AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

A sötétség a fénnyel karöltve jár

Ó, mily irónia, mily szép, mily csodás,
Ez az, amit most látok,
Mily gyönyörű ez a látomás.
Ha nem tudnám, hogy áldás,
Azt hinném, hogy átok.

Ó, Lanni szőke haja, és a sötét feketeség,
Egymás mellett mennek egyre,
Sújts le rám, nagy ég,
Ne lássam őket együtt,
Ne figyeljem őket továbbmenve.

Amit látok, nem másé ám,
Csak az enyém, én szemem képe,
A sötétség a fénnyel karöltve, lám,
Bár tudom, ez csak képzelet,
Mégis megrezzen akaratom szíve.

<_>