Gyász(fekete)
(Csak akkor vesznek észre...)

Talán majd minden fekete virág
Sírom kiszikkadt földjéből fakad
És bénultan bámulja a világ
A kriptámon pihenő, holt madarakat.

Talán a szél büszkén csörgeti majd
Porba süllyedő, bús csontjaim,
Melyekből ezernyi gyászvirág hajt,
Szirmaikkal nevetve az élet gondjain.