Kérdés 2

Figyeljetek,
Most szólani fogok néktek.

A fa kidől, az állat pusztul,
A folyó szárad, az ember felfordul,
Ez az új élet.
Ez van mindenfelett.

Rügyezik a tűzifa,
Megnyílnak a sírok,
Vért sír a fejfa,
Ledőlnek a fiatornyok,
A víz helyet cserél a földdel,
A káosz elborít minket,
S mégis, csak egy lesz rémisztő,
Kinézünk az ablakon,
Szembe a csenddel.

Dalos csontvázak a kiszáradt rügyes ágon,
Napból is sokat látok, van is három,
És a felsők szívják be az esőt,
A pokol ura eljött.

De ez csak lesz, de meglátjátok,
Van előszele is, hatalmas átok,
Ugyanilyen káosz, sokat írjátok,
Bár, hogy mi is az, nem is tudjátok,
Szavakkal egyértelműen mondd nekem,
Tulajdonképp mi az a szerelem?