Hajnal a tengernél I.

Sötéten néz az ég,
Csillagfény kísért,
Sziklákon törik meg a hab,
Szél zúg, s a madarak hallgatnak.

Minden egy kép, mozdulatlan,
Csak egy hullám rohan, csobban.
Sötét van; az álom-óra,
Készülnek a virradatra,

Mikor piros lesz az ég alja,
S Hajnal eljön újra, meg újra.
Látom rózsaszín égi fodrait,
A tenger habjában csillámló gyöngyeit,

Mint egy szépséges szép lány,
Úgy mosolyog a Hajnal énrám,
Mikor látom Őt a tenger vizében,
Az égnek tiszta kék tükrében.