Elhagyott múlt
(B. Á. -nak)

Megyek az úton. Léptem
Visszhangja a falakon kopog.
Mögöttem hamu, mellettem romok.

Előttem tükör, benne képem.
A múlt sötét homályában állok,
De büszkén a jövőbe kiáltok.

Te tartottál engem e múltban,
De elengedem kezed.
Nem tartok tovább a sötétbe veled!

Eddig a köd árnyékába bújtam,
De ezentúl más jelenben élek,
A világtól új életet kérek.