Tükörből nézve

Kihalt folyosón lépted koppan
S e léptet ezer árny követi.
A homályban egy fáklya lobban.
Fényét a falak tükrére veti.

Megállsz nevetve...
A tükörrel bátran szembenézel
Egy jóképű férfi néz szembe veled
S önmagad láttán büszkeséget érzel.

Arcod ismét elfordítanád,
De képed most nem enged.
Kérdőn néz vissza rád,
S a rettegés ölt alakot benned.

Bámulod önző önmagad,
De már nem találod szépnek a képet.
Túl hidegek ezek a falak...
És túl csendesek a magabiztos léptek.

Nem ismered valódi énjét
Annak, ki szemedbe néz.
Most látod először igazi lényét,
Mely magával húz; úgy érzed félsz.

A felismeréstől ordítanál.
Futni kezdesz, de lépteid üldöznek.
Egy ismeretlen előtted áll
S te kétségbeesve rohansz a tükörnek.