Üde sötétség

Szürke most számomra a világ,
Van benne csak kopár ág,
És a szürke égbolt alatt,
Szomjasan nyújtóznak a szürke fák.

Temető lett most a világ,
Sírok, fejfák merednek,
Szomorú az egész határ,
Halott bolygó mindenfelett.

Szántva a föld, sírral vetve,
Ez a halálnak földje.
Véres a föld, kínba öltve,
Szomorúság van csak benne.

Hát nézz körül, és láss csodát,
Nem ilyen mindig a világ.
Annyi szép dolog van még,
Keresd, s szép lesz a föld, az ég!

De ha nem teszed ezt meg,
Ilyen lesz neked a világ,
Halott bolygó, szürkeség,
Az idő végleg megáll.

Szürke lesz számodra a világ,
Lesz benne csak kopár ág,
És a szürke égbolt alatt,
Szomjasan nyújtóznak a szürke fák.