AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Tavaszi fák

Rügyfakadás indul,
Folyó jege zajlik,
S egy nyilas, Ámor az,
A magasba emelkedik.

És vadászni kezd,
Fegyvere rémisztő
És mégis szép.
Mint a tavaszi kék ég.

S ó, célba vett engem is,
Kit már hosszú ideje nem fogott nyila,
S a szívem is már rügyezik,
Mert rád gondolok, tündéri lányka.

Oly sok éve már, hogy írtalak,
Tavasz jöttével eszembe jutott,
De várj, ide nem való a te neved sem,
Mondd csak, hogy is hívtalak?

L átod, nem írom ide, s mégis,
A tavaszi szél rejtett soraimba,
N agyon messze űzte a telet,
N apsugárral söpörte a Földet,
I stene Ámor, ki elvette szívemet.

Nap sugára megolvasztja a jeget,
A jég vízzé válik, s öntözi a szívet,
Azon pedig kinyílik a sárga rózsa,
S újfent te lettél célja,
A fák rügyező águkat az égre nyújtják áldva.

<_>