AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Lanninak

Jött egy szó,
És jött egy másik,
És jöttek sokan,
Gondolatom versbe fűzik.

Mint a madár az égben,
Én is szabad vagyok,
Mindig, valahányszor neked
Verset írok.

Fenn szállok az égen,
S látom a felhőt,
Esőtől nehézkes,
Súrolja az erdőt.

Lejjebb szállok,
És látom a szelet,
És mint ő, elképzelem,
Megérintlek tégedet.

Még tovább megyek,
S látom a tengervizet,
Felkelő nap beragyogja,
Miképp mosolyod engemet.

Visszaszállok szobámba,
Látom a könyveket,
Mind azt kérdik tőlem:
Most mi lesz? Mit tegyek?

Jöttek a szavak,
Elkezdtem írni,
Emlékezem rád,
Mosolyodra, szép Lanni.

De nem megy a folytatás,
Megakadt a szó, a tett,
Lenézek a papíromra,
Ki alkotta ezt a verset?

Néhány szó, de nem én.
Ezt a választ súgta,
És én ültem búsan,
Tollamat elrakva.

És végül,
Mikor minden elveszett,
Közbejött egy érzés:
Szeretlek tégedet.

<_>