84. Erasmus és a klasszikusok

Meggyőződhettünk arról, hogy Erasmus az oktatást szárazságából kivetkőztetni, s tartalmassá, elevenné, érdekessé akarta tenni. Elvi álláspontja csakugyan az volt, hogy a dolgok ismerete fontosabb a szavakénál, bár mindig hozzátette, hogy a dolgok ismeretéhez csak a szók ismerete (vagyis a nyelv tudása) útján juthatunk el. A nyelvoktatás e szerint időben megelőzi a tárgyi oktatást. Ez az értelme e mondásnak: cognitio verborum prior, rerum potior;* s ebből a tételből magyarázható, hogy Erasmus – a tartalom minden értékelése mellett – még sem tagadhatta meg az alaki képzés eszményét oly annyira, hogy a szóban és írásban való kifejezés szépségét, mint a klasszikai oktatásnak egyik czélját valamiképpen második sorba helyezte volna. Ez a felfogás egészen világosan kitűnik az iskolai olvasásra kiszemelt írók sorrendjéből: első helyen olyanok ajánltatnak, akiknek műveiből érdekes tartalmat is, de mindenek fölött tiszta nyelvhasználatot lehet tanulni. Semmi figyelem a gyermeki lélek sajátosságára, az erkölcs követelményeire. A görög prózaírók közt időben és rangban elsőnek szerepel a tiszta attikai nyelven író s a szellemes társalgás módjára megtanító Lukianos, második helyen Demosthenes, a harmadikon Herodotos; a költők sorrendje: Aristophanes, Homeros, Euripides. Paedagogiai megfontolás merőben más kiszemelést és egymásutánt kívánt volna. A rómaiak közül legnagyobb súly esik a „tiszta és sima” (purus ac tersus) Terentiusra;* mellette néhány Plautus-féle vígjáték olvasható, olyanok, melyekben sikamlósság nincsen (quae vacent obscoenitate). Második Vergilius, harmadik Horatius; a prózaírók közül Cicero és Caesar, – mind oly írók, kik az előadás helyességére, szabatosságára, szépségére tanítanak.* Ez az irodalmi kánon feleslegessé teszi a rhetorika és poétika rendszeres tanítását. A dialektikát magából Aristotelesből kell megtanulni, nem pedig a sophisták fecsegő hadától (ab isto loquacissimo sophistarum genere).

Ámde ha mai álláspontunkból hibáztatnunk kell is, hogy Erasmus az irodalmi oktatás menetének ilyetén megállapításában a gyermeki lélek természetére és fejlődésének fokozataira semmi tekintettel sem volt, viszont azzal az egyoldalúsággal mégsem lehet őt vádolni, mely a korabeli Ciceronianusokat jellemezte. Sokkal több lendület, sokkal egyetemesebb kultúrai érzék, az egyéniség jogának sokkal nagyobb tisztelete lakozott volt benne, semhogy egyetlen római író rabszolgai utánzásában látta volna kimerítve a klasszikus oktatás feladatát. A művelt ember írjon klasszikus latin nyelven, de ez a nyelv, ez a stílus viselje magán az ő sajátos egyéniségének bélyegét. Ne legyen kölcsönzött stílus. Az a kis munkája, melyben a már hajlott korú író, fiatalos frissességgel gúnyolja nem egy kortársának Cicero-kultuszát, újabb bizonyítéka világosan látó elméjének, józan ítéletének, a haladó kor fejlett szükségleteit megérző lelkületének, de egyúttal annak a ténynek is, hogy Erasmusban a humanizmusért való rajongás nem tudta elnyomni az igazi keresztény érzületet.*

 

Minő arczal kívánhatja tőlünk valaki, hogy mindent Ciceró módjára fejezzünk ki? Aki ilyent akar, adja vissza elébb azt a Rómát, mely hajdan volt; adja vissza a senatust és a curiát, a Patres conscriptiket, a lovagi rendet, a tribusokba és centúriákba osztott népet; adja vissza az augurok és haruspexek testületeit, a pontifex maximust, a flameneket, a Vesta-szüzeket, az aediliseket, a praetorokat, a néptribunusokat, a consulokat, dictatorokat, censorokat, comitiákat, törvényeket, senatus consultumokat, plebiscitumokat, szobrokat, triumphusokat, ovatiókat, supplicatiókat, szentélyeket, templomokat, szertartásokat, isteneket és istennőket, a Capitoliumot és a Szent tüzet; adja vissza a provinciákat, gyarmatokat, municipiumokat és Róma városa szövetségeseit. Miután pedig az emberiségnek egész képe megváltozott, ma csak az-az ember beszélhet helyesen, aki sok tekintetben Cicerótól eltérően fejezi ki magát… Te tagadod, hogy valaki jól beszélhet, aki nem Ciceró módjára beszél; de maga a dolog bizonyítja, hogy senki se beszélhet jól, csak az, aki okosan eltér Ciceró példájától (qui prudens recedat ab exemplo Ciceronis). Ahová fordulok, mindenütt csak változás ötlik szemembe; más színpadon állok, más nézőteret szemlélek, más világot látok. Mit tegyek? Keresztény ember vagyok, keresztényeknek beszélek a keresztény vallásról. Vajjon azért, hogy helyesen beszéljek, azt fogom képzelni magamban, hogy a teljes számú senatusban a patres conscriptik színe előtt beszélek a Tarpeii várról, és ezért azokból a beszédekből, melyeket Ciceró a senatusban tartott, fogok néhány szócskát, képes kifejezést, szónoki numerust koldulni?…

Sohasem olvassuk Cicerónál e szavakat: Jézus Krisztus, Isten igéje, Szentlélek, Szentháromság, evangélium, evangelista, Mózes, próféta, pentateuchus, psalmus, episcopus, archiepiscopus, diaconus, hypodiaconus, acoluthus, exorcista, ecclesia, fides, spes et charitas, – trium personarum eadem essentia – haeresis – symbolum – septem ecclesiae sacramenta – baptismus, baptista, confirmatio, eucharistia, sacra unctio, poenitentia, sacramentalis confessio, contritio, absolutio, excommunicatio, ecclesiastica sepultura, missa – és számtalan más, amelyekből megalakul a keresztény élet. Ezek úton-útfélen előfordulnak, s bármiről akarsz beszélni, akarva nem akarva beléjök keveredel. Mit csináljon hát és hová forduljon a babonás Ciceronianus? Vajjon Krisztus apja helyett azt fogja mondani Jupiter Optimus Maximus? A Fiú helyett Apollót fog mondani vagy Aesculapiust? A Boldogságos Szűz helyett Dianát, az egyház (ecclesia) helyett sacra conciót, vagy civitast, vagy respublicát fog mondani? e helyett ethnicus talán azt fogja mondani perduellis? e helyett haeresis azt, hogy factio? schisma helyett seditio, fides christiana helyett christiana persuasio, excommunicatio helyett proscriptio, excommunicare helyett diris devovere, vagy aqua et igni interdicere leszen ajkán? apostolok helyett talán legatusok? vagy veredariusok? római pápa helyett flamen dialis? a bíbornokok gyülekezete helyett patres conscripti? synodus generalis helyett senatus populusque romanus reipublicae christianae? episcopus helyett praeses provinciarum stb? Íme, a szóknak tengernyi sokaságából csak egy csekély részt érintettem. Mit fog tenni ilyenkor a Ciceró kifejezéseinek candidátusa? Hallgatni fog? vagy a most jelzett módon fogja megváltoztatni a kereszténységben elfogadott szókat?…




Hátra Kezdőlap Előre