Bevezető

A 2001 novemberében tartott konferenciánkon - "zsinatunkon" - választott jelmondatunk így hangzik: Teljes szívvel. Teljes szívvel lehet különbözőkhöz - személyekhez, más élőlényekhez, dolgokhoz, cselekvéshez stb. - fordulni.

Mi a jövő emberének és közösségének létrehozásához akarunk teljes szívvel fordulni. Amennyiben vallásosak vagyunk - s többnyire azok vagyunk -, tudatában vagyunk annak, hogy ezzel egy az Isten által elénk tűzött cél eléréséért akarunk együtt - és az ilyen értelemben cselekedni akaró másokkal is együtt - munkálkodni.

Teljes szívvel akarjuk magunkat bevetni az első magyar schönstatti leányszentély létrejöttéért. A schönstatti szentély mintegy műhely, melyben létrejön az Isten és az ember közötti együttműködés. Ez az együttműködés bizonyos kölcsönösséget jelent, nemcsak mi kérjük, várjuk, hogy Isten tegyen értünk, hogy Isten megajándékozzon bennünket, hanem készek vagyunk arra is, hogy igennel válaszoljunk, amikor Isten a mi közreműködésünket akarja egy új társadalom felépítésében.

Nem vallásos barátaink tudják rólunk, hogy mi így fogjuk föl a feladatunkat, hitünket. Ennek megfelelően viszonyulnak hozzánk, vallásosságunkhoz. Tudják, hogy a vallásos kifejezéseink, felfogásunk olyan értékeket hordoznak, melyek emberi, közösségi mindennapi életünkre megbízhatóan és felülvizsgálhatóan, érzékelhetően jó hatással vannak. Ezúton is kérjük őket, és mindenkit, aki beleolvas ebbe a füzetbe, hogy ilyen értelemben és megértéssel fogják fel, amit olvasnak. "Cserébe" fölajánljuk a közreműködés lehetőségét egy nagy cél eléréséért való munkálkodásban.