Csalódás a világban

Nem sok maradt életemben,
Mi örömet okoz.
Minden, mit szerettem
Most örök pusztulást hoz.

A túlvilág engem hív
S én örömmel megyek.
Harcot értem már nem vív
Senki, hogy élő legyek.

Itt hagyom e világot,
E bús, keserű földet,
Mely csak szenvedést látott;
A sok, hazug könnyet.

Itt hagylak titeket,
Kik nevettetek rajtam.
Most nevessetek, míg lehet!
Csak élni akartam...