Október 9.

 

Dénes, Páris vértanú püspöke (III. század), a Merovingok, majd Karolingok védőszentje. Emlékezetét a sírja fölött emelt Saint-Denis-apátság, a francia királyi család temetkezési helye ápolta és terjesztette. A jámbor legenda szerint lefejeztetése után fejével a kezében ment sírjába. Sokszor így is ábrázolják.

A Tizennégy Segítőszent egyike, fejfájósok szokták magukat oltalmába ajánlani.* Ennek hazai nyoma a sükösdi kéziratos kis rituale (1710) áldása, contra capitis dolores:

† Posuerunt super caput eius scriptum: I † N † R † I. Titulus triumphalis defendat te ab omni dolore capitis tui N. per merita Beatorom Dionysi et Johannis Baptistae quorum abscissa capita fuerunt absque omni dolore in nomine Patris † et Filii † et Spiritus Sancti † Amen.

Dénest és ünnepét középkori liturgiánk számontartja. Régóta kedvelt keresztnév, de ismeretes családnévi változatokban is: Dénes, Dénös, Dienes, Gyenös, Gyenis, Gyenizse, Gyenes,* Szeged középkorából Gyengyüs, XVIII. századából Jenes.

Templomtitulusaival igen ritkán találkozunk: Ipolybolyk (Bolkovce, 1318), Szatmárnémeti (1339, domonkosrendi apácák, elenyészett). Hasonlóan a telki bencés apátság dedikációja is. Szentdienes (Baranya, új temploma 1797). Ennek föltételezhető oka, hogy naptári közelségben van a kivételes tekintélyű Mihály arkangyal. A soproni Szent János-templomban 1454-ben oltárt emelnek Dénes tiszteletére.*

Természetesen helynevekben is föltűnik. Szentdienes falu volt a középkori Pest megyében.* Ekkor virágzott a váradi egyházmegyében szintén Szent Dienes (1291),* a Csanádiban az ágostonrendi Dénesmonostor. Lehetséges azonban, hogy itt Dionysius Aeropagita volt a patronus.*

Dénest segítőszentek társaságában látjuk Bártfa (1500), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1514), Kisszeben (Sabinov 1520), Ludrófalva (Ludrová 1510), más csoportosításban Kispalugya (Paludzka 1510) szárnyasoltárain.*

Egy Székesfehérvárott bemutatott jezsuita iskoladrámának (1759) Dénes a hőse.*

Dénes volt a neve annak az előkelő magyar ifjúnak, aki a mondai hagyomány szerint* bekívánkozott Menedékkő középkori karthauzi szerzetesei közé. Mindenki iparkodott fényes származására hivatkozva szándékáról lebeszélni, ő azonban állhatatos maradt. Alázatosságát a perjel próbára akarta tenni: ő lett a birkapásztor. Dénes hűségesen megfelelt a feladatnak. Egy alkalommal az erdőből nagy medve tört elő és több juhot elragadott. Dénes nem tudta őket megvédeni, és ezért a perjeltől büntetést kért. Elöljárója vigasztalgatta és azt tanácsolta neki, ha visszajönne, a medvét a szent engedelmesség nevében szólítsa föl, hogy a nyájat hagyja békén. Így is történt. A medve meghunyászkodott, mire Dénes övével átkötötte és a kolostorhoz vezette. Végül a vadat eleresztették, de meghagyták neki, hogy a monostort messzire kerülje el.




Hátra Kezdőlap Előre