Tisztító szél

A száznyolcvanharmadik hullám,
A tízezredik lépés,
S az ötszázadik tempó,
A szél, lélek-tépő, pusztító,
Nyugodt tavat korbácsoló,
Strandi fákat meghajlító,
A szent, a tisztító.

Gyerekek játszanak a téren,
Kacagásuk zene a szélben,
A kislány kavicsot gyűjtöget,
Erszényben anyjának adja őket,
Előttem hinta himbálódzik,
Elhagyták a gyerekek, ezért szomorkodik.

Oly ritka ez a pillanat,
Versenyt futok a habokkal,
Bár ők nem is tudják azt,
Honnan is tudhatnák?
Szerelmesem mind már,
Hűs habok, s üdezöld fák,
Zöld tó is, szerelmes virág.

Lelapul a nádas előttem,
Mintha meghajolna nékem,
Gondolatom honnan támad?
Elmerülök a szélben,
Aludtam is már ebben,
S hozza az ihletet nekem,
Ahogy fúj egyre erősebben.