CÍMLAP
Gulyás Péter Pál
Az ádámcsutka
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Vekerdi László előszó-levele
Bevezetés
A bomba
1. rész
Összecsengő Csillagmesék
Óriás emberősök
Fókuszban az Alma
Rokon lélek kerestetik!
Ádám titán
Ha...
Ádám veri az eget
Isten megbánja, hogy...
Két világ közt
Gullivernyi Ádám?
Isten is óriás?
A szír Ádám
Egy beszélő lábnyom
Óriás pátriárkák
Ábrahám lépte
Jákób sziklapárnája
Kalev-fi a kőpárnán
Hivatalos óriások
Éva nyughelye
Mi ez az egész?
Elmesésedés?
Csökkenési elmélet
Az Atlasz-Ádám
Életrajzi metszéspontok:
Ádám az óriások klubjában
Ádám nem istenség
Atlasz atya
Oszlopemberek
Atlasz a világ közepén
Ádám a világ közepén
A szörnyű égkerék
Göncöl válla
Egy indián oszlopember
Szeles emberőseink
Bódoganya
Hórihorgas csillagászok
Ádám
Göncöl
Atlasz
Két családlátogatás
Családi körülmények
Ádám édesanyja
Atlasz szülei
Kert a fejtetőn...
Két kertészet
Kiskert az Égben...
Éden a hegyen
Kert az égtengerben
Kert a fejtetőn
A kerti parti
Ádám leánya
Egy égig érő Nap-lopó
A kertjét vesztett Göncöl
Démétér begurul
A kertőrök és a sziklává válás
Markáns marker
Atlasz heggyé válik
A vétkes
Perújrafelvétel
A mese tudja az ősszabályt
Ádám hegyhez kötése
Emlékeztető
Ádám-hegy kerestetik!
Ádám-hegy a végeken!
Halálában hegyhez kötik
Ádám-hegy az orrunk előtt
Pime-bibi
A két névadás mégsem üti egymást
'Adamnac feiere'
Kozmoszhegy-Golgota
Hol is járunk?
Sziklává válás az Ószövetségben
Lót felesége szirtté dermed
Atlasz és Lótné
Sára végül is heggyé válhatott?
Sziklakultusz a Bibliában
Lelki szikla?
Hegyimádók
Sziklává válás az Újszövetségben
Jézus "sziklává változtat"
Sziklává válás, megfordulás
Demiurgusz-Péter?
Péter és a világközép
Péter, a székesegyház
Péter kertje?
Válláról a Mennyországba
Szikla emberősök
A Kalevipoeg Lindája sziklává válik
Séta az apa hátán!
A hegyisten fia
Ködmönös hegyember
Kincsesmélyű-hegy-apa
Kőapa?
A mesemondó szikla
A Nagy Anya sziklává válik
Niobé ősanya is volt
Ádám és Niobé közös hajóban
Nem áll rosszul a szénánk
Tintaleves papírgaluskával
A lenyelt könyv
A nagy votják fehér tehén
A szöveg hangsúlyai
A szent tehén
Mit rejt a Fehér Ló gyomra?
A lenyelt tudás - görögül
Sörben az igazság...
Tudásnyelés a Bibliában
"Egyed, amit én adok neked"
Féltékenységi törvény
Megivott aranyborjú? Megivott törvénytáblák?
Prófétálnod kell
Ádám jós lesz
Élettani hatása
Tudástárgy, titáni belekben
A Vipunen akta
Még Gilgames is...
Vipunen előélete
Vipunen kertje
Vipunen szakképesítése
Vipunen is égig érne?
Égbejáró egyenruha
Beszélő köntösök
A vasbocskor a világhegy hágáshoz
Miért oly laposak az égigérő hegyek?
Elég az Emberből!
A hegyek gatyába rázása
Az igazi Olümposz
Elsüllyesztések
Isten hegyet süllyeszt
Koponyahegyek?
Elsüllyesztéshez-Koponyahegy
A Kárpát hegység is embernek születetett, elsüllyesztették
De mért nem szakad le az ég?
Fejezetzárás
2. rész
Az Alma Kálváriája
Almagereblyézés, magyar mesékből
Az alma nem vész el, csak...
AZ ÉGIGÉRŐ FA:
Kámforrá vált aranyalma
Roboráló gyümölcs a ládafiában
Almás happy end
A KIS LÁMPA:
Fura aranyalmák
Miféle barlang ez?
Aranyalma, kóstolóba
Az almás magaskultúra
Az alma eltűnik
Az alma visszaszáll
Mire jó az édeni élet-alma?
Almák a sutban ...
Hova tovább?
Égi gyümölcs a Fán
Csillagfa
Zamatos égi gyümölcs
Napnarancs?
Nagy hosszú almafa
Fáról rablott égitestek
Csodatárgyak a barlangban
Az égitest-almák hazatérnek
Szüret az égből
Égitestek a barlangban
Mi a pláne az égitestrablásban?
A Nap-Holdfaló sárkány és a Banya
Tűzmadár
A sárkány étlapja
Vulkán-sárkány az almarabló
Valami bűzlik
Mind a hegyet, mind a sárkányt félreértettük eddig
A sárkány-vulkán
A Sárkány vulkánként leli halálát
Vérszurok: a magyar hagyományban
A sárkány hattyúdala
Baljós megjelenés
A Sárkány és a Hegy viszonya
Sárkány a hegyben
Sárkány a sziklában
Égkő a sárkány-sziklában
Forró nyomon
Sárkányos ínyencségek
A gyík és a tűzhányó
Sárkány-ráadás
Jó vagy rossz sárkány?
Vissza a ludainkhoz...
Vulkanizmus a Bibliában
Vulkán a Bibliában
A Kalevalát se látják!
Ádám sárkány
A kincsesbarlang
A helyszínválasztás bizonyít
Párbaj a Sárkánnyal
Kul a kereveten
Vaskohó-Egyiptom
Tóra a tűzből
Tűzhegy
A Tűztenger kétfelé válik
Csak bámulunk
Párhuzamos történetek
Odüsszeusz, a "szemszabadító"
A Küklopsz tekintete
Világító szem
A beszélő homlok
A Küklopsz aranyalmája
A Küklopsz sárkány volt
Kődobáló Küklopsz-sárkány
Egy magyar Küklopsz vallomása
Kiesett fényszem
Ennivaló szemek
Aladdin a sárkányban
Fénylő kijövetel
Sziporkázó szabadítók
Mózes ragyog
A fénylő arc bibliai vándorútja
Péter arca is...
Látászavarok
Az édeni gyümölcs a kertbe visszatér
Sasszárnyakon
Útban az égbe
Mózes, az égitest szabadító
Anyajegyek
Befejező kérdés az olvasóhoz
Előszó
Az Ádámcsutka, ez "az édeni tudásgyümölcs" és a "mózesi tudástábla" között
épített szivárvány-híd lenyűgözően érdekes olvasmány, meggondolkoztató
szellemi kalandozás a korai tudás, a mai tudományt megelőző és nem csekély
mértékben implikáló gondolkozás történetében. Méltó Várkonyi Nándor
közkedvelt köteteihez, Kerényi Károly ragyogó mítoszelemző esszéihez,
Honti János mesefilológiai tanulmányaihoz, Gulyás Pál Nyugaton át Kelet
feléjéhez. Nem épp az utóbbiból találhatna az Ádámcsutkához leginkább
találó mottót? "Minden közösségben kell rejtőznie az őt mozgató technikai
és társadalmi apparátus alatt egy végső célösztönnek, amely már a vallás és
a metafizika birodalmába tartozik, amelynek a tényeit aktába nem lehet
iktatni, de a szívekbe nem iktatásuk mégis beláthatatlan következményekkel
jár: a közösség felbomlásával."
Meglehet, ilyesmit tudhattak földünk legkülönbözőbb fertályain a
"paleometafizikusok" és ilyesmit fogalmaztak meg bámulatos azonossággal a
Zóhártól a Kalevaláig? És mintha még Spinoza bibliafilozófiája is ezt a
tudást közvetítené, illetve alkalmazná óriási szakértelemmel saját korára,
az "ádámcsutkán" rágódó tudós - filológusok - teológusok között egyedül
mutatva rá "mózesi korrekció" lehetőségére. No de, ez úgy lehet, csupán a
magamfajta 17. századra (úgy-ahogy) specializálódott "szakbarbár"
elfogultsága. A lényeg az, hogy az Ádámcsutka szivárványához válogatott
legkülönbözőbb színű "spektrum-vonalak" legkülönbözőbb helyekről származó
rendszerei milyen meglepően hasonlítanak: valósággal leképezhetőek
egymásra. Ugyanakkor persze mind különbözőek is egymástól. A
"paleometafizikusoktól" nem volt idegen az "egyetemes" és az "egyedi
harmóniája." Tán ilyesmi lehetett a közösségkötő "paleoetikai" erő? Annál
is inkább, mert ennek a paleometafizikai tudásnak a forrását a Mennybolton
kell keresni; egyfajta "paleoasztronómiában." E tekintetben az Ádámcsutka a
Pocakhegy szerves folytatásának-kiegészítésének is tekinthető, bár merőben
más összefüggésrendszerben ("paleokontextusolók") és rengeteg új,
speciálisan ádámi-mózesi adattal és összefüggéssel.
Kiemelkedően szemléletes és szellemes az oszlopemberek felsorakoztatása,
elhelyezésük a legkülönbözőbb földrajzi helyekről származó és mégis
bámulatosan összecsengő csillagmesékben-csillaglegendákban, soha nem
veszítve szem elől Ádámot, akinek óriás mivoltával különben Michalengelo
láthatóan tökéletesen tisztában lehetett; amint Homérosz is Atlasz valódi
ádámi büntetésével. Mesteri Göncöl beillesztése a mennytartó oszlopemberek
sorába. Innen aztán csak egy lépés a Sarkcsillag (óriáslépés persze), és
máris bent vagyunk a Pocakhegy világában. Bámulatos, hogy a Hegyemberek
és az Emberhegyek a maguk sziklásságukkal-barlangosságukkal milyen
szépen illenek ehhez a csillag centrikus égi világhoz: egy valóságos
"paleogeológia" körvonalait sejtetve, amelyből szinte magától adódik a
Vulkán Sárkány analógia, vagy inkább homológia; egyfajta ember-hegy
vonatkoztatás (vagy inkább leképzés?) logikája szerint.
A mesék és legendák világosan mutatják, hogy a "gigászok sárkánynak is
láthatók", s ezáltal logikus, racionális magyarázatot nyernek a Hold- és
Napfogyatkozások. És Szent György harca a Sárkánnyal? Megérteti ezt is a
"Kul a kereveten" fejezet. (Különben a Kolozsvári testvérek híres prágai
bronzszobrán a Sárkány mintha igencsak sziklás talajból bújna elő? Lehet,
persze, hogy ezt csak a könyvön fellelkesült laikus látja így. De hát
Gulyás Péter Pál könyve gondolkodásra késztet, s ez a mai erősen
gondolkodásellenes Magyarhonban unikummá avatja. Már csak azért is ki kéne
adni. Valószínű persze, hogy épp ezért nem fogják kiadni. Itt ma minden és
mindenki rock zenészektől és focistáktól (a szurkolókról nem is beszélve)
professzorokig, írókig, akadémikusokig, püspökökig nyíltan vagy rejtetten
lázít a gondolkodás ellen, különféle politikai, gazdasági, etnikai,
kvázifilozófiai, pszeudotörténeti misztikák nevében, az Ádámcsutka
pedig azt bizonyítja, hogy a mesék, legendák, mítoszok egyáltalán nem
misztikusak. "A régiek rendszeresen gondolkoztak." Alkotásaik és tetteik
nem érzelmileg, s pláne nem érzelmesen értelmezhetőek, csakis racionálisan,
kartéziánus világossággal. Mózes éppen úgy "égitestszabadító" mint Galilei;
mindkettő korának megfelelő logikával. Éppen ezért terjedhetett el, amit
képviseltek, meglepően gyorsan, mint később a newtoni. Ez is "egy hatalmas
csillaglegenda", amiből még az alma se hiányzik. És nem "széthullt
részeiből" keltek ki a fizika különböző szakterületei? "Meglehet, hogy egy
új mesét hallucinálok itt össze, de akkor tessék megválaszolni, hogy mit
keres pont az "alma" a szent szövegben?" - hogy egy Gulyás Péter Pál
parafrázissal zárjam ezt a recenzióvá nyúlt levelet
Sok ilyen szép könyvet kíván a Szerzőnek, és persze kiadót is.
Vekerdi László
Budapest, 2006. november 13.