ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Tűz mellé

Odakinn őszi falevelek táncolják az elmúlt éveket.
Idebenn nyers-hideg fény világít, bús és rideg.
Tél dala szóla, havat kér a világ hangja,
És már most álmodom, angyalkámat fenyőágon,
Zöld vénség, szikrákat szór, nyugodt fenség,
Ha kívánom, esetleg hamarabb jön el az álom,
Rövidebbnek tűnhet, vagy hosszabb lehet,
Hallgassátok keserves sírásom:

Panaszkodik a szél a kéményben,
Még kitisztítjuk a télen,
Sárga rózsa hever a fa alatt,
Jókedved a legtöbbet ér ez ég alatt.
Fájdalmasan hosszú az idő addig,
Hogy fogom kibírni, kisfiú?

Dalomat most befejezném végre,
Nem kínozlak titeket tovább véle,
Havazott leanderkeretbe kerüljön ez,
Ugye tudod, miért mondtam ebbe?
Talán tudod, így nem kérdezhetem
Tőled, lánghajú tündérem.

<_>