97. HODGYA

1566-ban Hogya, illetve Hogija néven jelentkezik az okiratokban (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1567-ben a regestrum Hoggija néven 15 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 22.), míg 1602-ben Hogga (C. Suciu: i. m.) formában fordul elő.

Középkori temploma nem volt, Farcád templomához tartozott. Már 1653-tól önállóságra törekszik, de ezt csak 1752-ben, illetve 1758-ban éri el.

Egy 1653-ból való adat a település azon óhajának ad hangot, hogy a farcádi pap gyakrabban járjon ki szolgálatra Hodgyára. Ebből feltételezik, hogy már ekkor temploma van. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 139.; Orbán: Székelyföld. I. 39.) Ezt erősíti meg az 1670-es dátumot őrző keresztelőmedencéje is, amely a székelykeresztúri múzeumban található.

A templom régisége mellett szól az is, hogy 1750-re annyira kiöregedett, hogy új templomot kellett építeni. Mai temploma 1812–1822 között épült. (Dávid L.: i. m. 139.)

A templom középkori kincse volt az 1801-ben a Tamási Károly és neje, Mauch Jozéfa által adományozott művészi ónkanna. Korát a korszakra jellemző típusú számjegyekkel felírt MCCC-es dátum határozza meg. Alakja nyolcszögű volt és oldalán mélyített vonalakkal vésett szentek alakjait (Szent Mária, Szent János, portugáliai Szent Erzsébet, Alexandriai Katalin és Szent Apollónia) ábrázolta. Alul sárkányok és más szörnyek képei díszítették. Fedele gótikus ornamentikával készült. Lehetséges, hogy kassai műhely alkotása.

A művészi ónkanna a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum birtokába jutott Cserey Jánosné Zathureczky Emília ajándékaként, aki csere útján szerezte meg az egyházközségtől 1879-ben. Sajnos, a második világháború végén, 1944-ben eltűnt. (Orbán: i. h.; Dávid L.: i. m. 139–140.; Csutak Vilmos: A Székely Nemzeti Múzeum Alapítása. 23.)

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek és azóta is azok. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.), és e század elején is csak református egyháza és temploma van. (Helységnévtár. 1913.)

Református templom

Református templom