61. MAGYARSZOVÁT

1213-ban Zuat néven írják az okiratok. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 376.) 1329-ben Zovath, 1334-ben Zoat, 1410-ben Zowath, 1587-ben Zovatt utraque formában jelentkezik. (C. Suciu: i.m.)

Első okleveles jelentkezésekor a kolozsvári várispánság faluja volt, amely alig lehetett templom nélkül. (Documente. XIII. C., I. 53.; Kelemen: Művészett. I. 114.)

1332-ből ismerjük papja nevét is: István, aki a pápai tizedjegyzék szerint 40 új banálist fizet, majd ismét 60 új banálist, 1333-ban 40 keresztes banálist, majd 8 garast. (Documente. XIV. C., III. 129, 146, 181.; Györffy: i.m. III. 376.) István plébánosról egy 1341-ben kelt oklevél is értesít: Tamás erdélyi vajda fogságba veti, ami miatt és sok más, hasonló visszaéléséért, erőszakoskodásáért András erdélyi püspök XII. Benedek pápánál panaszt emel a vajda ellen. (Documente. XIV. C., IV. 64.; Urkundenbuch. 520.)

1346-ban egy határjárási oklevél a dombon álló templomot és temetőjét említi, amely éppen a megosztott birtok határvonalába esett. (Kelemen: i.m. 114.)

1390-ben Mihály plébánost László ózdi főesperes, püspöki helynök kiküldi egy birtokátadás intézésére. (Beke: Az erd. egyházmegye. 139.; Erdélyi Káptalani Levéltár. Miscellania. I. fasc. 3,25.)

A hagyomány arról is tud, hogy egykor fehér szíjas barátok is voltak itt. (Ref. Névkönyv. 1888. 4.) A XIV. századi templom ma is áll. Korai csúcsíves stílusban épült. Szentélye a hatszög három oldalával zárul. Ajtói már a XV. századiak.

Korának meghatározását a boltzárókövek címerpajzsai segítik elő. Zsigmond király pecsétjének kettős keresztje és a sárkányrend jelvénye Zsigmond korára utal. (Kelemen: i.m. I. 114.)

A hajóban az egymással szembeni kiugró falpillérek egykori boltozatának tanúi. A falpillérek fejezeteit négy Suky címer díszíti az 1418. előtti bővítés idejéből.

1790-ben javítják, amikor a boltozatot lebontják s bordáinak záróköveit beépítik a portikuszokba. Az átalakításkor került elő két zárókő: kettős kulcs (Péter jelvénye) és kettős kereszt, melyet a sárkányrend jelvénye fog körül. (Kelemen: i.m. I. 114–119.)

A templom nagy hírre tett szert, amikor az 1925. évi javításkor a mészréteg alatt felfedezték rejtőző falfestményeit. A XIV. századi képek közül az életnagyságú szent nagyon megrongált állapotban volt. (vissza is vakolták), a megdicsőült Krisztus (felső teste) pedig megsemmisült. A XIV–XV. század fordulóján készültek az alábbi képek: feltámadás, szentek kara, 12 apostol, fölöttük az üdvözítő ülő alakja, imádkozó angyalok. A szentek közül Szent Ferenc a ruhájáról ismerhető fel, míg az apostolok közül Péter a kulcsokról, Pál a kardról, András a keresztről, Júdás az erszényről, Jakab a zarándokbotról, ifj. Jakab a késről. Nagyobbrészt másolatból ismeretesek.

A középkori lakosság a reformáció idején az unitárius vallásnál állapodik meg, a templommal együtt.

Az unitáriusok mellett reformátusok is vannak a faluban, akik a reformáció idején vagy nem lettek unitáriusok, vagy ami valószínűbb, a Rákócziak korában az unitáriusok egy része újra református lesz. 1682-ben református templomot építenek, amit felirat örökít meg: „E templomot Tekintetes Nagys. Losonczy br. Bánffy Dénes özvegye építtette fondamentumából az Atya-Fiú-Szentlélek Isten tiszteletére. 1682.”

1838-ban tornyostól újítják. 1871-ben összeomlás veszélye miatt bezárják s csak 1888-ban építik újjá. (Ref. Névkönyv. 1888. 4.)

A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184, 227.; Helységnévtár. 1913.)

Református templom

Református templom

Unitárius templom

Unitárius templom