Romok
(Az öt szeretőnek)

Nem kell már az édes szó,
Mit szívem hamisan fogad.
Nem kell több képmutató,
Ha a szerelem kitagad.

Mondhatod, hogy szeretsz,
De szavaid elszállnak.
S te majd bomlottan nevetsz
Romjain egy várnak,

Melyet magad építettél
Hazudott kövekből.
Most nézd meg mit tettél!
Hogy lesz új vár ebből?

E törmelék még éltet.
A remény porát érzed.
De milyen az az élet,
Mi egy újabb végzet?