CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
Bevezető és mottó helyett
A jövőkutatás elméleti kérdéseiről
Elméleti szint
A jövőképek osztályozása
A mindennapi előrelátásról
Utópia - antiutópia
A tudományos jövőképek
A tudományos jövőképek készítésének feltételei
Tommaso Campanella: A Napváros
Orwell: 1984.
Mikroelektronika és társadalom
Mikroelektronika: hosszú távú lehetőségek és kockázatok
Foglalkoztatottság, elfoglaltság és a társadalom reneszánsza
Rio-modell
A jelentés felépítése
Brundtland: közös jövőnk - az elnök előszava
Az egyetlen földtől az oszthatatlan világ felé
Harmonikus fejlesztés
Az élelem biztosítása - a lehetőségek fenntartása
Fajok és ökoszisztémák - a fejlesztés erőforrásai
Energia - válaszutak a környezet és a fejlesztés előtt
Ipar - kevesebbel többet termelni
A város kihívása
Mi az újdonság ebben a programban?
Feladatok a XXI. századra
A fenntartható településfejlesztés
A biológiai sokféleség védelme
Nem-kormányzati szervezetek
Írásban történő szakértői véleményezés módszerei
Ötletírás
Kérdőíves megkérdezés
Delphi módszer
Forgatókönyvírás
Az előrejelzés készítésének általános folyamata
Ismertető
Alapvetően új gondolkodási módra van szükség: olyanra, hogy a technológiai kor embere, akikből amúgy is van elég, számában ne lépje túl az egészséges mértéket, és hogy minden teljes értékű élőlény eleget tehessen a kihívásnak, beteljesítse szerepét, amire hatalma és kötelessége predesztinálja. Ez a gondolkodásmód mélységesen humanista. Azt a fajta már-már csodát, amire szükségünk van, hogy az emberi szellem újjászülethessen, csak egy új humanizmus hozhatja meg nekünk.
Ez a humanizmus felel meg korunknak, ez söpörné el és váltaná föl új elvekkel, új normákkal a maiakat, amelyek alkalmatlanok és nincsenek összhangban célunkkal. Ez a humanizmus új értékrendet gyökereztetne meg, helyreállítván belső egyensúlyunkat, s adna új lelki, erkölcsi, bölcseleti, társadalmi, politikai esztétikai és művészi indításokat, hogy üressé lett életünk ismét megteljék tartalommal, így ismét képesek leszünk a szeretetre, a barátságra, a megértésre, az együttérzésre, az áldozathozatalra, vidám társasági életre. Egykori becses benső kincseink felfénylenének, és ismét kiteljesednének ama jó tulajdonságaink, amelyek az élővilág változatos formáihoz éppúgy közelebb hoznának minket, mint idegen ég alatt élő embertársainkhoz, sokat nyernénk, ha a megszakított kapcsolatok újból helyreállítódnának.
Legyen ez az új humanizmuserős és rugalmas, hogy az anyagi forradalmaknak, amelyek most rajtunk uralkodnak, mi kerekedhessünk fölébe, bátorítson és vezéreljen bennünket, hogy az emberi rendszerekben végigviharzó társadalmi- politikai forradalomnak, melynek most az erőszakos kitörései sanyargatnak, békés és konstruktív irányt adhassunk, így talán azt is megértjük, hogy a lélek elsődleges voltáról soha többé meg ne feledkezzünk. Legyen az új humanizmus egyetemes jellegű, ne csak egyes nemzetek vagy osztályok vélekedésében és magatartásában idézzen elő változást, hanem váljon sajátjává a világ népessége java részének. Végső soron tehát győzze meg fajtánkat, hogy kiemelt helyzetére csak akkor jogosult a Földön, ha megújító, mérséklő és védelmező elemet képez az élet áramában, s nem tulajdonítja magának azt a jogot, hogy korlátlanul bíráskodjék elevenek és holtak felett, s hogy saját kényére-kedvére, válogatás nélkül hagyjon életben vagy taszítson a halálba minden fajt.