Ősszel

Tudom, nem újdonság nektek,
De lehet jó az is, mit én verselek,
Ősz van. A fák leveleit eldobják.
Elalszanak a télre, mondják.
Bár nem biztosan van igazuk,
Hisz lehet, hogy csak most ébredtek,
S reggel frissek, üdék, mezítelenek,
S a tavasz hozná halálos álmukat,
Mi van, ha ez zajlik az ég alatt?
S nem csak a fa ébred kevesebbként,
A költő is elfelejt már írni,
Sokat olvastam időközben,
S e halál-életet nem hagyom veszni.
Ébredjetek, ne írjatok!
Nem altató bár dalotok,
És a síron túli tavaszból száll,
A múlt ködéből egy kiáltás:
Elaludtunk, írhattunk,
Újra tettük, s meghaltunk