Halál

Üres a ház, kongó, csöndes.
A rozsdás ajtó nyikorgva lengedez.
Meghalt ő, nincs többé már,
Kedvesem, a halál közöttünk jár.

Elment ő, nem maradt, csak fájdalom,
És az én végtelen nagy bánatom,
Egy részem is elment ővele,
Itt hagyott, sajnos, örökre.

Miért? Mondd, miért történt ez ma?
Miért, ó miért hunyt ki az ég csillaga?
Látod, a sötét ég borul ránk, mint az árnyék,
Az elmúlás itt van a sarkadban még.

Hol az elmúlás? Ott van minden virág nyílásában,
Ott van a halacska vidám úszkálásában,
Ott van a derűs kutya ugrálásában,
Ott van még a kedves mosolyában,
Ott van, ott is marad a puszta, üres házban,
Ott van minden nevető szóban, dalban.

Elmúlás jelenik meg a versben, képben,
Elmúlás van a gyors patak vizében,
Elmúlás kísért Baráti zord bérceken,
Feketeség ül kőtörmelék szívemen.

Üres a ház, nem szól már a nagy csönd,
Nem nyikorg az ajtó, többet lépés se döng,
Eltávozott lelkek jajongva szállnak már,
Ó, kedvesem, a halál közöttünk jár.