Robbanás

Büszke tornyok törtek az égbe,
Milliók jöttek-mentek benne,
Felhőtlen napokon úgy csillogott, mint a nap,
Éjszaka világított, s mutatta az utat.

Szürke madarak repkedtek körülötte,
A tornyokra ügyet sem vetve,
Jól volt minden, torony és gépmadár,
De egyszer, szörnyű-csodás nap,
A gyilkolás újra síkra száll.

A gyilkolás, emberi találmány,
Csúfságát nem ellenpontozza szivárvány,
A Halált meg nem történtté nem lehet tenni,
Próbálkoztak sokszázezren,
De nem lehetett mindenkit menteni.

Megremeg a torony, valami baj van!
"A lifthez" - hangzik, "a lifthez gyorsan!"
Pánik söpri áldozatát,
Egy egész város hangulatát,
Miközben a torony többé már nem állott,
Rajtuk a halál szedett vámot.

Jajsikoly, kínzó hörgés, füst szállt az égre,
Ártatlanul meggyilkoltak kiáltó vére,
És mindez miért volt? Ember tette?
Bizony, a romlott faj, a terror bűne!

Az ember kezdettől háborúzik,
Saját maga ellen fog, s fegyvert készít,
Ó, Uram, e bűnös-vétkes faj a te szereteted,
Bár már egyszer büntetésből eltöröltél minket!
Atlantisz pusztulása rengette meg a Földet,
A háború fogalma sok időre homályba veszett.

Ilyenek vagyunk. Mindig harcolunk,
Ölünk és gyilkolunk.
Ártatlan gyermekek születnek halva,
Felnőtt gyilkosok ezreit dícséri
A pénz hatalma!