CÍMLAP
|
3. A reneszánsz kori nevelés története TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
I. Olaszország
1. A megújhodás
2. Az egyéniség
3. A hírnév és a dicsőség
4. A sokoldalúság
5. Az élet és a szépség
6. A tekintély és az ész
7. Az ember és a világ
8. A klassziczizmus feléledése
9. Közviszonyok a XIV. század első felében
10. Dante
11. Petrarca
12. A rajongás korszaka
13. A humanizmus kifejlődése
14. A humanizmus tetőzése
15. A nevelés elmélkedői
16. Petrarca a nevelésről
17. Vergerio
18. A vallásos nevelés problémája
19. Aeneas Sylvius
20. Keresztény nevelés és klasszikus szellem
21. Maffeo Vegio a testi és erkölcsi nevelésről
22. Vegio és a vallásos nevelés
23. Vegio és az értelmi nevelés
24. Vegio paedagogiája
25. A XV. század többi elmélkedői
26. A XVI. század. Sadoletus
27. Összefoglalás
28. Gyakorlati nevelők. Guarino
29. Vittorino
30. Az urbinói udvar
31. Castiglione mint paedagogus
32. A Cinquecento paedagogiai eszménye
33. A renaissance és a nőnevelés
34. A vég
II. Magyarország
35. Előzmények
36. Mátyás
37. Vitéz János
38. Janus Pannonius
39. Báthori Miklós
40. Magyarok külföldi egyetemeken
41. Az Academia Istropolitana
42. Humanizmus a Jagellók idejében
43. Összefoglalás
44. A vég
III. Francziaország
45. Előzmények
46. Olaszország fölfedezése
47. Erasmus Adagiumai
48. A franczia renaissance
49. A franczia közoktatás hagyományos módja
50. A régi kollégiumok nevelése és fegyelme
51. Gargantua nevelése
52. Pantagruel nevelése
53. Rabelais mint kritikus
54. Rabelais mint naturalista
55. Rabelais mint humanista
56. Rabelais pozitivizmusa
57. Ramus Péter
58. Francziaország közállapotai
59. Montaigne
60. Az Essaik és a nevelés
61. Montaigne paedagogiája
62. Tanulságok
IV. Anglia
63. Az angol renaissance kezdetei
64. A társadalmi probléma
65. Morus Tamás Utópiája
66. Az Utópia tanulságai
67. Vives Lajos
68. Vives és a nőnevelés
69. A paedagogiai elmélkedés továbbfejlődése Angliában
70. Az angol iskolázás a XVI. században
71. Visszatekintés
V. Németország
72. A középkor vége
73. A bázeli zsinat
74. Agricola
75. A hieronymiták iskolái
76. A német humanisták paedagogiai törekvései a hitújítás előtt
77. A lüttichi iskola
78. A humanizmus térfoglalása a német egyetemeken
79. Erasmus
80. Erasmus élete
81. Erasmus paedagogiai művei
82. Illemtan gyermekek számára
83. Erasmus elméleti álláspontja
84. Erasmus és a klasszikusok
85. Erasmus jelentősége
86. A reformatio
87. A hitújítás és az iskola
88. Luther és a népnevelés
89. Leányiskolák
90. Melanchthon
91. A goldbergi iskola
92. Sturm János
93. Erasmus és Sturm
94. Sturm rendszerének tovaterjedése
95. Hatások hazai iskolázásunkra
96. A katholikus iskolázás a XVI. század első felében
VI. A Jézus-Társaság
97. A színhely
98. A czél és az eszköz
99. Az intézmények
100. Ratio Studiorum
101. A jezsuiták paedagogiájának forrásai
102. A jezsuiták, mint reformerek
103. A jezsuiták elterjedése
104. Oláh Miklós
105. A jezsuita iskolák szervezete
106. Az oktatás anyaga
107. Az olvasmányok kiszemelése
108. A latin oktatás menete
109. Módszer
110. A vetélkedés
111. Akadémiák
112. A színjátékok
113. Az iskolai rendtartás
114. Milyen legyen a jó tanár
115. Erkölcsi és vallásos nevelés
116. A rendszer bírálata
Előszó
Ez a könyv is, miként az ókori és középkori nevelés történetét tárgyaló műveim, egyetemi előadásaimból nőtt ki. Irodalmi alakba öntését tőlem független körülmények hátráltatták. Mikor 1914-ben hozzáfogtam az előadásaim során felgyülemlett anyag rendezéséhez és a mű megszövegezéséhez, kitört a világháború, melynek sötét árnyéka négy éven át csüggesztően kísérte munkámat. Megnehezítette a kidolgozást az a körülmény is, hogy elzárva a világ legtöbb művelt államának irodalmi termelésétől, nem egyszer hiányát kellett éreznem oly műveknek, melyek honi könyvtárainkban nem voltak föltalálhatók, külföldről pedig az adott viszonyok közt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy későn voltak beszerezhetők.
Hogy mégis művem közzétételére határoztam el magamat, főként ama sürgető kívánságok hatása alatt történt, melyekkel tudós hajlandóságú és a neveléstörténet iránt különösen érdeklődő hallgatóim mind gyakrabban fölkerestek, jeléül annak, hogy ily tárgyú, magyar nyelven írott tudományos kézikönyvre valóban szükség van. Irodalmi segédeszközeimnek jelzett hiányosságát - úgy hiszem - elviselhetővé teheti az, hogy mindenütt az eredeti források alapján dolgoztam. A könyvemben közölt fordításokért magam vagyok felelős.
Némi magyarázatra szorul művem szerkezete. Csak azokat az országokat tárgyaltam külön fejezetekben, melyeknek a renaissance és humanizmus történetében elhatározó szerepök van. Spanyolországról például külön nem szóltam, de azért az idevágó fontosabb tudnivalókat megfelelő helyeken megtalálhatja az olvasó: Vives Lajos spanyol eredetű író, de évekig élt Angliában és hatással volt az angol elmélkedőkre is; ezért az angol renaissance történetébe illesztettem méltatását. A németalföldi mozgalmak a Németországról szóló fejezetben találhatók, amit történeti, földrajzi és néprajzi szempontok eléggé megokolhatnak. A Magyarország czímű fejezet csak a mohácsi vészig terjed; ami ezután történt, részint Németország hatása alatt ment végbe és ennek az országnak történetében nyert elhelyezést, részint a Jézus-Társasággal kapcsolatos és a reá vonatkozó fejezetben talált helyet.
Hálás köszönetet mondok ezúttal is a magyar közoktatásügyi kormánynak erkölcsi és anyagi támogatásáért, úgyszintén a Hornyánszky-czégnek, mely a súlyos nyomdai viszonyok ellenére is vállalkozott ennek a tudományos munkának kiadására.
Fináczy Ernő
Budapesten, 1919 február havában