AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Tizenharmadik láncszem

Lány és fiú szokásos esete

Régebben mikor meglátta őtet,
Szegény fiú szerelmes lett,
A lány csak ránézett, ó, mily csodás szemek!
De ő, később látod, mást szeretett.

Fiú csak áll leesett állal,
Nézd, befordult egy sarkon egy angyal!
Csalfa leány, megigézted mosolyoddal,
És egyedül hagytad a búval.

Fut hősünk a barátjához,
Elmesélni, mit látott,
Tündért, vagy angyalt láttam tán?
Egy szép leány ment az utcán.

S most végem, szerelmes vagyok,
Vége a könnyű létnek, ég veletek, álmok,
Már csak őt látom szemeim előtt,
Már csak elérni, megölelni vágyom őt.

S mit tett a barát? vigasztalta,
És ezeket a szavakat mondta,
Teljesen együtt érzek veled, barátom,
Ám szerelemben sose fogadd tanácsom.

Inkább emészd magad el a búban,
Akkor reményed megmarad ragyogóbban,
S látod majd egyszer a szépséget újra,
Bánatos öröm lesz őt látni évek múlva.

Mit tegyen hát? Bú emészti,
Sötét veremben szívét nehéznek érzi,
Sötét verem, ez a szerelem,
Mit tegyek hát? Megkérdezem!

Ment is, rohant, hogy szerelmet valljon,
De ó jaj, mit lát a folyóparton?
Az angyali lány már sétál valakivel,
A barátjával, nem akárkivel.

------------->8----------------------

Ezt írta a bolond,
S azzal visszafeküdt az ágyába,
S itt a láncszem vége,
Emlékeztek, hogy kezdődött sztorija?

"Halálos ágyán fekszik a bolond,
Szívét összenyomta a sok gond,
Megszakadt ő a szent szerelemért,
Megszakadt Földváry Eszterért."

S ezzel, mint egy varázsütésre,
Ég-föld megreszketett bele,
És a bolondból, az ágyon fekve,
Egy reccsenéssel kiszállt a lelke.
És látta a Holtak Folyóját,
S az öreg Charon ladikját,
Nem köszönti reggel Lamiffy szép hangja,
Aki, mint Orpheusz,
Bárkit innen visszahozna.

<_>