Augusztus 22.

Szárazságtól kornyadoznak a fák a határban,
Hideg, hűvös szellő simít meg a pusztában.
Azonnali vihart ígéretét hordozza,
Jaj nekünk, jön az eső, s az istennyila!

Kopp-kopp, esik az eső,
Vízben úszik már a mező,
Néhány ember eltűnt, de ki vegye észre?
Senki. Mindenki az esőt merte.

Befoltozta Isten ujja a felhők szakadását,
Levonult az ár. Elkerültük Isten haragját.
De ím, mik szegélyezik a hullám útját?
Holttestek, halottak aludják a halál álmát.