AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Hatodik láncszem

Ó, te szép tavasz, te csodás!
Tündéri szép látomás!
Beborítasz illatoddal,
Falomboddal, virágoddal.

S enyém lesz kegyed, ajándékod,
Mi az átkozottaknak átok,
Ez a szerelem, bolond baja,
Terheli még a tél hava.

S ó, szíve nem bírja immán,
Nem bírja tovább némán,
S boldogan szalad ki a kertbe,
S kiáltja: Eszter, gyere!

S azon a napon péntek volt,
És emlékeken esett a folt,
Annak a napnak emléke már holt,
Reméljük, soha nem is volt.

Ó, a bolond nagyon örült reggel,
Tele van szíve szent szerelemmel,
S tele van a szép eseménnyel,
Földvárytól jövő mosoly-fénnyel.

S hol áll a szép Földváry?
Víka mellett van, ni:
És ott beszélgetnek, mosolyogva,
S bolond jött hozzájuk, bolond módra.

Emlékszik a nap elejére,
Arra a szép Valentin-ünnepélyre,
S ölelte volna Esztit százszor,
De ő messze volt, s máshol.

És akkor régi ellenfelek békültek,
A becsapott szív, és a bolond szívek,
És akkor túláradó jókedvvel ment oda,
Hol Eszter és Víka beszélgettek vala.

És mondta kedvesének, mit megbánt aztán sokszor,
Ha ezerszer nem is, de legalább százszor,
Azt mondta neki, ó, bolond gyermek:
'Eltaszít-e, Eszter, aurám téged?'

S beborult az ég,
És szél kezdett fújni,
A nagy házban mégse érezte senki,
Csak a bolond, de épp elég volt neki.

Földváry összehúzott szemöldökkel,
Mélykék, haragvó tekintettel:
'Hagyd ezt abba, bolond, utálom',
Oly gyönyörű volt, akár egy álom!

S az élet első pofonja volt ez ám,
A bolond, mint alvajáró, megy az útján,
S megkerülte az egész társadalmat,
Az egységen kívül, jaj, kívül maradt.

És a kétszázadik terem is jő,
És holtra váltott ma a csengő,
És szegény szíve majd' megszakadt,
Földváry átkának súlya alatt.

Sírva szállt ő fel a buszra,
Útján mélabú kísérte tova,
Aztán felment a házába,
S sírva leült szobájába.

Írt egy verset, de nem mondom el néktek,
Leírta mind a keserűt, mit érzett,
Leírta vágyát, leírta álmát,
Átkozott szerelemhez egyetlen fohászát.

Ámor isten lehullt az égből,
Villám sújtotta le fentről,
Még nyila megfogant bolond szívében,
Ellenállhatatlan lett a szerelem.

<_>