, 1862), Balástya (1891), Ószentiván (Tiszasziget, 1908), Röszke (1913).

Nagyvárad: Derecske (1742), Békéscsaba (1769), Újpalota (Palota, 1824).

Szatmár: Kaplony (Capleni, 1841).

Erdély: Csíkcsicsó (Ciceu), Dés (Dej), Magyarhermány (Herculian), Marosvásárhely (minoriták), Strézakercsiora, Újtusnád (Tuşnadul Nou).

 

*

 

Az Antal-ikonográfia hazai sajátosságairól megfelelő gyűjtés, kutatás híján még alig szólhatunk. Két monumentális ábrázolását mégis megemlítjük. Az egyik Reinel Márton mennyezetfreskója (1796) a minoriták egri templomában, a barokk ismeretes magyarországi mesterművében. Kupolafreskója a Kis Jézust imádó Antalt, a többiek pedig a szamárcsodát, a halaknak szóló prédikációt, egyéb csodáit, végül a szent halálát ábrázolják. Valamennyi jelenet szimbolikus környezetben áll előttünk a négy evangélista, a négy sarkalatos erény, és a négy egyházatya társaságában.

Zugló hatalmas modern freskókompozíciója Kontuly Béla alkotása.

Székesfehérvár, Sopron, Eger franciskánus, Bodajk kapucinus alapítású templomainak szószékein barokk dombormű: Antal a halaknak prédikál.

Szent Antal a gyermekek barátja.* Legendája elmondja, hogy egyszer egy úr házánál szállott meg. Lefeküdtek, amikor ennek úgy tűnt, hogy a szent szobájából nagy fényesség sugárzik. A kulcslyukon bekukucskált és Antal karján a Kis Jézust látta. Legtöbbször így is ábrázolják. A szegedi Dóm tér kútszobra, a szegedi származású Erdey Dezső szép modern alkotása (1944) azonban az archaikus Krisztus-jelképet, a halat tartja kezében. Ezzel az ősi tiszai városban, Antal halcsodájára is emlékeztet.

Már utaltunk arra, hogy beteges délszláv gyermekeket úgy ajánlanak az ő különös oltalmába, hogy ferencrendi habitusban járatják, vegye mintegy a karjára őket is.

Szinte kötelező ikonográfiai hagyomány az is, hogy a szent másik kezébe liliomszálat adnak, amivel angyalszerű ártatlanságára akarnak emlékeztetni. Így tűnik föl Búcsúszentlászló oltárán is. Homlokzatán jellemző párhuzamként az Angyali Üdvözletet látjuk: Gábor arkangyal kezében is liliom. Ebből érthető a szegedi tanyák népének ajkán a liliomnak szentantalvirág neve is.

Ünnepe éppen a liliomnyílás idejére esik. Kézenfekvő volt, hogy a ferences templomokban ezt a gazdag szimbolikájú virágot az ő tiszteletére meg is szenteljék. Ez az áldás már régebben is virágozhatott, bár Kleinschmidt csak újabb időkből tud róla.* Kétségtelen azonban, hogy Sümegen, a híres dunántúli franciskánus búcsújáró helyen (és talán másutt is hazánkban) a liliomszentelés már legkésőbben a múlt század elejétől fogva virágzik. Névünnepén Szent Antal oltárát liliommal díszítették föl. Asszonyok, lányok liliomszállal a kezükben szoktak részt venni a misén. A liliomot végül meg is áldják. Idősebbek manapság is foganatos szentelménynek tekintik.

Ebből a kultuszhagyományból bontakozott ki századunk legelején XIII. Leó pápa szentesítésével a gyermekek liliomos körmenete, amely hazánk ferences templomaiban is általánossá vált: anyák sokszor karonülő vagy kocsiban tolt gyermekeikkel vesznek részt a liliom megáldásának szertartásán,* amely a mezők liliomait és az ég madarait (Máté 6) idézve emlékeztet az Úr gondviselésére, Antal oltalmára.

Utána következik a körmenet, legújabban csak bent a templomban. A gyermekek megáldásával végződik az ünnepség, amely a modern időkben is emlékeztetni akar a gyermekáldás értékére.

 

*

 

Szent Antalhoz szoktak könyörögni az eladólányok is, hogy küldjön kérőt nekik. „Itt nálunk – írja* a szegedi Tömörkény István – az alsóvárosi templomba szokás lejárni Páduai Szent Antalhoz pénteken (nyilvánvaló elírás kedd helyett) délelőtt tíz órakor. Aki ilyenkor megy, annak vőlegényt szerez bizonyosan még ezen a farsangon Szent Antal. Járnak elébe sokan mindenféle lányok, nemcsak éppen a paraszti nép, hanem az úri vér is.”

Antal a szegedi dohánykertészek, paprikatermelők védőszentje. Általában erre a napra fejeződik be a palántaültetés, a murka legnehezebbje, most már csak áldás kell hozzá.

 

*

 

Antal napját az idősebb szegedi parasztnemzedékek pirosbetűs ünnepként ülik meg, kint a földön, szőlőben semmiképpen nem dolgoznak. Nem lépnek be Gutorfölde göcseji faluban sem. Erre régebben a hegymester is vigyázott. Kaposvárott hasonlóképpen, de még a nyolcad alatt sem lehetett a hegybe lépni. Ügy vélekedtek, hogy akkor a tőke leragyásodik.* A vasi Győrvár népe szerint sem jó Szent Antal napján a szőlőhegyen kapálni, mert a tőke elperzselődik, összesül, kiveri a Szent Antal tüze.* Nem lép a szőlőbe, sőt a kemencébe sem fűt Tüzes Szent Antal napján Szécsisziget népe. Kallósdon is Tüzes Antal a neve. Itt sem szabad a szőlőben dolgozni.

Szent Antal a reménytelen ügyek legtiszteltebb égi pártfogója, elveszett tárgyak nyomravezetője. Népszerűségében sem Szent Júdás (Tádé), sem újabban Rita nem fogható hozzá.

Mezőkövesd matyósága szerint,* amikor Antal a kis Jézust átölelte, a Gyermek megkérdezte tőle: mit kívánsz tőlem? Erre Antal így szólt: mindenféle ügyében segíthessek azon, aki engem kér: Ha valaki azóta a segítségét kéri, Antal kikönyörgi neki, csak imádkozzék hozzá kilenc nap és gyónjék meg.

 

Szabó István, dávodi parasztember az elveszett holmikért így szokott könyörögni: Szent Antal segíts! Hozd vissza elveszett dolgaim, akár élő nagy holt tárgyaim. Érte hálás leszek. Szent Antal segíts közbenjárásoddal. A megváltó Jézus Krisztus áldását kérd számomra! Segíts, ha üldöznek, segíts, ha gyötör a gond, nélkülözés. Segíts utamon, segíts a munkában, hogy példádat Szent Ferenc követésével is cselekedhessem és méltó lehessek Isten és ember iránti szeretetre a Te közbenjárásod által. Szent Antal segíts! Légy velem, légy oltalmamra! Óvd meg minden tulajdonomat, jelen- és távollétem alatt, és minden gonosztól, veszélytől, elemi csapástól, minden bajtól. Óh segíts, légy velem Szent Antal, Szent Ferenc, ma és mindörökké, Amen.

 

Hercegszántón láttuk, hogy az elvesztett olvasót, érmet, egyéb holmikat a megtaláló Antal templomi szobrának talapzatára helyezi, innen aztán elviheti a gazdája.

Századeleje följegyzés szerint Apátfalván a gazdátlanul elhagyott olvasónak Szent Antal olvasója a neve. Ha valaki megtalálja, a templom Szent Antal-szobrára akasztja, hogy feledékeny gazdája ott majd ráleljen. Néha egész csomó rózsafüzér függ a szent lábánál, nem viszi el senki, mert nem az övé. Ha azután valaki olyan szegény hal meg, akinek még olvasója sem volt, akkor ezekből vesznek el egyet és ráfonják a halott ujjaira.




Hátra Kezdőlap Előre