Gyilkos esték
(Forró Dórának)

Sötét, nyúlós esték...,
Akár a fekete festék;
Lassan másznak el minden testig
S bőrünket szürkére festik.

A holddal világított, fagyos ég,
Akár a tükörsima jég,
Tagjainkat megbénítja
S a forró vágyat elnémítja.

A Hold halotti, sápadt fénye,
Mint az éj torzszülött lénye,
Csupán túlvilági gondolatnak látszik,
Mely a kihalt házak közt játszik.

Sötét, nyúlós esték...,
Akár a fekete festék;
Lassan másznak el minden testig
S bőrünket szürkére festik.