| APÁCZÁK. VÁRADI KLASTROM. | TARTALOM | GYULAI KLASTROM. |
MEGALAPITÁSA ÉS SZERVEZETE. – HELYE ÉS PÁRTFOGÓI. – VISZONTAGSÁGAI. – MEGSZÜNÉSE. – ISMERETES TAGJAI ÉS BIRTOKAI.
Ez apáczák Szent-Ferencz rendjének szabályait követték s azért Minorissáknak, néha Szent-Demjén testvéreinek, de leggyakrabban alapitójok, Szent-Kláráról, klariszszáknak neveztettek. Nálunk a XIII-ik század második felében tünnek fel előbb Nagyszombatban, majd Pozsonyban.* Innét terjedtek idővel tovább hazánk keleti részei felé. Budára I. Károly király neje, Erzsébet hozta be őket 1334-ben,* valószinűleg a királyné e tette után indult Báthori András, váradi püspök, midőn elhatározá, hogy székhelyén szintén megtelepiti a Szent-Klára-apáczákat.
1338-ban vagy kevéssel előbb Várad-Velenczén nagy tűz volt, mely több házat elhamvasztott, ugy látszik, e városrész plébániai egyházával együtt. E körülményt András püspök megragadá, hogy emlitett elhatározását életbe léptesse s még ugyanazon év nyarán nehány leégett ház helyét negyvenét márkáért összevásároltatta. Ez tekintélyes összeg volt akkor, midőn Váradon egy márkáért házat telkestől lehetett venni s midőn a megvásárolt telkek, a tüz földig elemésztvén az akkoron szokásos faházakat, épületek nélkül állottak.* A magas vételár {488.} tehát kétségtelenül tanusítja, hogy a telkek tágasak s kitünő helyen állók valának.
Két év mulva, 1340-ben a Szent-Anna tiszteletére szentelt, parochialis kő egyház, bár még nem teljesen, felépült; készen állt mellette a klastrom is egyelőre csak fából, de András püspök kijelenté, hogy legközelebb köből épitteti fel. Minthogy azonban, a püspök saját szavai szerént, az örökké valókat a földi mulandók nélkül nem kereshetjük: még ugyanazon évben kelt s 1342-ben ünnepélyes alakban kiadott alapitó levelével gondoskodék a klastrom anyagi szükségeinek fedezéséről s megállapitá házi szabályait is. Végre az igy megalapitott klastromba az apáczákat, kiket a pozsonyi zárdából sikerült megnyernie, László püspöki helynöke által ugyanazon 1340. évben ünnepélyesen be is vezetteté.*
{489.} Ugyanazon egyház állván mind a klastrom, mind Velencze városrész használatára, András püspök előre körvonalozá e használat módozatait, hogy a klastrom s a velenczei plébános között minden viszálynak elejét vegye. A Szent-Ferencz-rendűek szintén váradi konventjének épségben hagyá ama jogát, hogy e rokonrendű apáczaklastromra {490.} felügyeljen s szerzetesei közől egyet vagy kettőt a klastrom egyházába járasson, kik ott az apáczáknak prédikáljanak s misézzenek; de kiköté, hogy sohasem használhatják az egyház fő-, hanem mindig csak mellékoltárát, s a misét nem énekelve, hanem olvasva tarthatják. Másrészt megengedé, hogy az apáczák a plébános ünnepélyes miséin {491.} jelen lehetnek, az isteni tisztelet emelésére énekelhetnek s ilyenkor ami kegyes adományok az oltáron felajánltatnak, azokból két rész a plebánosé, egy rész pedig az apáczáké legyen; de ha részt nem vesznek az isteni tiszteletben, az adományokban se legyen részök.
Rendelé továbbá, hogy mindazon akár ingatlan, akár ingó vagyonból, mit a velenczei egyház hivei ez egyházra hagyni fognak, két rész legyen a plébánosé s egy az apáczáké, kivéve azon esetet, ha a hagyományozó egyenesen kikötné, hogy adománya az egyház épületére vagy kizárólag a klastrom használatára fordittassék. Oly adományok s hagyatékok pedig, melyek királyok, főpapok s általában olyanoktól származnak, kik az emlitett plebániának nem hivei: ha ingóságokból állanak, két részben a plébánost illessék s csak a harmadik rész szálljon a klastromra, de ha ingatlanok, akkor egészen ez utóbbira.
Az eként megalakitott klastrom történetéből, bár ez nem kevesebbet, mint két századot ölel fel, nem maradtak reánk más emlékek, mint a számára tett s eléggé számos alapitványok oklevelei, melyek mig egyrészt igazolják Báthori András püspök előrelátó gondoskodását, másrészt tanuskodnak ama közmegelégedésről, melylyel a klastrom lakóinak müködése találkozott. A királyi ház tagjai s Várad püspökei mellett jóltevőik sorában látjuk a vidék előkelő családjait épen ugy, mint életök legközelebbi tanuit, a váradi polgárokat. S mint IV. Béla király angyali életű leányával, Szent-Margittal együtt látjuk a nyulak-szigetbeli zárdában legelső nemzetségeink leányait, ugy itt is: a Báthori-testvérek előre kikötik, hogy családjok egy-két leánya vagy özvegye számára midig legyen hely a zárdában s midőn Vásári Bekény lánya {492.} e klastromba lép hogy felvegye a fátyolt, az atya, mintegy menyasszonyi hozományképen, birtokot ad vele.*
Életök azonban nem volt mindig zavartalan; a földi lét gondja s bajai zárdájok falain keresztül is elhatoltak hozzájok.
1373. év táján mintha nagyobb szerencsétlenség érte volna klastromukat. Az idézett évben XI. Gergely pápa száz napi bucsut hirdet a következő tiz évre mindazoknak, kik az apáczák egyházát a főbb ünnepeken ájtatosan meglátogatják, s annak megépitésére adakoznak.* Mi okozta e megépités szükségét? azt az oklevél nem emliti, de ha megemlékezünk róla, hogy ez egyházat s klastromot Báthori András püspök azelőtt csak 30 évvel emelteté szilárdan, kőből, s hogy kisebb épitkezésre magok az apáczák is képesek valának kivált Várad püspökének s káptalanának segitségével: nagyon is lehetőnek tünik fel, hogy az épitkezés nagyobb mérvű vala és az valamely nagyobb csapásnak, például tűzveszélynek volt következménye.
Pár év mulva ujabb bajról értesülünk. Erzsébet, anyakirályné 1378-ban meghagyja László, váradi püspöknek, hogy a velenczei apáczák birtokait határoltassa fel s minden jogtalan megtámadás ellen védelmezze őket.* A királyné ez intézkedése nagyon is indokolt vala.
Jánosházi László, Jánosnak fia az apáczák birtokának, Somogynak határait elhányatta s abból egy darab földet saját birtokához, Lászlóházához foglalt. A hatalmaskodás ellen László, Szent-András oltárának igazgatója emelt tiltakozást azon nádori gyülésen, melyet Garai Miklós nádor Váradon 1378. decz. 6-án tartott.* A gyülés László váradi püspöknek adta ki az ügyet elbirálás végett,* de az még két év mulva sem volt befejezve, mert Toldi György bihari főispán azon gyülésből, melyet Biharmegye rendeivel 1380. junius 26-án Ősiben tartott, Solymosi Csatári Pált küldé ki Jánosházi hatalmaskodásának megvizsgálására, ki az apáczák panaszát csakugyan alaposnak találta.*
{493.} E sérelem azonban nem áll egyedül történetökben. 1382-ben Görbedi Péter, Pál fia s Jánosi Nemes László ugyancsak Somogy határán az apáczáknak mintegy 24 szekérnyi szénáját gyujták fel szándékosan. 1410-ben pedig Bihari László az apáczák tisztje tiltakozik a váradi káptalan előtt, hogy János váradi püspök az apáczák két darab földét klastromuk két oldalán elfoglalta s jobbágyokkal már be is telepité.*
Igy ment ez tovább kétségkivül a jövő korban is. Szomoru napjaiknak töréneti adatát képezi ama jelenség is, mely okleveleiken észlelhető. Ez oklevelek nagy része csonka vagy legalább sérült s első tekintetre meglátszik, hogy ily állapotra valamely tüzveszély alkalmával jutottak, melynek pusztitó hatalma elől nem mentheték meg e féltékenyen őrzött leveleket sem. Az égés nyomai XV-ik századi okleveleken is láthatók és igy bizonyos, hogy veszedelmök a megjelölt koron innet történt; de hogy hol? az annyiszor ismétlődött váradi ostromok alkalmával-e vagy másutt? az meg nem határozható, mert az apáczák csak a XVI-ik század közepeig maradhattak Váradon.*
Tulélték itt az 1557-iki ostromot, emlékezet van rólak még 1565-ben is, mikoron fejedelemnőjök neve is felmerül; de azontul hallgat rólok minden. Két évtizeddel később, 1588-ban Pozsonyban találkozunk ismét velök,* és ebből világos, 1566-ban nekik is távozniok kellett Váradról s visszatértek pozsonyi anya-házokba, honnat két század előtt kiszármazának. Irataikat magokkal vivék s onnat kerültek azok a mult század végén, rendjök eltöröltetésekor, az országos levéltár kincstári osztályába, hol a legujabb ideig a pozsonyi Klára-apáczák irataival együtt, egy czim alatt léteztek.
Hihető, hogy okleveleikkel némi ingóságokat is megmentettek; az ismeretes tordai végzés legalább az ilyenek elvitelére felhatalmazá {494.} őket, és igy ama tárgyak között, melyeket a pozsonyi zárda feloszlatásakor szétharácsoltak s melyeknek csak puszta leltárok maradt reánk, lehettek még váradi származásnak is.
A váradi Klára-apáczák közől csak keveset ismerünk névszerént; ilyenek: 1371-ben Margit apátnő s Katalin, Ágnes, másik Katalin, Ágota nővérek, de az oklevél, mely ezek neveit megőrzé, hozzá teszi, hogy «többen» is valának.*
1364 Klára nővér. Váradi származásu volt, Nagy Bene leánya s Péter váradi kanonoknak testvére.
1528-ban Halál Anna apátnő.*
1565-ben Szegedi Orsolya priorissa.*
Szeben falu, Várad-Püspöki és Szántó szomszédságában Báthori András püspök testvéreinek: János és Miklósnak s az elhalt Lökös fiainak beléegyezésével adományozta a klastromnak alapittatásakor összes tartozékaival s ezek közt két malommal a «Vyuzus» folyón, melyeket a püspök épittetett.*
Somogy, Báthori püspök szerzett birtoka; melyet szintén az alapitáskor szállitott át a klastromra tartozékaival s ezek közt a falu csonka egyházával.*
Két szőlő a váradi hegyen, az egyik Luka, a másik Macs nevü, de az elsőnek, mely a poklosok háza felett esett, csak fele. Hogy az utóbbi ugyanaz, melyet Balás, váradi királyi vendég neje hagyományozott 1339-ben szintén fele részben a még csak alakuló klastromnak, mutatja ama körülmény; hogy András püspök egy ötven márkáért vásárolt szőlővel a másik fél részt is megváltá a klastromnak.*
Két karló Várad-Olasziban a «Vyuzus» folyón, melyeket a püspök uj medren, uj gépezettel saját költségén épittetett.* És egy fürdő Velencén «a hid mellett» a szükséges épületekkel; szintén Báthori püspök adománya, ki a fürdő helyiségét a következő 1341. évben meg is nagyobbitá, hozzá vásárolván egy szomszédos telket Miklós deáktól.*
{495.} Velenczén egy telek, melyet az apáczák 1341-ben Mészáros Jánostól vásároltak.*
Egy malom Szőlős határán a Hévjón házhelylyel, rét és szántóföldekkel. A már emlitett Vásári Bekény adta 1344-ben a zárdába lépett leányával; Gergely váradi őr-kanonok pedig minden főldesuri tartozás alól feloldá. Az adományozó azonban kiköté, hogy ha leánya a szerzetesi fogadalom letétele előtt vagy után a zárdából kilépne, akkor adományát visszavehesse.*
Velenczén egy kis házhely, melyet 1344-ben magok az apáczák vásároltak három márkáért szintén a fürdőhelyiség tágitására.*
Egy házhely, mely a Kakucs-utczában az apácza-klastrom megett állt s melyet Váradi Fekete Pál becsületes varga mesterember adott el az apáczáknak 1344-ben négy márkáért.*
Ismét egy házhely, egy részről az imént emlitett Fekete Pálféle, más részről Veres Lőrincz és Imre házainak szomszédságában; tulajdonosa, Szakállos Pál adta el két budai márkáért ugyancsak 1344-ben.*
Három kisebb-nagyobb házhely ugyancsak az emlitett helyen a klastrom háta megett. Ezek egyikét Kovács István adta el két márkáért, másikát Kerékgyártó Pál négy és fél márkáért, a harmadikat István fia, Imre hatvan garasért 1345-ben. Ez uj szerzeményekkel is, mint az oklevél megjegyzi, a klastrom területének kibővitését czélozák.*
Ismét egy házhely az apáczák fürdejének szomszédságában, melyet László pap, Szent-András kápolnájának igazgatója a székesegyháznál, hét márka erejéig birt zálogban, de mert ki nem válták tőle, 1348-ban ugyanazon összegért az apáczáknak engedé át.*
Egy szőlő a váradi hegyen, a székesegyház Szent-Miklós oltárának szőleje mellett; az imént emlitett László pap ajándékozá ugyancsak 1348-ban.*
{496.} Ismét egy szőlő a váradi hegyen a kápolnai klastrom s a székesegyházi Szent-István-oltár szőlejének szomszédságában.*
Egy mészárszék benn a városban, melyet valamint az előbbeni szőlőt is Nagy Péter váradi kanonok adá 1364-ben a klastromnak, hol nővére Klára apácza volt.*
Ismét egy szőlő Várad határán, Kerek-Somlyó nevü, melyet Báthori András püspök testvérének, Jánosnak fiai: László mester és István váradi kanonok ajándékozának lelkök üdvességeért a klastromnak 1366-ban.*
Hidközi Dávid pedig 1386-ban kelt végrendeletében akép intézkedett, hogy rokonai azon váradi szőlejének jövedelméből, mely halála után rájok száll, adjanak az apáczáknak évenként egy márkát, hat kenyeret s öt kövér kappant.* További birtokok
Egy ház Velenczén, az apáczák fürdeje s a Körös mellett. Eberbard püspök saját s elődeinek lelki üdveért adományozá 1408-ban.*
Egy rét a Szakadék vagy Szakadás-völgyben, Domokos őr-kanonok három-kövű malma mellett; Bakó Pálné, Ilona asszony hagyományozá végrendeletileg 1410-ben.*
{497.} Egy kétkövü malom a Hévjón, Szent-Márton a premontreiek birtoka határán. 1419-ben Sarkadi Ferencz váradi polgár Isten dicsősége, a szentek tisztelete, s az elevenek és holtak lelki üdvességére adományozá a váradi birák előtt. Ez adományt Scolari András váradi püspök 1422-ben megerősité.*
Egy malom a Körösön, a szegények háza mellett, de ezt az apáczák Temesvári János özvegyével, Margit asszonynyal közösen birták 1423-ban.*
Egy szőlő, Somlyó nevü, a váradi hegyen; 1430-ban Boros Tamás váradi polgár ajándékozta lelke üdveért s oly kikötéssel, hogy azt sohase lehessen elidegeniteni a klastromtól.*
1499-ben Alattyány Miklós felszentelt püspök s váradi prépost háromszáz arany forintot hagyományozott az apáczáknak, hogy imádkozzanak lelke nyugalmáért.*
1509-ben Thurzó Zsigmond váradi püspök Várad-Püspökiben egy malmot, melyet ő szerze, adományozott a klastromnak.*
1598-ban pedig magok az apáczák vásárolták meg ötven magyar arany forintért Nyilas Benedek, bihari lakos fél malmát, mely Bihar határán a Kis-Körösön (azelőtt «Vyuzus») állt s melynek másik felét Perényi Ferencz, a korán elhunyt váradi püspök ajándékozá klastromuknak.*
1552-ben a szőlőkön, házak s malmokon kivül 27 jobbágytelket birtak, nevezetesen Várad-Velenczén 9-et, Szebenben 10-et, Somogyon, mely ekkor már birtokosairól «Apácza» előnevet viselt, 8-at.
| APÁCZÁK. VÁRADI KLASTROM. | TARTALOM | GYULAI KLASTROM. |