AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Bevezetés

Halálos ágyán fekszik a bolond,
Szívét összenyomta az a sok gond,
Megszakadt ő a szent szerelemért,
Megszakadt ő Földváry Eszterért.

Egyedül fekszik a vetett ágyon,
Házában haldoklik, mégsincs otthon,
Nevét elfelejtette mindenki,
Mint ahogy nem is látogatja senki.

Köhög, fullad, levegőt alig vesz,
És ahogy fekszik, látomása lesz,
Remegő gömb bomlik ki előtte,
A múlt elevenedik meg benne.

Egy réges-régi őszi nap látszik,
Hol Földváry Eszter megjelenik,
És a bolond rögtön beleszeret,
E kínzó érzés hozott könnyeket!

Földváry Eszter, földre szállt csillag!
Égszínű szemed és arany hajad,
Téged mindig fényura övez,
Rád néznek, bolond szeme kell ehhez!

A bolond áll a sarkon, s várva vár,
Hátha arany lesz majd egyszer a sár!
De ő most egy gyönyörű hangot hall,
Szóljon hát néked, rólad ez a dal.

_>