100. Ratio Studiorum

Ez a norma abban a Szabálykönyvben foglaltatik, mely majdnem két évszázadon át, lényegesebb változtatás nélkül, érvényben volt a jezsuiták összes rendtartományaiban. Ha időközben történtek is egyes országok számára külön rendelkezések, ezek csakis az általános szabályok keretein belül mozogtak, s csupán arra szorítkoztak, hogy némi alkalmazkodással a helyi viszonyokhoz részletezzék azt, a mit a közös szabályok kimondottak. A jezsuiták rendkívüli szervező képességét mutatja az a gondos körültekintés, melylyel a Ratiót megalkották. Már a rendi constitutiók is intézkednek iskolákról, már a század közepe óta számos határozat, elvi döntés, rendelet gondoskodik felmerült esetek alkalmából az iskolai élet rendezéséről, de egy félszázadnak kellett elmúlnia, míg végleges alakot ölthetett nevelésök és oktatásuk rendszere. Nem is csak az imént említett anyagot használták fel a kodifikálásra, hanem azokat a tapasztalatokat is, melyeket a Szabályzat első fogalmazása alapján szereztek. A Ratio első tervezete ugyanis hat esztendei tanácskozás után már 1586-ban elkészült, de e munkálatot Aquaviva generális még nem látta el jóváhagyásával, hanem hozzászólás és kipróbálás végett széjjelküldötte,* s csak 13 esztendő múlva, miután már mindenünnen beérkeztek a vélemények s ezek beható megvitatás alá kerültek, vagyis mikor már minden kérdés teljesen tisztázva volt, jelent meg 1599-ben végleges érvénynyel a Ratio atque lnstitutio Studiorum Societatis Jesu. Bizonyára oly példa, mely ma is követésre méltó, valahányszor iskolai reformok megalkotására kerül a sor. E páratlanul gondos előkészületnek köszöni a Ratio nemcsak szerkezete tökéletességét és szövegezése szabatosságát, hanem azt a ritka tulajdonságát is, hogy az elvszerűség magaslatain tud megmaradni akkor is, mikor a gyakorlati kivitel legkülönbözőbb eshetőségeivel kell számolnia. A maga nemében klasszikus alkotás. Eötvösünk mondja,* hogy a Jézus-Társaság szabályzatát – kitűzött czéljai szempontjából – mesterműnek lehet nevezni.




Hátra Kezdőlap Előre