Szeptember 30.

 

Jeromos egyházatya, a későbbi magyar föld fia († 420). Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást. Egyszer egy sebzett oroszlán jött hozzája. Jeromos kiszedte talpából a tövist, mire az állat hűségesen őrizte jótevőjét. Ezért a szentet oroszlánnal szokták ábrázolni.*

Jeromos az ókori Stridon szülöttje, amelyet a kutatás Csáktornya (Čakovec) muraközi városkával azonosít. Itt emelkedett a Zrínyiek vára is. A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma (1446) hajdan jeles búcsújáró hely volt.* Az a körülmény, hogy a majdani magyar haza szülöttje volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett és megírta a rend szellemi ősének, Remete Szent Pálnak életrajzát, Jeromost pálosaink körében különösen tiszteltté tette. A pálos Báthori László Jeromos szellemi ösztönzésére fordította magyarra a Bibliát.* Életrajzát Orosz Ferenc rendtárs írta meg magyarul: Szent Jeronimus. Egyedül valóságnak ékessége. Az az Thebaisbéli dütsőséges Szent Pál pátriárkának, remeték fejedelmének és mesterének élete és halála.

 

A pálosok gyulai (1327), nagyfalusi (1325?), nagyváradi (1335, 1730) kolostorainak* Jeromos volt a patrónusa. Az esztergomi főszékesegyház egyik középkori tornyát Jeromos tiszteletére szentelték.*

Jeromos hazai kultuszához a róla elnevezett és az ő szellemében munkálkodó hieronimita rend megtelepedése is hozzátartozik. A manapság Selmecbányához tartozó Szélakna (Windschaft, Pjerg) telepen működött (1735 – 1786). Selmecbányának egyébként már a középkorban is volt Jeromos-kápolnája.*

Jeromos gótikus táblaképei olykor az egyházatyák társaságában tűnnek föl: Bakabánya (Pukanec, 1480), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470, 1490), Szmrecsány (Smrečany, 1510) szárnyasoltárain.*

Jeromos-oltára volt (1483) a pozsonyi Szent Lőrinc-templomnak.*

Gótikus faszobrait őrzi: Besztercebánya (Borbála-oltár, 1509), Kassa (1480), Kisszeben (Sabinov, Egyházatyák oltára, 1510), Lándok (Lendek, 1500), Szepeshely (Mária koronázása-oltár, 1499), Szepesszombat (Spišska Sobota, Szent Miklós-oltár, 1503).*

 

A tridenti zsinat után a négy nyugati egyházatya: Ambrus, Ágoston, Gergely, Jeromos a megújhodott barokk ikonográfiában a protestánsoktól tagadásba vett szenthagyományt jelképezi.* Odakerülnek – esetleg csak ketten-ketten – lehetőség szerint a főoltárra, szószékre, vagy a templom más jelentős helyére.

A szombathelyi szeminárium könyvtártermének freskóján: Ágoston kezében égő szívvel, Gergely galambbal, a Szentlélek jelképével, Ambrus méhkassal, Jeromos oroszlánnal, amint gyermekeket tanít. Középen a Szentháromság, egy angyal mutat rá, bal kezében kígyóval körülcsavarodott tükröt tart (1791).*

Nyilvánvalóan a Tridentinum szellemisége ihlette Hidor (1768, Baranya) Jeromos-titulusát is.

 

A Kazinczy-kódexben (1526) olvastatik egy igön szép példa: mely igön jó az Szent Jeromimusnak ájtatossággal szolgálnia és ű képét az szüzeknek cellájokba tartania.* Eszerint volt egy szépséges apáca, aki buzgóságával, szentségre törekvésével tűnt ki. A pokolbeli ördög ezt megirigyelte és egy ifjat égő szerelemre gerjesztett a szűz apáca iránt. Már halálra akarta emészteni magát, előbb azonban egy ördöngős emberhez fordult segítségért. Ez egy ördögöt idézett meg, aki az ifjat éjszakának évadján az apáca cellájába próbálta vezetni. A gonoszt azonban Jeromosnak a cellában függő képe visszarettentette. Egy másik ördög is hasonlóképpen járt. Az ördöngős most egy harmadik ördögöt is fölidézett. Ez fortélyosabb volt és kiáltozni kezdett: ha őt Jeromos menni hagyja, ide soha nem tér vissza. A szép apáca, ki akkoron imádságba iresködik vala, meg a többiek is az ördögöt vallomásra kényszerítették. Jeromos tüzes láncokkal kötözte meg. Kérte az apácákat, könyörögjenek szabadulásért a szenthez, soha nem fogja megkísérteni őket. Ezek magasztalták Jeromost, az ördög pedig csakugyan elenyészett. Felsüléséért az ördöngősön akart bosszút állani, aki azonban szintén Jeromos oltalmáért könyörgött. Erre az ördög, mint a füst, eloszlott. Az ifjú a bujaság tüzét nem tudván magában eloltani, felakasztotta magát.

Ez példából azért elérthettitök, mely igön jó ez dicsőségös Szent Jeromimosnak szolgálnotok és képét cellátokban tartanotok.

 

A magyar, illetőleg hazai néphagyomány Jeromosnak, a nagy bibliaismerőnek és írásmagyarázónak egy ponyvairodalmi látomást, nyilván idegen nyelvből való átköltést (1851) tulajdonít: Egy szép ének, melyben Szent Jeromos doktor az utolsó ítéletkor leendő rettenetes csudákat bizonyítván, melyeket régen az Úr Isten neki, mint kedves tanítványának, megjelentett, ekképpen magyarázza azokat.*

 

A versezet először a világ végének, utolsó tizenöt napjának jeleit sorolja föl: 1. megáradnak a tengerek, 2. leapadnak, 3. förtelmes, ordítozó állatok jönnek elő, 4. a vizek lángot vetnek, 5. a füvek és fák vérrel folynak, 6. a világ épületei összeomlanak, 7. a nap megáll, 8. a föld megindul, 9. a hegyek elolvadnak, egyenes lesz a világ, 10. az emberek rettenetükben nem találnak nyugalmat, 11. a koporsók megnyílnak, 12. a világ az Antikrisztusnak hódol, 13. az élet elmúlik, 14. a mindenség lángba borul, 15. a nap kialszik. Most megjelenik Mihály arkangyal, trombitájának szavára minden ember feltámad, harminchárom évesnek látszó testbe öltözik. Előhozzák a nagy számtartó könyveket, majd következik az utolsó ítélet:

 

Jertek pedig, akik engem ismertetek,
A nektek készített országot nézzétek,
S hogy ennél is nagyobb legyen dicsőségtek,
Örökkön örökké velem örvendeztek…
 
Azonnal megnyílnak egeknek ajkai,
Abba bemenését nagy szívvel várói,
S az őrzőangyalok lesznek udvarlói,
Világ üdvösségét óhajtván szentjei.
 
Bűnösöknek mondja: távozzatok tőlem,
Áthozottak, szemben nem lesztek énvelem.
Nem adatik nektek soka már kegyelem,
Kik semmi jót soha nem tettetek velem.
 
Mezítelen voltam, meg nem ruháztatok,
Mikor szomjúhoztam, italt nem adtatok,
És hogyha éheztem, ételt nem adtatok,
Azért mindörökké tűzben égni fogtok…
 
Jól meggondold ember ezek változását,
Némelyeknek pokol felé utazását,
Némelyek egekben felmagasztalását,
Vesztöket azoknak, ezek vídulását…
 
Mi oltalmunk legyen szent véred hullása,
Kálváriahegyre kereszted vonása,
Keresztfán érettünk tett sok sóhajtása,
Boldogságos Szent Szűz sűrű zokogása.*



Hátra Kezdőlap Előre