Földbe temetve
(egy halott nő elmélkedése)

Márvány-kezemmel testemhez érek,
Amely kővé dermedt s fagyott.
Körülvesz a néma sötétség...
Egy penészes kripta mélyén vagyok.

Ahol a vad kés, testembe hatolt,
Most férgek isszák alvadt vérem.
Egyhangúan és éberen bár,
De én is holtak életét élem.

Rothadó foszlány egykor szép ruhám,
S parfümöm az elmúlás bűze.
fehérlő fejemre koszorút
Fekete pókok serege fűzte.

Nem tudom, mióta pihenek itt
Mocsok-lepte koporsómba téve.
Nyílt szemeim semmibe merengnek;
Még nem nyugodtam bele, hogy vége.

Bánki Anna: Földbe temetve