Rabul ejtve

Szabad szívem messze szárnyal,
Nem nyomja már bú, s gond,
Ellökött minden, sodródom az árral,
Szabad szívem messze szárnyal.

Szabad szívem szépen szárnyal,
Fenséges sólyom, sas kíséri,
Meglebbenti szárnyát, megrázza magát,
Többé már nem sír-rí,
Megtisztult a tenger habjába,
A bánat bűzös mocsarában,
Keleten kél már a Hajnal,
Szabad szívem szépen szárnyal.

Szabad szívem hozzád szárnyal,
Börtönrács közé, rabod akar lenni,
Szerelem nélkül nem lehet élni,
Szép leány tekintetét őrzi,
Marion, a kőkapu feltárul,
S a lélek szabadul,
Téged ölellek nappal,
Szabad szívem hozzád szárnyal.

Szabad szívem már nem szárnyal,
Megelégszik hangoddal,
Rács mögött ül, érted dobog,
Ki mellett még nem érzett bánatot,
Letépte szárnyát, két karodba hullott,
Vigasztalja ringatásod,
Énekelj neki tündéri dallammal,
Szabad szívem már nem szárnyal.